A költő arcai, képernyőfotó a Google képtalálataiból
Vasárnap este, 77. évében hunyt el súlyos betegség után a Kossuth-díjas költő, aki a Magyar Művészeti Akadémia tagja is volt.
Farkas Árpád 1944. április 3-án született Siménfalván, Székelyudvarhelyen járt iskolába, egyetemi tanulmányait Kolozsváron a Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar szakán végezte.
BÖLCSESSÉG
A lét azért nem éppen
olyan esetleges,
mint amennyire
felesleges
egy szál leánder
a neander-
völgyi ember
kezében.
1963-tól tagja a kolozsvári Gaál Gábor Körnek, írásai jelennek meg az Ifjúmunkásban, az Utunkban, Korunkban. 1968-ig Vajnafalván tanít, 1968-tól Sepsiszentgyörgyön él, a Megyei Tükör alapító munkatársa.
1971–1975 között az Igaz Szó irodalmi lap munkatársaként dolgozott. 1975–1989 között a lap félállású munkatársa volt. 1990-től a Látó című irodalmi lap szerkesztője volt, 1993-tól 2010-ig a Háromszék című napilap főszerkesztője.
„Újságírói, szerkesztői munkáját mindvégig a közösség iránti felelősségvállalás jegyében, a kisemberek igazát keresve végezte, tizennyolc éven át tartó főszerkesztői tevékenysége során hivatásához hű maradt, a Kós Károly-i szellemiséget átörökítve hitt abban, hogy a székelyföldi, erdélyi magyarság képes maga alakítani sorsát, és nemzete iránt elkötelezett értelmiségiként konokul kereste-kutatta azokat a lehetőségeket, amelyek az önálló gondolkodást és cselekvést erősítették֨” – olvasható a Háromszékben megjelent nekrológban.
Először 1967-ben jelenik meg a neve irodalmi kontextusban, amikor szerepel a Vitorla-ének című, fiatalokat bemutató antológiában, egy évvel később, 1968-ban megjelenik első kötete, a Másnapos ének.
DÉL
A zörgöfűben elheversz és – ennyi.
Arcodra ég hull,
lélegzeted egy kicsit meglebbenti
sarkát, hogy érezd, milyen súlytalan.
Fejednél ejtőernyőt nyit a vadkapor,
beléfogódzik a Föld
s már lebeg,
nem zuhan.
Farkas Árpád 1985-ben megkapta a Román Írószövetség prózadíját, 1993-ban a József Attila-díjat, 2002-ben a Balassi Emlékkardot. 2016-ban a Magyarország Babérkoszorúja-díjjal tüntették ki, 2018-ban Kossuth-díjat kapott, 2019-ben Sepsiszentgyörgy önkormányzata Pro Urbe-díjban részesítette.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a magyar kultúra napján tisztelgett a költő éleműve előtt a Meg kellene bolondulni című előadásával.
A Maszol tudósítása alapján. A versek forrása: A szivárgásban, Püski Kiadó, Budapest, 1991. Letöltve az Erdélyi Adatbankból 2021. február 8-án.
További kötetei:
Jegenyekör (versek, 1971)
Bővízű patakok mentén (riportkönyv Beke Györggyel, Fodor Sándorral és Kovács Györggyel, 1972)
Alagutak a hóban (versek, 1979)
Asszonyidő (publicisztikai írások, 1983)
A befalazott szószék (versek, 1985)
A szivárgásban (versek; 1991)
Bolhalakodalom (gyermekversek,1998)
Erdélyi asszonyok (versek, 2000)
Határátkelés (válogatott versek, 2004)
Ecce poeta! Farkas Árpáddal beszélget Benkei Ildikó (riportkönyv, 2005)
Válogatott versek (Székely könyvtár, 2012)
Ostorzúgásban ének (egybegyűjtött versek, 2019)Műfordításai:
Ion Bănuă: A Sátán könnye. (Versek; ford. Csiki László, Farkas Árpád; Kriterion, Bukarest, 1983)
Ion Vinea: Árnyékok malma. (Válogatott versek; ford. Farkas Árpád, Király László, utószó Mircea Vaida; Kriterion, Bukarest, 1976)
Ana Blandiana: Valaki engem álmodik, 1985
Adrian Popescu: Világ porán át, 1990
Marin Sorescu: Papírorkán, 1987.
