Az elmúlt időszak eseményei újabb kérdéseket vetettek fel, megvizsgáljuk a következőket:

• El fog-e esni Harkiv?
• Ki fog-e törni az atomháború?
• Ki az új orosz védelmi miniszter?
• Véget érhet-e idén a háború?
• Mennyire nyereséges a Gazprom most?
• Orosz áttörés van Harkivnál?
• Tévedtem-e legutóbb, amikor azt írtam, hogy Ukrajna legsötétebb időszaka kezd véget érni?

Harkiv Ukrajna második legnagyobb városa, 2022-ben körülbelül 1,4 millió lakosa volt, és az orosz határtól olyan 30-40 kilométerre fekszik. Nagyrészt az orosz a mindennapok nyelve, de az itteni lakók is pont annyira nem szeretnek bombázás alatt élni, mint az ország többi része. Többen úgy számoltak be a mostani támadásról, hogy az orosz csapatok egyszerűen csak átsétáltak a határon. Amellett, hogy az orosz járműhiány látszik ebből, a harkivi védelemről is kell ejtenünk pár szót.

Harkiv

Fotó: Portofolio / Getty Images / Fotó: John Moore

Mivel a 2014-ben kezdődő konfliktus a Krímre és Luhanszk meg Donyeck megyékre volt kihegyezve, ezen a részen 2022 előtt sem voltak olyan erős védelmi állások, mint a Donbasz térségében. A 2022-es invázió első bukásai után pedig az oroszok viszonylag hamar vonták ki innen a csapataikat. Amikor meg elkezdték jobban kiépíteni, akkor a védelmi vonalat a határtól bennebb alakították ki, mivel a határvonalon építkezni jóval nehezebb lett volna, folyamatos drón- és támadás fenyegette azt a szakaszt.

Az első napokban gyorsan ment az orosz támadás, de lassul. Ez nem jelenti az orosz támadás bukását, ugyanis nem is volt cél a város bevétele – ahhoz hatalmas, a második világháborús számokhoz közelítő méretű seregre lenne szükség – viszont sikerrel teljesíti azt az orosz célt, hogy elvonjon haderőt más színterekről. Hogy ez megéri-e a veszteségeket az orosz félnek, az majd kiderül hosszabb távon. Nem lehet kizárni azt, hogy egészen egyszerűen rossz az orosz terv a harkivi szakaszon, amint itt angolul kifejti Anders Puck Nielsen dán katonai elemző.

Az, hogy az orosz fél máshol is folyton támadásban van, ahhoz köze van a múltkor tárgyalt 60,8 milliárd dolláros amerikai támogatásnak. Az oroszok ugyanis tudatában vannak, hogy, bár kifelé nem ezt harsogják, de az idő nem dolgozik nekik, és ezért most igyekeznek kihozni a lehető legtöbbet, egyrészt a szállítások meglódulása előtt, másrészt év vége előtt. Utána ugyanis egyre kevésbé lesznek előnyben, ami a katonai termelést illeti. A modern háborúkat pedig ez dönti el elsősorban.

Atom, újra atom

Ugyanezzel az orosz bizonytalansággal függ össze az is, hogy újra fenyegetőznek az atombombával is. Macron nemrég belengette, hogy nem zárható ki a francia csapatok Ukrajnába küldése. Ez egyébként nem frontszolgálatot jelent, hanem kiképzési feladatokat és legfennebb védelmet a fronttól távol. Nem sokra rá reagált is az orosz vezetés a jól megszokott atommal – ha azt gondolnák, hogy tényleg nem jelent sem fenyegetést, sem változást a francia alakulatok megjelenése, akkor kevésbé hevesen válaszoltak volna. Nemrég például atomfegyverekkel zajló gyakorlatozást hirdettek, ami, bár ominózusan hangzik, valójában egy relatív gyakran történő esemény. És azt is hozzá kell tennünk, hogy még mindig nem látták a nyugati hírszerzések valós jeleit annak, hogy bevetésre készítenének elő atomtölteteket.

Itt nézhető meg egy kiváló videós elemzés arról hogy miért nem érdemes igazából Oroszországnak atomfegyvereket bevetnie ebben a háborúban – sőt, miért lenne kontraproduktív a számára. Ha ezt összevetjük még azzal is, hogy gyakorlatilag mindenre atombombát kiabálnak az oroszok, ami nem tetszik, akkor lényegében megnyugodhatunk, hogy nem lesz itt semmiféle atomháború. Például 2008-ban is háborúban álltak az oroszok, akkor Georgiát (régebbi, orosz eredetű nevén: Grúzia) rohanták le, és a lengyeleket nukleáris fegyverekkel fenyegették, ha amerikai légvédelmi rakétákat mernek telepíteni. Mivel a lengyelek ismerik az oroszokat, ezért fittyet hánytak a fenyegetésre, és most egy fokkal nyugodtabban alszanak a légipajzs alatt.

„Sojgu! Hol a lőszer?”

Vlagyimir Putyin, pontosan nulla ember meglepetésére, újra letette az orosz elnöki esküt. A legérdekesebb dolog a ceremóniában valószínűleg az, hogy a szemöldökét sikerült rosszul sminkelni – nem csak a nyugati genderőrületben sminkelnek a férfi politikusok? Olyannyira nincs semmi érdekesség ebben a színjátékban, hogy többen Putyint is unottként jellemezték – ő is tudja, az orosz nép is tudja, mi is tudjuk, hogy ez puszta formalitás, minden jelentés vagy súly nélkül.

