Fotók: GÁL ELŐD

Nem adjuk úgysem, Kata jön helyette s kész – bíztatja a másik három lányt Bea, amikor belépek a nagy pöttyös gömbökkel és tükrökkel „kifalazott” terembe, ami az „én időmben” még az Alcatraz diszkó egyik helyisége volt. Ha nem ismernétek Beát, ő Zsombori Beáta Natália táncos, oktató és koreográfus, a másik három lány Demeter Andi, Szövérdi Kriszta és Komporály Kata. Egyelőre róluk csak ennyit, de lesz, akit megismerhettek az udvarhelyi hip-hop táncosokat és néhány éve elinduló mozgalmukat bemutató sorozatunkban.

Jól olvasod, sorozat. A rapzene, és ezáltal a hip-hop tánc már gyerekkorom óta foglalkoztat, és tudtam róla, hogy egyre gyarapodnak városunkban, akik űzik ezt. Kíváncsi voltam, hogyan lehet utat törni ennek egy kisvárosban, ahol nincs hagyománya. Hogyan lehet ennyi gyereket bevonzani, majd felügyelni, tanítani. Nem csak táncolni, ezáltal jobb emberré válni, önbizalmat szerezni. Amióta a World of Dance-en láttam Legacy szólóját, arra is kíváncsi voltam, hogyan lehet ilyen érzelmeket belevinni egy fejenpörgésbe, és hogy hogyan tudom egy árva koreográfián keresztül – amit ráadásul egy hip-hop táncos táncol – megszeretni a kortárs táncot egy életre. Rengeteg kérdés volt a fejemben, és mivel emiatt tudtam, hogy nem kis fába vágnám a fejszémet, csak kerülgettem Beáékat a témalistán.

Mint kiderült, jól gondoltam, hogy nem kis időt vesz fel igazán megismerni, és bemutatni őket. Mint minden más történet, ez is tele van kudarcokkal, harcokkal, sikerrel, és sok-sok érzelemmel. És ez a történet valószínűleg ma nem íródna – ebben a formában biztosan nem –

Zsombori Beáta Natália

nélkül, ezért mi is vele kezdjük a történetet. Mikor megkeresem, kiderül, a legjobbkor, nem sokkal korábban kapták meg az e-maileket, idén részt vehetnek a Bukarestben rendezendő World of Dance-en, ami a szakma egyik legkiemelkedőbb eseménye. Erre gyakorolnak, amikor meglátogatom őket a teremben. Négy darabot is előadnak majd, Kriszta, Andi és Kata trióban, előbbi kettő és Bea szólóban is bizonyíthat. Az eredeti forgatókönyv szerint András Kata utazott volna, de egy lehetséges gerincsérv húzta keresztül a számításaikat. Ők meg ahelyett, hogy pánikolnának, végigtáncolják a szombat délután. Dolgoznak.

Beáta édesapja válogatott kézilabdázó volt, majd edző, és megfigyelő, így neki is adott volt a sportág, de a sérülések és a „nem megfelelő” csapat elriasztották a profi kézilabdától. Ezzel párhuzamosan focizott is, „megnéztük a Csavard be, mint Beckham!-et 2007-ben s akkora focisták voltunk hetedikben”. A fiúkkal játszott, de a Vasas Femina korosztályos csapataiban is megfordult. „A városi bajnokságon a fiúk között én voltam az egyetlen lány, a kézilabdaedzőm haragudott is rám, hogy biztos feltűnési mániám van, pedig én csak focizni akartam” – kacag.

A táncot szerette, de nem igazán volt lehetőség arra a formájára, ami „elkapta” volna, aerobic-ozgatott, az meg túl száraz volt neki, érezte, hogy úgy „megnyomná a lépéseket”. 

Amikor középsulisok voltak, tanárt béreltek Gyergyóból és beneveztek az UFF-ban rendezett Torrent elnevezésű táncbajnokságra. Negyedikek lettek. Talán éppen ez jelentette a motivációt egy csapat toborzására, amivel ismét nekivágnak a Torrentnek. Meg is nyerték a következő évi versenyt.

Ekkor együtt táncolt Popa Anával és Polgári Katicával. „Megmondom őszintén ő volt a legjobb közülünk s lesz is mindig” – jegyzi meg. Az egyetemi évek alatt kimaradt a tánc, de tartották a kapcsolatot, majd hárman Gronic Dmitrivel és Vinczellér Zsuzsival kiegészülve megegyezték, elmennek a Médiabefutó nevű tehetségkutatóra. A Médiabefutó helyi szakasza után Lőrincz József, a Tomcsa Sándor Színház egykori munkatársa ment oda hozzájuk és elmondta, ugyan nem kifogástalan, amit látott, nagy potenciál rejlik bennük. Sikerrel vették a helyi, majd a megyei szakaszt, és ugyan a döntőn előadott darabjuk nem sikerült hibátlanra, közönségdíjjal tértek haza. Ennek ellenére nem történt meg az áttörés, hiszen hip-hop tánc oktatás továbbra sem létezett Székelyudvarhelyen, ők azért ritkán táncolgattak. Már akkor is sokat köszönhettek Nagy Ritának, jegyzi meg Bea, úgy a teremmel való, mint a lelki támogatás terén.

Hattyú lesz a feszült kislányból

Aztán egy alkalommal Beának megcsörrent a telefonja. Vinczellér Zsuzsit kérték fel a gimisek a gólyabáljuk szervezői tánckoreográfiájának létrehozására és betanítására, ő viszont egyedül nem akarta, Beával és Anával vállalta a feladatot.

„Még mindig nem voltunk olyan szinten, imádtuk Les Twinst világéletünkben, és nézegettünk videókat, de szervezett körülmények között nem voltunk képzésen, tehát mindent, amit akkor tanítottuk, magunkból jött” – emlékszik vissza.

YouTube-ról tanultak, akkor még tutorialok nem voltak, és nem voltak olyan szinten, hogy lemásoljanak profi koreográfiákat, inkább inspirálódtak ezekből. Ez már ugyan történelem, de valószínűsíthető a siker, hiszen utána egymás után adták át náluk a kilincset az iskolák gólyabált szervező diákjai, hogy ők koreografálják a szervezők táncát.

Beáta éveken keresztül volt a város gólyabáljainak kizárólagos koreográfusa. Elmondása szerint lenyűgözte, amikor látta, hogy mit ki lehet hozni olyan emberekből, akik életükben nem táncoltak. Ezekre az időkre így emlékszik: