Cikksorozatunk előző részében ott tartottunk, hogy a főként Demeter Szilárd barátaiból álló Erdélyi Médiatér Egyesület gyakorlatilag átvette a Simicska-féle alapítványtól az addig felvásárolt erdélyi magyar lapokat, és így elhárult az akadálya, hogy újra érkezzen közpénz Budapestről.
Nem spóroltak a támogatással: 2021 nyarán az Átlátszó Erdély arról írt, hogy az elmúlt három és fél évben összesen 7,45 milliárd forintnyi magyar közpénzt érkezett nekik – több, mint amennyi a teljes magyar kisebbség román állami támogatása.
Demeter Szilárd nem csak az ott élő barátaira támaszkodott, hanem Budapestről is küldött „megoldóembereket” Timár Alpár László személyében – a sepsiszentgyörgyi származású férfi és csapata, Petróné Varga Edit és Harmos Beáta Ildikó tulajdonképpen mindehol felbukkant, ahol Demeter vezető pozíciót kap. Információink szerint ők Demeter háttéremberei, pénzügyi gazdasági bizalmasai: Tímár volt már a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. és a Petőfi irodalmi Ügynökség ügyvezetője is (utóbbinál felügyelőbizottsági tag Petróné), míg a Petőfi Kulturális Ügynökség Nonprofit Zrt.-ben Tímár igazgatósági, Petróné pedig felügyelőbizottsági tag volt. Különféle hangzatos funkciókban mindhárman ott voltak a budapesti Nemzeti Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-ben is.
Tímárt egy rejtőzködő, meglehetősen gyanakvó és paranoiás emberként írják le a forrásaink, akinek az volt a módszere, hogy megfélemlítse és sakkban tartsa a beosztottjait. Azt állította, hogy „mindenhol van füle”, így mindenkiről mindent tud, és külön ellenőrcsapatot tartott fenn – erről később részletesen írunk – arra, hogy a tudta nélkül senki se tudjon belenyúlni a zsírosbödönbe.
Ahogy milliárdos tételben kezdett érkezni a pénz Budapestről, agresszív terjeszkedésbe kezdtek Erdélyben – gyakorlatilag az összes erdélyi médiumot megkeresték felvásárlási ajánlattal. Csakhamar helyi és régiós napilapok, azok honlapjai, kereskedelmi rádiók, álláskereső portál, női magazin, kulturális melléklet, helyi televízió és teletextszolgáltatás is része lett a portfóliónak.
A nagy nyomásnak főleg azok tudtak ellenállni, akik mögött szorosabb vagy lazább kapcsolódással, de ott állt az RMDSZ – így gyakorlatilag az erdélyi Kesmától független maradhatott négy megyei napilap: a Hargita Népe, a kovásznai Háromszék, a maros megyei Népújság és a kolozsvári Szabadság. Ez volt a szerencséjük, hogy el tudták kerülni a budapestről pénzelt halálos ölelést – ennek köszönhetően ma is léteznek.
Az egyik, szintén felvásárolt nyomtatott újság korábbi tulajdonosa így mesélte el nekem a folyamatot, azt kérve, hogy maradjon névtelen a történetben:
– Nem volt választásom, képletesen szólva a falhoz állítottak: azzal fenyegettek, ha nem adom el nekik, megnehezítik az újság terjesztését és közben létrehozzák a konkurenciát. Közben elfogadható pénzt ajánlottak, mert nem ők fizették, így eladtam nekik a lapot – fejtette ki.
Tímár Alpár hamar konfliktusba került Liszkay két emberével, Szőke Lászlóval és Györfi Áronnal, akik rövidesen kiszorultak a vezetésből. Györfi el is ment a Médiatértől, Szőkének meghagytak egy sportállást: a fizetését megkapta, de érdemben nem szólhatott bele semmibe.
Ahogy a nagy pénz és vele együtt Tímár Alpár megjelent, felbukkantak az üzleti tanácsadók is az Erdélyi Médiatér körül. Busás pénzekért – sokkal jobban kerestek, mint egy újságíró vagy akár főszerkesztő.
Vegyük sorra őket:
– tanácsot adott a Médiatérnek az Index 2020-as botrányában elhíresült budapesti Gerényi Gábor is. Cége, az Electromédia Kft. üzleti tanácsadás címen havonta nettó 720.000 forintot (mai árfolyamon mintegy 2000 eurónak, 9500 lejnek felel meg) számlázott le a Médiatérnek. A szerződést öt hónap után meghosszabbították és havi 960 ezer forintra, azaz körülbelül 12 ezer lejre (2400 euró) emelték
– Liszkay emberét sem hagyták az út szélén:
