Egyszer volt, hol nem lesz egy csillagvizsgáló?

Harminc éve álmodtak hozzá csillagokat. Vajon le tudják még őket hozni valaha? – ez a kérdés merül fel bennem, valahányszor Székelyudvarhely egyik ikonikus, ám elhanyagolt épületére, a csillagvizsgálóra gondolok, amely a Kuvar-tetőn pusztul egymagában.

Fotók: Szabó Apor

Az 1989-ben félig elkészült, majd 1991-ben befejezett épületet az 1990-ben megalakult Univerzum Csillagászati Egyesületnek kellett volna átvennie, azonban a csillagvizsgáló fő elemét, a távcsövet már nem sikerült beszerezniük, a fiatal, amatőr csillagászok pedig szétszéledtek. Habár 2005-ben az egyesület újjáalakult, a mintegy 100 négyzetméteres épület addigra annyira leromlott, hogy nem lehetett benne semmilyen tevékenységet végezni.

Mint sok más udvarhelyinek, számomra is a meg nem valósult álmot, a kihasználatlan lehetőséget jelentette. Amióta közelebbről megismertem a 2000-es évek elején, mindig is romos volt, szóval sem rendeltetésszerű, sem másféle emlék igazából nem köt hozzá. Az ott zajló huligánkodásokról is csak sztorikat hallottam, meg egyszer-kétszer láttam a graffitiket és a szemetet, aminek a látványa, szaga sem hiányzik különösen. Olyan érzésem támadt vele szemben, mint egy árván maradt gyermekkel – sajnáltam és tehetetlennek éreztem magam, remélve, hogy nálam nagyobb erő/hatóság majd csak tesz érte.

Fel is csillant a szemem, amikor 2018 végén felröppent a hír, hogy uniós pénzt sikerült szerezni hozzá, csakhogy azóta se mozdult egy centi föld sem a Kuvar-tetőn. A négy év alatt kínkeservesen azt sikerült elérni, hogy az ötödik közbeszerzés sikeres lett 2022 augusztusában, és végre elindulhat a tervezés. Csakhogy közben 2-ről 50 százalék fölé ugrott az önrész, amit saját zsebből kell előteremtenie a városnak, s ilyen körülmények között némi gyanút is keltett, hogy miért nem mondtak le róla. Ekkora csúszás mellett az is kérdésessé vált, hogy vajon a vállalattársulásnak, amely a tendert megnyerte, sikerül-e kiviteleznie a közeli, 2023. december 31-ei határidőig. Mert különben elvileg nem jár az uniós támogatás és a városnak kell kifizetnie az egészet.

Kicsit ilyen lelki ügy ez

– ahogy Bunta Levente egykori RMDSZ-es polgármester (2008-2016) fogalmazott egyszer. Habár az állapota alapján úgy tűnhet, a csillagvizsgáló sorsa iránt nem volt közömbös az udvarhelyi közélet. Ha csak az elmúlt tíz évet nézzük, folyamatosan fel-fel bukkant a téma a közbeszédben, tanácsüléseken, sajtótájékoztatókon – egyedül az uh.ro-n 50 találat volt a kulcsszóra.

Az időgépet a 2011. decemberi tanácsülésig pörgettük vissza. A korabeli tudósítás szerint akkor úgy volt, hogy civil szervezetek között pályáztatják meg a működtetést, de még hátra volt a telekkönyvi helyzet rendezése.

A 2012. augusztus 3-ai tanácsülésen már a következő lépésnél tartottak, a bérbeadására vonatkozó iratcsomó elfogadásánál, ami egyébként már három hónappal azelőtt is napirenden volt, csak elnapolták.

2012 szeptemberében egy autista családnál tett látogatásunkkor hangzott el, hogy a csillagvizsgáló épületét felajánlotta nekik az önkormányzat, gyerekfoglalkoztató tevékenységre. A holland támogatóik viszont azt mondták: azt az épületet szerintük le kell rombolni, nemhogy felújítani.

2013 nyara volt, mire beért a két éves folyamat és arról számolhattunk be, hogy az épület működtetésére pályázatot írtak ki, amelyre egyedül az Udvarhelyi Info Egyesület jelentkezett (A Hargita Népe szerint a Daimler MC helyi motorosklub is érdeklődött, hogy klubházat alakítson ki benne). A meghirdetett feltételek alapján a használójának tíz évnyi bért, mintegy 30 ezer lejt kellett volna az épület felújítására fordítania, a többit pedig az önkormányzatnak kellett volna állnia. A szerződéskötéstől végül azonban elálltak, miután Jakab Áron Csaba RMDSZ-es önkormányzati képviselő, az egyesület elnöke 170 ezer lejre értékeltette fel a teljes beruházást, és így már a különbözetet nem vállalta az önkormányzat.