Vlagyimir Putyin és szemöldök(ei).

És ha már új vezető van (hehehe), akkor dukál új embereket is kinevezni a vezetőségbe. A 12 éven át védelmi miniszteri posztot betöltő Szergej Sojgut leváltotta – ejj, ha a megboldogult Prigozsin láthatná ezt, ugye – és helyette egy másik 0 katonai szolgálatot teljesítő embert, Andrej Belouszovot nevezte ki. A védelmi minisztériumot érintő korrupciós kivizsgálások voltak ennek a cserének az előszelei, és idővel az új miniszter minden bizonnyal befejezi a régi vezetés lecserélését.

Andrej Belouszov

Forrás: Világgazdaság / Getty Images

Belouszov kinevezése elég beszédes, ugyanis ő közgazdász – azt mutatja az ő kiválasztása, hogy az erőszakszervezetek vezetői, a sziloviki, most kissé háttérbe szorulnak, és a kompetens technokraták kissé több szerepet kapnak, mivel Putyin is belátja, hogy az eddigi kardcsörtetés helyett a még több gazdasági erőfeszítés az egyetlen esélye arra, hogy a háborút fenn tudja tartani. Ez azt is jelzi, hogy esze ágában sem lesz idén komolyan tárgyalni vagy békét tervezni, hanem épp ellenkezőleg, az ország még inkább rááll a totális háborús beállításra.

Orosz keleti nyitás

Így kijelenthetjük, hogy ez az év, összhangban Michael Kofman és más szakértők év eleji elemzésével, végig az ukrán védekezésről és orosz offenzíváról fog szólni. Ha kér is Oroszország tűzszünetet, az csak azért lesz, hogy legyen ideje összeszedni a haderejét egy újabb támadásra, de egyhamar nem lesz vége ennek a háborúnak. Sőt, helyette már Európában is egyre több helyen történnek rejtélyes szabotázsakciók, és, hát, hogy is mondjuk szépen, nem Kanada az az ország, amely minden nap minden órájában azt harsogja, hogy háborúban áll a teljes Nyugattal. Itt lenne az ideje, hogy Európa képessé váljon megvédeni magát az ellenséges hírszerzéstől és szabotázstól, de ettől még messze vagyunk, főleg úgy, hogy néhány tagállam inkább az orosz érdekek mentén szavaz, mintsem akár a saját érdekei alapján.

Az orosz akciók az EU ellen nem ma és nem 2014-ben kezdődtek, és csak mert nem veszünk egy problémáról tudomást, attól az még nem szűnik meg létezni. Oroszország már nem az az ország, ami 2022 előtt volt, hatalmasat változott – pedig akkoriban sem a kedvességéről és adakozásáról volt híres. Putyin, hatalmának megőrzéséért, tudatosan el akarta távolítani Oroszországot a nyugati gazdasági övezettől, és ez sikerült is. Például míg a háború előtt az Európával folytatott kereskedelme kétszerese volt a kínaiénak, mostanra ez a szám pont fordított, a kínai az európai duplája. Még a Szovjetuniónak is Európa volt a legfontosabb kereskedelmi partnere, és akkoriban Kína volt a kisebb, segítendő partner. Most, hogy az orosz fél válik a kínaiaknak kiszolgáltatottá, egy nap majd rájönnek, hogy a kínai függés korántsem olyan, mint a nyugati – csakhogy akkor már rég késő lesz nemet mondani bármire is.

Energia, érdekszféra, pénz, pénz és pénz

A gázolajat érintő ellátási problémák mellett a Gazprom beszámolója is megérkezett május elején. Úgy tűnik nem csak hogy nem fagytunk halálra Európában, de helyette a Gazprom sikerült 1999 óta először veszteséggel zárjon, 6,9 milliárd dollár értékben. És nem csak átmeneti nehézség, a The Economist szerint Kína egyáltalán nem lesz annyira vevő az orosz gázra, mint azt az oroszok képzelték, és az LNG kapacitás fejlesztése pedig nyugati javak nélkül egyelőre nem fog menni. És az idő szorít, pár évtizednél nincs több ideje a gáznak a zöld átállás miatt.

Georgiában is folytatódik az elszakadás az orosz érdekszférából, hónapok óta tüntetnek az emberek a kormányzópárt ellen. Az orosz stílusú ügynöktörvényt először visszavonták, de aztán újra terítékre került, és meg is szavazta a kormány. A tüntető tömeg hatalmasra duzzadt, a hárommilliós országnak akár a 15 százaléka is kint van bizonyos napokon. A Grúz Álom nevű kormányzó párt is inkább orosz rémálom, kérdéses, hogy a társadalom ellen tud-e szegülni az orosz érdekeket képviselő és egyre autoriterebb kormánynak, vagy az országot újra berántja az orosz érdekszféra, és minden, ami azzal jár.

A hatalmas orosz állami vagyon egy része, amint már írtuk, Európában van lefagyasztva. Kis előrelépés történt a hónap elején, az EU-s tagállamok nagykövetei megszavazták, hogy a profitot Ukrajnának adják. Egyelőre nem volt szó magyar vétóról, de azért ne vegyük ezt lefutott meccsnek, minden mozdítható erőforrását be fogja vetni az orosz fél, hogy ezt megakadályozza.