Oana Hedade és Doru Taloș, a kolozsvári Reactor független társulat munkatársai lemezről, magnószalagról, kazettáról, telefonról játsszák le az életünk egy-egy darabkáját.
A fotót Kelemen Kinga készítette a Tomcsa Sándor Színház számára.
A magnószalag elindul, a közönség felé pedig áradnak a nosztalgiába burkolózó emberi sorsok. Az „emléklaborban” a két színész egy vintage DJ-pultnál az időt keveri. A harmadik szereplő, a 71 éves Ionela Pop a járványhelyzet miatt nincs személyesen jelen, telefonon kapcsolódik be az udvarhelyi vendégjátékba, hogy évtizedről évtizedre haladva elmesélje az életét. A hangfelvételek és a történetek felidézik ezeket az olykor személyes, múltbéli pillanatokat, illetve kitérnek arra a változássorozatra, amelyet a rendszerváltás okozott.
A szöveg a 12. DráMA fesztivál blogjára készült. Még több előadás-reflexióért és a kulisszatitkokért kattints a DráMAzsolákra. A dráMA többi programjáért pedig ide! Pénteken 17 órától a Yorick Stúdió Lázadni veletek akartam, 19 órától a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának Raszputyin c. előadását láthatjuk, utána Actors’ Dzsem Session koncert lesz.
Cserélődnek a szalagok, kazetták, bakelitek, és a körülöttünk ülők apró nevetésfeltörései jelzik, hogy megtalálták maguk egy-egy emlékben. Ionela meséje közben becsukom a szemem. Látom a régi liftet, érzem a méz régi ízét.
A magnószalag megáll, a félhomályt az erős teremfény felváltja. A varázs szertefoszlik, akár csak a régi méz íze, amelyről kiderült, hogy már nem olyan, mint régen.
Oltean Márk
Reactor színház: Baladele memoriei