Újabb két év telt és még egy sikertelen egyeztetés, ezúttal a cserkészekkel, mire Bunta Levente polgármester kimondta, hogy a városnak a saját pénzén kellene felújítania, és a Caritasnak lehetne odaadni korai fejlesztő- és nevelőközpont kialakítására. De az is lehet, hogy drágább felújítani, mint lerombolni és újraépíteni, hangzott még el a 2015. decemberi tanácsülésen.

A fordulópont

A 2016-os választások küszöbére, május végére időzítette a – civil ruhába bújt – ellenzék, hogy bemutassa a sajtónak elképzeléseiket a csillagvizsgáló épületének és környékének, beleértve a román katonai temetőnek a helyreállítását.

A Budapesti Corvinus Egyetem tájépítészeti hallgatóinak tervei alapján akarták felállítani a ledőlt síremlékeket, üvegbetonból készült kültéri elemekkel közösségi teret, ülőhelyeket kialakítani, és egy idősávon ismertetni a hely történetét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (az Erdélyi Magyar Néppárt háttérszervezete – szerk.) azt remélte, hogy az újonnan választott tanácsnál „nyitott fülekre” fog találni kezdeményezésük.

Nem volt hiú remény, 2016 nyarán az EMNP és a Magyar Polgári Párt (MPP) koalíció ölébe esett a városvezetés, és már novemberben egy rendkívüli tanácsülés napirendjére került a csillagvizsgáló és környékének felújítását célzó pályázat, amelyet a regionális operatív programra (POR) készültek benyújtani két nappal később, november 25-én.

A szerencsés csillagálláshoz viszont az is kellett, hogy a polgármesteri hivatal már jóval az EMNT villanása előtt beazonosítsa a pályázati forrásokat, a csillagvizsgálóra pedig egy olyan kiírást találtak, amely kifejezetten romos állapotú épületek helyreállítását célozta meg. Habár felmerült annak a lehetősége is, hogy a civilek átvegyék a projektet, pályázni végül csak az önkormányzat tudott, ezért maradt az ő kezében – emlékezett vissza érdeklődésünkre Puskás Katalin akkori beruházási igazgató volt. Korábban, Szász Jenő polgármestersége idején (1996-2008) pedig egyszerűen nem volt pénze rá a városnak, más prioritások voltak – mondta a hivatalhoz 1997-ben alkalmazott szakember.

Látványterv 2018-ból

A pályázati projekt végül a következőket tartalmazta: 

A projekt összértéke akkor mintegy 5 millió 800 ezer lej volt, amelyből 5,1 millió a zöldövezet rendezésének költsége és 732 ezer lej a csillagvizsgáló felújítása. Az eredeti terv szerint az elszámolható költségek mindössze 2 százalékát kellett volna biztosítania a városnak önrészként.

Mást is inspirált a Kuvar-tető 

2017 júliusában jelent meg ez az interjú Ványolós Endre építésszel, akinek az udvarhelyi csillagvizsgáló volt a diplomaterve témája. Ő közösségi központot, közfürdőt, sétateret, kilátót, meteoállomást és még szociális lakásokat is álmodott oda.

Két évvel a projekt leadása után, 2018 decemberében érkezik az örömhír: jön az uniós pénz, aláírták a szerződést a POR gyulafehérvári központi hatóságával.

A hivatal tájékoztatásából további részletek derülnek ki a projektről: játszótér, kültéri sporteszközök, madárles, asztrológiai park és a csillagvizsgáló épületében egy planetárium is szerepel a tervek közt. Továbbá a Hősök sírjához vezető lépcsőt összekapcsolnák az erdei sétányokkal, a meglévő fák mellé még 240 fát és 6400 díszcserjét ültetnek. Így összesen mintegy 2 hektárnyi területet fed le a projekt.

Túl szép, hogy igaz legyen? 

2019 októberében és 2020 februárjában is szóvá teszi az ellenzéki RMDSZ-frakcióvezető Derzsi László, hogy nem halad a csillagvizsgáló projekt. A magyarázat a 2020 augusztusi tanácsülésen hangzik el először nyilvánosan: a 2019-es év során három közbeszerzést kezdeményeztek, mindhárom meghiúsult, nem volt rá érdeklődő. A hiba abban állt a hivatal szerint, hogy az árakat a kormányintézkedések felvitték és a kezdeti árbecslés sem volt reális.

