Jani vagyok, 25 éves. Mi a Budvárban laktunk, de örülök annak, hogy ki tudtunk tűnni abból a közösségből a szüleinknek köszönhetően és a gyermekeinket nem ott kell neveljük, ahol mi nőttünk fel. A Budvárhoz képest valamivel jobb körülmények között lehet lakni ott, ahol most lakunk, de nem a legmegfelelőbb. Nincs annyi konfliktus, higiénia szempontjából is jobb. Itt mindenki végzi a saját maga dolgát. Reggel fölkel, elmegy dolgozni, hazamegy és pihen. Én szabadúszóként dolgozom, ezermester vagyok. Amit kell, megcsinálok bármit. 

Többnyire magyar közösségben lakunk, mert a Cekendről van szó, a Kórház-negyedben lakunk. Itt vannak ezervalahányan, abból körülbelül van vagy száz roma. De ez így pont jó, még kevesebb kéne legyen, mert a romákkal nem lehet kijönni.

Itt mindenki egyfajta

Az nagyon jó, hogy vannak itt munkatársak, ismerősök. Olyan nincs, hogy cigány, román vagy magyar, itt mindenki egyfajta. És hogyha az ember normális és úgy viselkedik, ahogy kell, nem különböztetik meg, hanem egy kalap alá veszik. 

A Tavesz Baktalo sorozatunkban Udvarhely utcáin megszólított embereket kérünk, hogy osszák meg velünk tapasztalataikat és véleményüket a roma közösségekkel kapcsolatban. Célunk, hogy hiteles képet kapjunk arról, hogyan éli meg a többségi közösség a roma és nem-roma lakosok együttélését és milyen pozitív élményekkel vagy kihívásokkal találkoznak a mindennapokban.

Minket édesanyám és édesapám is – Isten nyugtassa – iskoláztatott, próbáltak tanítani, hogy normálisan éljünk. Csak annyi, hogy hiába harcol a szülő, ha a tizenéves gyereknek az esze nem azon jár, amin kellene, nincsen annyira fölvilágosítva, nincsen annyira kinyílva az esze, hogy a szülők után hallgasson, hogy a szülők mit szeretnének.

Én is például tizenöt éves voltam, még iskolába jártam, amikor megszületett a fiam. A szüleim támogattak, a szüleim segítettek, hogy járjak iskolába, hogy végezzek egy szakmát. Abbahagytam inkább a líceumot, s nekifogtam szakiskolának, hogy tudjak valamit kezdeni az életben, hogy tudjak megélni, hogy ne várjak örökké a szüleimre.  

Szerintem úgy lenne jó, hogy a magyarok ne ítéljenek el mindenkit egy alapján – például, teszem fel ez a cigány ezt csinálta Bihar megyében vagy Iași megyében vagy bárhol –, hanem egyszer ismerjék meg az embert és utána kezdjenek el ítélkezni. Mitől egyforma a bőrük színe, attól nem feltétlenül pont ugyanaz van alatta.

A romák pedig azt tehetnék, hogy ne rontsák a roma közösséget betöréssel, verekedéssel, rágalmazással, garázdasággal. 

Örülök, hogy megismertem, köszönöm, hogy meghallgatott.