A Printa zero waste projektje
Végéhez ért a műanyagmentes július. De ez nem jelenti azt, hogy a szőnyeg alá seperhetjük a témát, és elterelhetjük a gondolatainkat a szemétszigetekről – persze, ha voltak azok egyáltalán ott, vagy kalandoztak legalább affelé.
A lényegnek épp a fokozatosságban, a kitartásban kellene lennie. Nem baj, ha nem sikerül egyik napról a másikra műanyagmentesen élni. Nem baj, ha a próbálkozás közben becsúszik egy-két zacsi. A lényeg az, hogy akarjuk és törekedjünk rá. Ne csak júliusban, hanem lehetőleg egész évben. Ahogy tőlünk telik, és a lehetőségeink engedik. Megforduljon néha a fejünkben, hogy vászonszatyrot vigyünk magunkkal bevásárolni és a műanyag csomagolás helyett a papírt válasszuk.
Vagy megkérdezzük magunktól az üzletben, hogy
tényleg szükségünk van-e az ezeregyedik pólóra.
Az sem baj, ha a válasz igen, csak ne a kukában kössenek ki – idő előtt. A divatipar ugyanis a világ második legszennyezőbb iparága. Ez nem azt jelenti, hogy soha többé nem vásárolhatunk új ruhaneműt magunknak, ha környezettudatosan szeretnénk élni. Csupán jobban oda kell figyelnünk, mit vegyünk fel és mihez kezdjünk azzal, amit már nem veszünk fel.
Ehhez egy székelyudvarhelyi származású tehetséges fiatal, Vass Aranka Adelina (képünkön) segítségét kértük. Bár még csak tavaly végzett a Mod’Art divatiskola-hálózat (magyarországi) divattervezés tagozatán, mégis kiemelkedő eredményeket ért már el. 2018-ban például a Marie Claire az egyik legígéretesebb végzős divattervezőként írt róla. Idén pedig megnyerte a MOL FreshCorner formaruha tervezői pályázatát. Most pedig minket támogat, hiszen ő is fontosnak érzi, hogy beszéljünk a környezettudatos öltözködésről, ezért szívesen fogadta felkérésünket és válaszolt kérdéseinkre.
Milyen első lépéseket javasolnál a környezettudatos öltözködés elkezdéséhez?
Mivel a termelés-fogyasztás a legnagyobb mozgatórugója minden iparágnak, így a divatipar alakításában fogyasztókként mi is jelentős szerepet játszunk.
Minden megvásárolt vagy meg nem vásárolt ruhadarabbal egy voksot teszünk le. Tudatában ennek a felelősségteljes szerepnek, valamint a globális természeti problémáknak, amelyhez a divatipar hozzájárul – elsősorban el kell köteleződnünk a környezettudatos és fenntartható divat mellett.
Fogadalmak és kitartó ellenállás szükséges
hiszen a körénk épült eldobhatóság kultúrája, az irdatlan tempóban változó divat és a szociális nyomás, amelyet leginkább a közösségi média gyakorol ránk, igencsak megnehezítik a dolgunkat. Meg kell vizsgálnunk saját igényeinket és szokásainkat, tudatos, felelősségteljes vásárlóvá kell fejlődnünk, aki tudja, hogy mennyi az elégséges és a számára szükséges. Aki tudja, hogy milyen szín és fazon áll jól neki, akit érdekel az anyagösszetétel, a minőségi kivitelezés és a gyártási körülmények. Ezért ajánlott tanulmányozni a divatmárkákat, hogy megismerjük állásfoglalásukat.
Mire kell figyelnünk a divatmárkák tanulmányozása és az új ruhák vásárlása során? Ajánlanál nekünk pár brandet?
Körülbelül 150 milliárd új ruhanemű készül évente, és a textil hulladék (szabászati hulladék, el nem adott és kidobott ruha) mennyisége 1960 óta 811%-kal nőtt. Ha mindennek tudatában még mindig úgy érezzük, hogy új ruhadarabra van szükségünk, akkor érdemes szem előtt tartani, hogy a termék a következő elvek valamelyike mentén jöjjön létre: zero waste (leeső szabászati maradékot nem hagyó kivitelezés), fogyasztói felhasználás utáni anyag újrahasznosítása, környezetet nem terhelő textilek felhasználása vagy etikus gyártás.
Printa, WYHOYS, Philomén, b_o_r_b_a_l_a, Botanika, Gabriella Veszpremi, csak néhány márka, akikre érdemes rákeresned, ha úgy érzed, hogy spórolni is hajlandó vagy, hogy vehess magadnak valami igazán környezetbarát, időtálló és egyedi ruhadarabot, fürdőruhát, kiegészítőt vagy lábbelit.
Ha nem az új ruhák mellett döntenénk, milyen alternatívák vannak?
Ha mégsem engedheted meg magadnak ezeket a designer márkákat, irány a turkáló és a szüleid, nagyszüleid gardróbja! Adj a ruhadaraboknak egy újabb életciklust, hiszen
A régi az új új!
Mennyivel értékesebb egy ruhadarab, ha van egy története, múltja, és ha biztosan nem jön veled szembe az utcán! A régi ruhák minőségéért közel sem kell annyira aggódni, mint a maiakért, hiszen nem az elavulás, eldobás és az újabb vásárlás volt az indíttatás anno. Ha nem olyan, mintha rád öntötték volna, akkor keress fel egy varrónőt, aki segít neked. Egy kis kreativitással akár saját, rég nem használt ruhadarabjaidat is feltuningolhatod.
A Philoménnél szebbnél szebb fürdőruhákra bukkanhatunk
Ugyanakkor nemcsak megszereznünk, hanem jó állapotban is kell tartanunk ruháinkat. Minél kíméletesebben bánsz velük, annál hosszabb az életciklusuk. Figyelj a mosási útmutatóra, mosd ki kézzel, szárítsd fektetve vagy vidd el tisztítóba. Használj környezetkímélő mosószert, vagy akár főzd meg a sajátod otthon.
A cipőkhöz válassz megfelelő tisztítószert, ápold rendszeresen. Ha lejárt az idejük keress olyan márkát (pl. Vagabond), ahol beveszik és újrahasznosítják a használt cipőidet.
Melyik anyagok nevezhetők „környezettudatosabbnak”? Melyek azok, amelyeket kerülnünk kellene?
A szálasanyagok eredetük szerint két csoportba oszthatók: természetes és mesterséges szálasanyagok. A természetes szálak lehetnek növényi, állati és ásványi eredetűek. Amennyiben teljesen környezetbarát módon termesztik a növényt, tenyésztik az állatot, és a szálak feldolgozásakor sem használnak környezetterhelő, mesterséges szereket, az elkészült anyag megkapja az „öko” jelzést. Érdemes előnyben részesíteni a pamutot, lent, kendert, gyapjút, selymet, kókuszrostot. Nyilván a textilek festése, dekorálása általában környezetterhelő eljárásokkal történik, de ha mégis a szeméttelepen végeznék, a megfelelő körülmények között képesek lebomlani. Ilyen az állati bőr és szőrme is, bár ezek viselése az ipari állattenyésztéshez és feldolgozáshoz fűződő nézeteinkre is van bízva.
Az alapvetően fast fashion márkának számító H&M kínálatában is találhatunk részben vagy teljesen újrahasznosított anyagból készült, környezettudatos termékeket.
Ami kerülendőbb környezettudatos vásárlóként, azok a mesterséges szálasanyagok. Ezek lehetnek természetes alapanyagú mesterséges szálak, például a kaucsuk alapú gumiszál, és a cellulóz felhasználásával készült viszkóz, lyocell és acetát. A másik alcsoportot a szintetikus szálak képezik, mint a poliészter, a poliamid, a polivinilklorid (PVC), a poliuretán (gyakori műbőr alapanyag).
Jelenleg a mesterséges szálasanyagok a legfajsúlyosabbak a ruhaiparban, és olyan széles tulajdonságskálát (vízálló, hőálló, tűzálló, elektromosságot vezető vagy szigetelő) képesek felmutatni, amelyre a természetes szálasanyagok nem alkalmasak. Funkcionális sportruházat, védőruházat készül a felhasználásukkal, és sokszor természetes szálakhoz keverik, például állagjavítás céljából. Tehát, előállításuk bár környezetterhelő és nem biodegradábilis tulajdonságúak, mégis van olyan funkció, amit megfelelőbben betöltenek, mint a természetes szálasanyagok.
