A kiállítás még a május 10-17. között héten látogatható.
fotó: HODGYAI-LŐRINCZ Eszter
Ha nem mész kiállításra, a kiállítás megy hozzád. Felsőboldogfalván manapság ha üzletbe, vagy gyógyszertárba mész, esetleg virágot vennél, belebotlasz egy rendhagyó kiállításba, mely a falu lakóinál fennmaradt régi tárgyakat, festményeket mutatja be. Miközben sétáltunk egyik helyszínről a másikra, Kilyén Barna, a tárlat megálmodója megmutatott néhány útszéli tornácos házat, amelyek még állnak, de nagy eséllyel már nem sokáig.
Gyorsan lefotózom őket, lehet, hogy egy év múlva már nem lenne lehetőségem rá. A falu fejlődik, de ez azzal jár, hogy a múltat szép lassan eltakarítják, eltűnik a régi házakkal, s az emberek emlékeivel, akik lakták azt. A Felsőboldogfalvikum helytörténeti kiállítása egy kezdet, amelynek végső célja az lenne, hogy sikerüljön az embereket érzékenyíteni a tulajdonukban lévő értékes emlékeket őrző tárgyak fontosságára. Igen, ez egy kiállítás – áll a táblák sarkán, ha valakinek nem lenne tiszta.
Séta a falu emlékei közt
Az első helyszín egy helyi bolt, ahol rögtön a csipszek és üdítők közt ott egy második világháborús gyakorló kézigránát tartó láda, gyerekmagasságban, mert a gyerekek nagy kedvence. Ilyen láda valószínűleg minden faluban akad, itt is van még egy, amit a tulajdonosa szerszámtartó ládának használ – teszi hozzá Kilyén Barna.
A gyógyszertárban Hargitai László három festménye van kiállítva. Fő foglalkozása címfestő volt, akkoriban ritka mesterségnek számított, Udvarhelyen még két fennmaradt munkája van: a Kováts fényképészet régi üvegtáblája, és egy Bethlen negyedi fodrászat cégtáblája.
„Sokan jönnek és megnézik a festményeket, s mesélnek Laci bácsiról” – mondja a gyógyszerész. Például azt, hogy neki volt az első motorbiciklije faluban, sőt az első autó és az első televízió is az övé volt, az egyik világbajnokságot ott nézte az egész falu az ő udvarán.
A virágboltban Péter Sámuel, két világháborút megjárt falubeli kordokumentumaiból van egy pár darab kiállítva, rengeteg iratot hagyott hátra, többek közt leveleket, jegyzeteket, katonakönyvet, a két hadifogsága alatt lejegyezte a vele raboskodók nevét, és verseket is írt.
Kiss Ferenc, felsőboldogfalvi kovács szerszámai az alsó üzlet ajtaja mellett kaptak helyet. Ezek 1940-ből fennmaradt eszközök, valószínűleg van köztük régebbi, amit ő is örökölt.
Egy nagyon hányatott sorsú kőtábla van kiállítva a polgármesteri hivatal bejáratánál: 1940-ben egy boldogfalvi emlékmű részeként díszelgett, majd a határmódosítás után az emlékművel együtt lebontották, és a Küküllőbe dobták, itt a 90-es években találták meg, és azóta egy család pincéjében porosodott. Nem ismerték az eredetét, míg 2020-ban be nem azonosították a Kováts fényképészet egyik 1940-ből fennmaradt fényképén, így 77 év után újra a falu szeme elé kerülhetett.
De miért?
A kiállított értékeken kívül még sokat sikerült felfedezni, összegyűjteni a kezdeményezőknek. Ezekkel is vannak terveik, még nem sikerül mindent átolvasni, megvizsgálni, hosszú munka vár rájuk, míg kialakul a teljes kép a település történetéről. További kiállítások, és a falu közösségét jobban összekovácsoló rendezvények megszervezése is a terveik között van. Egy monográfia megírását övező kutatómunka során kerültek felszínre az itt bemutatott kincsek, amit szerettek volna megosztani a falu lakóival, és az arra járó érdeklődőkkel.
Kilyén Barna elmesélte, hogy egy gyűlés alkalmával próbálta felhívni a figyelmet a még álló régi tornácos házakra, kérve a falubelieket, hogy őrizzék meg eredeti formájukban, mire jött a kérdés, hogy „De miért?”.
Egész hazaúton ezen gondolkodtam, mi a legfontosabb érv? Manapság egyre több szakértő hívja fel a figyelmünket arra, hogy a sorsunk öröklődik, a múltunk, őseink múltjának megismerése saját lelki gyógyulásunkat segítheti. Az érzés, mikor kezedben fogod először dédnagymamád fényképét, s a hasonlóságokat keresve valami fontosat értesz meg magadról. Egy település történelmének feltárása, tovább örökítése fontos lépés lehet a közösség kohéziójának erősítésében.