Ezért egy másik szakcéggel újraszámolták a költségvetést, változatlan műszaki paraméterek mellett a mintegy 5 millió lejes keretösszeg 8,4 millióra emelkedett, és így az önrész 52%-ra nőtt. Habár az ellenzékben levő RMDSZ részéről Benedek Árpád Csaba felemeli a szavát ellene,  „nehéz szívvel” mégis támogatja a frakció, egyedül Sinka Arnold tartózkodik a szavazásnál. 2020 decemberében a választásokat kétharmaddal megnyerő POL-frakció bejelenti, hogy adót készülnek emelni, közben azzal „nyugtat”, hogy nem a csillagvizsgáló megnőtt önrészére költik – azt már állítólag kispórolták a költségvetésből.

A költségvetéskiegészítés egy évvel később hoz eredményt: 2021. augusztusában a hivatal arról számolt be kérdésünkre, hogy akadt egy jelentkező, és ha beküldi a kért kiegészítést, szerződéskötés következik. Augusztus végén Gálfi Árpád polgármester is azt nyilatkozza nekünk, hogy a csillagvizsgáló szerződéskötés előtt áll, végül az örömhír mégis elmarad.

A helyi Viaduct Kft. pályázatát ugyanabból az okból zárták ki, mint egy másik uniós projektnél, a Bányai János iskola felújításánál: egy korábbi, más intézménynél történt közbeszerzésen negatív véleményezést kapott a Viaduct, és ezt nem hagyhatták figyelmen kívül – állította a városháza szóvivője kérdésünkre. 

Szabó Sámuel, aki épp a kizárás előtt távozott a fejlesztési igazgatói állásból, nem gondolkodik erről ilyen kategorikusan. Szerinte nem lett volna kötelező a kizárás, és a bizottság kérhette volna, hogy a cég más közbeszerzésekkel bizonyítsa, hogy igenis képes a munkálatok kivitelezésére. Több megvalósult szerződése is volt, a várossal is, még a megyei tanáccsal is, amely az említett negatív véleményt adta – érvelt a szakember. Őt igazolja, hogy a Viaduct ugyan a csillagvizsgálót elengedte, a Bányainál viszont perelt és nyert, így az ajánlatát is be kellett fogadni. Igaz, végül az árversenyen elbukott, de ha a csillagvizsgáló projektből nem zárják ki, egyedüli jelentkezőként már elkezdhette volna a munkálatokat, mutatott rá Szabó.

A fejlesztések lassú üteme miatt 2021 októberében betelik a pohár, a – polgármesterrel választást nyerő – POL-nál, és féléven belül eredményeket várnak a hivataltól. Mire eljön a számonkérés ideje, 2022 márciusában csak nyugtázni tudták, hogy újabb közbeszerzési kiírás szükséges, viszont megjegyzik: ha az ötödik sem lesz sikeres, akkor a magas önrész és a megemelkedett költségek miatt javasolják a finanszírozás felbontását.

Az uniós projektek, köztük a csillagvizsgáló elhúzódását Gálfi Árpád polgármester éppen azzal a menedzsmentkrízissel magyarázta, amit ő maga idézett elő: miután Puskás Katalin beruházási igazgatót 2019 tavaszán leváltotta és feljelentette a DNA-nál, a kulcspozícióra ugyan sikerült őszre más szakembert találnia, két év sem telt el, mire összerúgta a port Szabó Sámuellel. Szinte egy évig fejlesztési igazgató nélkül volt a város, s mire sikerült pótolni, rövidesen Puskás Katalint – jogerős bírói döntésre – vissza kellett venni az állásába, de nem maradt sokáig.

Felpörögnek az események, egy április 21-ei civil kezdeményezésű közvitán már a POL-ból bekerült városmenedzser, Albert Sándor is beismeri, hogy rosszul állnak, legalább egy projektről valószínűleg le kell mondaniuk. Helyette Gálfi mondja ki, hogy a csillagvizsgálóról van szó. A siralmas helyzetet csak fokozza, hogy alig két hét múlva a városmenedzser bejelenti: nem bírja tovább, nem akar többé részese lenni a történetnek, felmond. A május 5-ei sajtótájékoztatón már azt mondja, ráerősítve a közbeszéd sejtésére, hogy a 12 elnyert uniós projektből nem csak a csillagvizsgáló van veszélyben, hanem a nagy mobilitási pályázat és a Székelytámadt vár felújítása is.

Néhány nappal később, május 10-én a staféta átadásakor még élesebben fogalmaz a csillagvizsgálóval kapcsolatban: ha mégis megvalósítható volna, „nem ez az a projekt, amit a város fel kellene hogy vállaljon” az 50%-os önrész mellett. Ezért megfogadják a POL javaslatát, és lemondanak róla, de csak, ha az ötödik közbeszerzési licit is sikertelen lesz – utóbbi esetben abban reménykednek még, hogy finanszírozható lehet egy következő pályázati ciklusban is. Addig is „azon kell dolgozzanak, hogy be tudják fejezni” minden elnyert pályázatukat, reagált határozottan a polgármester, mikor – az idő és pénz szűkössége miatt – felvetődött a projektekről való lemondás lehetősége.