Magánszemélyként hogyan viszonyulsz a környezettudatos öltözködéshez?
Rengeteg ruhám van. Több, mint egy éve úgy éreztem, hogy ideje lelassítani, megállni.
Megfogadtam, hogy semmit sem vásárolok fast fashion márkáktól (gyorsan, olcsón, minél újabb modellek, pl. H&M, Zara, C&A, Primark stb.– szerk. megj.), kivéve cipőket, mert azt nem tudom magamnak előállítani.
Másrészt az sem megoldás, ha teljesen felhagyunk a fast fashion márkák termékeinek fogyasztásával, hiszen rengeteg embert foglalkoztatnak. Csupán mérsékelni kell, slow fogyasztókká válni. És igaz, hogy emberi jogokat sértő körülmények között, éhbérért, napi 12-14 órát dolgoznak a gyári munkások, sokuknak ez az egyetlen megélhetési lehetőségük. Gyakran eszembe jut, hogy mit válaszolt egy dolgozó, akit a bangladesi Rana Plaza összeomlása után megkérdeztek arról, hogy visszaállna-e egy hasonló ruhagyárba dolgozni. Azt mondta, hogy igen, mert nem akar visszamenni vidékre földet művelni és állatokat gondozni. Szereti, hogy a városban jobb körülmények között élhet, és kap egy kevés pénzt.
Festőnövényes ruhákat és kiegészítőket szerezhetünk be a Botanikától.
Alsóneműt igyekszem kisebb helyi márkáktól vásárolni, és ha szükségem van valamilyen ruhára, akkor azt vagy turkálókból, csere-bere vásárokból igyekszem beszerezni, vagy pedig designer márkáktól. Éppen egy AGNESKOVACS táskára gyűjtök, mert biztos vagyok benne, hogy megéri néhány, rövid időn belül elhasználódó táska árát egy igazán nívós termékbe fektetni.
A környezettudatosság életformaként nyer értelmet, nem maradhat meg csupán a ruhavásárlás szintjén. Varrtam a tanévek alatt felhalmozódott anyagokból zsákokat, amiket újra és újra fel tudunk használni gyümölcs, zöldség és pékáru beszerzésénél. Igyekszünk csomagolásmentes boltokban vásárolni a zsákjaink és tárolódobozaink segítségével. Olyan háztartási és higiéniai termékeket használunk, amelyek nem ártalmasak a környezetre és csomagolásuk visszaváltható, újrahasznosítható. Szappant használunk tusfürdő helyett, és saját főzésű mosószert készítünk. Mindemellett nagyon szigorúan, szelektíven gyűjtjük a hulladékot. Ez az életforma nagyon sok idő- és energiabefektetéssel jár, és felettébb lassú folyamat az átállás, de úgy érzem, hogy ennél fontosabb célja jelenleg senkinek sem kellene legyen a hétköznapi önmegvalósítás szintjén.
Divatettervezőként mindez hogyan fog megnyilvánulni a munkásságodban? Milyen saját márkát indítanál?
Olyan divatmárkát indítanék, ami ráébreszti az embereket arra, hogy a ruha, amit megvásárolnak értéket képvisel. Azért is mert drága, és azért is, mert kis darabszámos. Strapabíró anyag és kidolgozás jellemezné, egyedi dizájnnal. Újrahasznosítanék vagy öko textileket használnék alapanyagként. Örökérvényű társa lenne a viselőjének, nem egy eldobható, gyorsan divatjamúlttá vált rongy.
Járható útnak találom azt is, hogy a klienssel együtt dolgozva valamilyen turkálóban vásárolt terméket alakítsunk át a közös terveink szerint. Sokszor van az, hogy csak egy kicsit kéne bevenni belőle, egy pár kelléket kellene kicserélni, egy kis díszítéssel kellene feldobni. Ebben szeretnék segíteni az embereknek. Adjunk egy történetet a ruhának, és akár a saját kezével alakítsa át a kliens, hogy érezze az értékét.
Egy installációt is tervezek, amihez gyűjtöm minden elhasznált ruhámat, szakadt harisnyát, lyukas pólókat és zoknikat. Szeretném a munkáimmal erősíteni a környezetvédelemre buzdító kollektív hangot.
