Átalakult a Caritas tevékenysége az utóbbi időszakban. Ukuleléznek a Budvárban, facebookoznak a nyugdíjasok.
Fotók: Caritas
Normális körülmények között éppen a Nyári Iskola névre keresztelt foglalkoztatástól lenne zajos a Budvár Szociális Központ épülete, annak környéke, de nem szaladgálnak gyermekek az udvaron, az épületben csend van. Bodó Csillához, a központ vezetőjéhez, és Vetési Nándorhoz, a szervezet regionális koordinátorához jöttem, hogy a járvány miatt megváltozott tevékenységeikről beszéljünk.
Mindenki maszkot visel,
Csillától kapok egy ingyen hőmérést a köszönés mellé. Ez a procedúra az újraindulás után mindenkinek kötelező, aki belép az ajtón: kézmosás szerepel még a teendők mellett, meg az állandó távolságtartási kötelezettség.
– Az elején egy gyermek és egy pedagógus tartózkodott a teremben, most pár fővel többet is megenged a törvénykezés. Törekszünk arra, hogy a foglalkozásokat inkább az udvaron tartsuk, de ez tematikától is függ – kezdi a Csilla a módosult program bemutatását.
Ottjártamkor a vallásokkal ismerkedtek a Budvár negyedben élő gyermekek. A csoportokkal felváltva foglalkoznak, külön termekben ismerkedhetnek meg a buddhizmussal, a katolikus, a református vallással.
– Úgy tapasztalom, hogy számukra a vallás magát a templomot, az épületet jelenti. Vagy sokan a fehér ruhával, kereszteléssel, vagy elsőáldozással azonosítják. Többségében római katolikusok az itteniek, ugyanúgy készülnek egy-egy ilyen egyházi ünnepre, mint bárki más. Mi szeretnénk idén a nagyobbaknak beszélni a hit megtartó erejéről is, hogy kapaszkodó legyen számukra életükben – mondja Csilla.
Elfogadják a szabályokat, csak járhassanak oda
Sokszor kényelmetlennek érezhetjük a kötelező maszkviselést, a szabályok betartását. Gondolhatnánk azt, hogy teherként élik meg az idejáró gyermekek és szüleik ezeket a kényszerűségeket, de Csilla az ellenkezőjéről számol be. Elmondása szerint elfogadják a szabályokat, hogy járhassanak hozzájuk. Nem csak a koronavírussal szemben érezhetik magukat biztonságban a szervezetnél, a negyedben élők bizalmi kapcsolat ápolnak a munkatársakkal. Ezért is aggódtak a szükségállapot bevezetése, az intézmény ideiglenes bezárása után Csilláék.
– Nagyon nehéz időszak volt számomra, otthon voltam a szükségállapot ideje alatt, de folyamatosan csengett a telefonom. Most, mikor ténylegesen szükségük van ránk, akkor bezárjuk az ajtókat, nem vagyunk itt fizikálisan. Jellemzően személyi igazolványok cseréje miatt hívtak, nem boldogultak az online programálással, dokumentumok kitöltésével. Amikor újraindult a tevékenység, akkor óránként tudtunk fogadni embereket, az idejáró gyermekek szüleit jellemzően – mondja.
Vetési Nándor tagja a városi válságstábnak, a nappali központok bezárása után is képviselte a helyiek érdekeit, így kaptak újabb vízcsapot, négy darab mobilvécét. Nehezen született meg a törvényi rendelkezés a szükségállapot végén, káoszként élték meg a szervezet munkatársai ezt az időszakot.
Következzék a Budvár Band!
Bármennyire is nehéz két hónapról beszélnek, mégis találtak pozitívumokat benne. Nándor beszámolt a hasonló szervezetekkel való jó kapcsolatról, más, szociálisan hátrányosan érintett csoportokkal való kapcsolatfelvételről.
– Humanitárius munkát végeztünk a Termés utcában, az itt élő emberek később tőlünk kértek segítséget, idáig nem álltunk kapcsolatban velük. Jó együttműködés alakult ki a Diakóniával, Gondviseléssel, a ferences nővérekkel és a városban tevékenykedő civilekkel. Megosztottuk egymással a hátrányosan érintett csoportok listáját, így valóban a rászorulóknak segíthettünk, reális helyzetet ismertünk meg – meséli Nándor, akinek az otthoni munkavégzés okozott nehézséget.
A jó hírek sorát folytatja a regionális koordinátor, bejelentette az udvarhelyi Superar kórus megalakulását (a zetelakiról itt írtunk), hogy ezentúl a zene által is formálják, fejlesztik a helyi gyermekeket. Mivel a csoportos éneklés korlátozott a járvány miatt, hangszeroktatás zajlik a központban jelenleg, ukuleléznek a gyermekek. Innen már nincs messze a Budvár Band megalakulása, teszi hozzá reménykedve Nándor.
Ami a folytatást illeti, vannak kérdőjelek még. Mi lesz akkor, ha nem a megszokott módon zajlik az oktatás szeptembertől az iskolákban? A folytonosság fontos lenne mindenkinek, nem csak az itt élő gyermekeknek. Nagy a veszély arra, hogy elhanyagolják az iskolát, miután kipróbálták két hétig, ha a bemutatott tervek szerint zajlik majd az oktatás. Ha amúgy is döcögős a tanulás, és nem lehet délutáni oktatást szervezni, akkor az hova fog vezetni? Ezek a kérdések a levegőben maradtak.
A idősek felkerültek a Facebookra
Több idősekből álló csoporttal foglalkozik a Caritas Udvarhelyszéken, így ezeknek a kluboknak a működése is átalakult a járvány miatt: Farkaslakán, Kápolnáson, Zetelakán, Máréfalván, Felsőboldogfalván és Kisgalambfalván költöztek fel az internetre az idősek.
– Sok idősnek zéró digitális kompetenciája van, nem értenek a technikához. Ennek ellenére, a szükségállapot ideje alatt többen bekötötték az internetet, készüléket vásároltak. Zárt csoportokat hoztunk létre, ahova időszakosan feltöltötték a munkatársak a foglalkozásokat, témákat, de ajánlottak filmet, vagy olvasnivalót is nekik. A nyugdíjasoknak közel száz százaléka alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Eljutottunk olyanokhoz is, akik ágyban fekvő betegek – számol be Nándor.
Közben elindultak a kiscsoportos foglalkozások, megtartották a szokásos piknikeket már, de még nem tudják, mi lesz a nyár vége felé, amikor már hideg lesz a szabadban találkozni.
Mi a helyzet az otthoni betegellátással?
Nagyon sok hozzátartozó hazajött külföldről a szükségállapot alatt, így több helyen visszamondták a szolgáltatásokat. Ez egy jó hír, hiszen a betegek mellé ápolók kerültek a rokonságból. Nándor elmondta, az egészségügyi rendszer a koronavírus körül forgott, ezért megnőtt az igény az olyan esetek kezelésére, amit a rendszer nem tudott ellátni.
– Tartottunk attól az elején attól, hogy meddig lesz elegendő a védőfelszerelés: nehezen lehetett hozzájutni, de még az ára is magas volt a piacon. Nyilván, nagyobb hangsúlyt fordítottunk a szabályokra a fertőzés megelőzése érdekében, de ez idáig is megtörtént nálunk. Talán a legnehezebb a Szent Lukács Központ munkatársainak volt, akik két hétre be kellett költözzenek az otthonba, csodálkozom, hogy ép ésszel kibírták – mondja Nándor.