Megtörténik a csoda

Augusztus 10-én hírül adja a városháza, hogy az ötödik próbálkozás bejött, és megkötötték a tervezési-kivitelezési szerződést a csillagvizsgáló felújítására és környékének rendezésére.

A jelentkező ugyanaz, mint akit az előző közbeszerzésen kizártak. Szinte csak a dátumot és a sarokszámokat kellett módosítania a Viaductnak, aki a tervezésre az udvarhelyi Total Structure Design, a kivitelezésre pedig a csíkszeredai Ing Service cégekkel társult.

A szerződéskötéskor már úgy tájékoztatott közleményében a városháza az épület rendeltetéséről, hogy „egyfajta természettudományi oktatási központ” lesz: az épületben planetárium, természettudományi könyvtár, Iskola másként tevékenységre lehetőséget biztosító felület, kilátó is lesz, a parkrészen pedig egy kisebb, védett fajokat bemutató botanikus kert kap helyet.

Csakhogy időközben a pályázatra 2018-ban jóváhagyott 1,1 millió eurós költségvetés 1,88 millióra duzzadt, a különbözet pedig teljes mértékben az önkormányzatot terheli. A szóvivő tájékoztatása szerint az aktuális önrész 4.122.796,34 lej, vagyis a beruházás több mint fele, és a törvénykezés meg a piaci árak változása miatt ez még nőhet. Az ÁFÁ-val együtt 7.126.447,11 lejes szerződésből 141.000 lejt a tervezésre, míg a fennmaradó összeget a kivitelezésre fordítják.

A július végén aláírt szerződés szerint a tervezésre három hónap, míg a kivitelezésre 15 hónap áll a társulás rendelkezésére – ami eleve egy hónappal meghaladja az uniós pályázatok határidejét (2023. december 31.).

Minden áron?

Az általunk megkérdezett két egykori fejlesztési igazgató is érdekes, szép, különleges jelzőkkel illette a csillagvizsgáló projektet, ami ha nem is legfontosabb és legnélkülözhetetlenebb, de mindenképp presztízsértékű a város számára. Ettől függetlenül mindketten kételyeket fogalmaztak meg a megvalósítással kapcsolatban.

Nagyon meg vannak csúszva, az elmúlt három évet talán nem pereskedéssel kellett volna tölteni, s akkor az ára sem ment volna ennyire el – utalt Puskás Katalin a saját menesztési ügyére, kitartva amellett, hogy még az ő „idejében” leadott pályázatban igenis reális volt az összeg, ám, amíg először ki tudták írni közbeszerzésre, addig is eltelt szinte két év.

Ha nem lesz hosszabbítás (az uniós pályázati ciklusban – szerk.), sehogy sem tudják megvalósítani azokat a projekteket, amelyeket még el sem kezdtek – fűzte hozzá a felmondott Szabó Sámuel, megjegyezve ugyanakkor, hogy ez nem udvarhelyi specifikum, hanem országos jelenség. Úgy tapasztalta, máshol is háromszor-négyszer írnak ki közbeszerzéseket, az árak növekedése és a közigazgatási rugalmatlanság miatt a 2023-ig lejáratos projektek sok helyen el sem indultak, nemhogy megvalósuljanak egyáltalán.

Az elmúlt évek-évtizedek eseményei és nyilatkozatai alapján megállapíthatjuk, hogy a csillagvizsgáló picit a mindenkori városvezetés mostohagyermeke volt, akiről azonban soha nem mondtak le teljesen. Arról ugyanis látszólag konszenzus volt, hogy a leromlott épülettel és elhagyott környékével valamit kezdeni kell, csak sokáig nem volt prioritás, nem volt rá anyagi forrás. S mire végre lehetőség nyílt a felújításra, azt az országos és a helyi politikai-közigazgatási körülmények közrejátszása miatt sikerült elbaltázni, így válhatott az utolsó előtti percre becsületbeli ügy. Hogy a szűkös határidő és az egyre nagyobb anyagi teher ellenére is megpróbálja a város megvalósítani egyik régi álmát most vagy soha alapon, mert ki tudja, hogy a következő pályázati ciklusban lesz-e rá keret.

Ami bizonyos, hogy amit elkezdtek, azt ki is kell fizetni, csakhogy nem mindegy, hogy uniós vagy saját zsebből, miközben az is nagy valószínűséggel borítékolható, hogy az árak nem állnak meg és csökkenni sem fognak.

A cikk rövidített változata eredetileg az Átlátszó Erdély felületén jelent meg, a Cohesion Booster című uniós projekt részeként.