A tél folyamán még leginkább azt találgattuk, hogy Milák Kristóf edzésbe állt-e vagy sem, de miután úgy tűnik, hogy nem csak zuhanyzáskor éri víz a testét, így már az tartja lázban a magyar sportrajongókat, hogy a férfi vízilabdások mellett még hány csapatunk tudja megszerezni az olimpiai kvótát: a női vízilabdások és kosárlabdázók, a női és férfi kézilabdások mellett a női és férfi 3×3-as kosarasoknak is van lehetőségük még kijutni, de most taglaljuk inkább a hagyományos labdajátékok sportágait.

Sportdiplomáciánkat dicséri, hogy legkevesebb három válogatottunknak is hazai pályán adatik meg a lehetőség ennek kivívására, az azonban kevésbé, hogy a női kosarasok soproni tornájára rászervezték a pesti jégkorong kvalifikációs torna harmadik szakaszát.

Fotó: MTI/Illyés Tibor

Amíg a női vízilabda válogatott Dohában a vizes világbajnokságon kapaszkodott az utolsó szalmaszálba, addig

női kosarasainknak

a tavalyi Európa-bajnoki 4. helyezésnek köszönhetően a legkiegyensúlyozottabb csoportban, de hazai pályán kellett megelőznie egy csapatot, a világranglista 5., 6. és 8. helyezettek közül. Miután rácsodálkoztunk az olimpiai ezüstérmes japánokra, akik úgy nyertek, hogy szinte dobásig sem engedték az EB-n második spanyolokat, a magyar válogatott talán túlságosan tisztelte a világbajnoki negyedik Kanadát. A ziccerek kimaradtak, hátul pedig a hazai vendégszeretetből jeleskedtünk, hisz volt olyan támadása is az észak-amerikaiaknak, amikor háromszor szedhették le a saját lepattanójukat, nyerhető meccset buktak el Studer Ágnesék. Innentől nyilvánvaló volt, hogy a torna záró mérkőzése sorsdöntő lesz a két európai csapat számára.

A második játéknapon Kanada spanyol szövetségi kapitánya nem nagyon űzte játékosait, úgy érkeztek az egylabdás meccs utolsó percébe, hogy két személyi hiba állt a nevük mellett… Nyert is Spanyolország.

Az előző napi teljesítmények fényében nem sok esélyt adtak a bukmékerek a hazaiaknak, de még a legvérmesebb szurkolók sem. Nem így a játékosok, akik éjfélkor a kapitány tudta nélkül összeültek, és addig elemeztek, fogadkoztak, hogy pénteken úgy álltak pályára, jöhet bárki, őket aznap senki nem győzheti le.

Talán a Székely-éra legjobb meccsét produkálták és nagy meglepetésre verték a japánokat, így két forduló után mind a négy csapat három ponttal állt. Szombat este

a jégkorong torna

utolsó meccsén az addig veretlen magyar és japán válogatott kellett eldöntse a Tüskecsarnokban, hogy ki jut a következő körbe, ahol már becsatlakoznak az elit vb tagjai is. A csíkszeredai Sofron István góljával sokáig vezettek a magyarok, de a végén fordítottak az ázsiaiak, 2-1 oda.

Fotó: Magyar Jégkorong Facebook-oldal

Úgy voltunk vele, hogy mihamarabb felejtsük ezt el, fókuszáljunk a csajokra, hisz valljuk be, ha tovább is jutottak volna hokisaink, az utolsó körben csepp esélyük sem lenne. Aztán hétfőn este jött a hír: a nemzetközi szövetség, az IIHF az ez évi versenynaptárból is kitiltotta Fehéroroszországot és a pozsonyi olimpiai selejtező torna (aug. 29 – szept. 1) mezőnyében Szlovákia, Kazahsztán és Ausztria mellett, a beloruszok helyett Magyarország folytathatja a küzdelmet. 

Vissza a kosárpályára!

Vasárnap mindenki drukkolt Kanadának, győzelme esetén a magyarok a spanyolok elleni mérkőzésük eredményétől függetlenül kijutottak volna Párizsba. De ők nem tették meg ezt a szívességet, így izgulhattak ők is még pár órát.

A spanyolok kvótájuk tudatában mintha nem hajtottak volna annyira, de sztárjátékosaik lecserélése után élesebb lett a meccs. Ettől függetlenül Studer hihetetlen formában játszott és szinte hibátlanul dobott, lepattanózott, az olló egyre jobban nyílt, a 22. percben 49-27-re vezettek a magyarok. A spanyolok viszont nem akartak asszisztálni, elkezdtek zárkózni, ami csak kozmetikázásnak tűnt. De az utolsó percekben már vészesen fogyott az előny, Studer már nem mozgatta annyira szélesen a csapatot, hátul Juhász Dorka is rosszul helyezkedett párszor, nem sikerült ritmust váltani, így bekövetkezett az, amire senki sem számított: fordítottak és 73-72-re nyertek a spanyolok…

Döbbenet (és könnycseppek) a lányok arcán, a csarnokban, az országban, szinte kimondhatatlan fájdalom, hisz 44 éve nem volt magyar kosárlabda az olimpián, most pedig annyira közel volt. Nem is tudom, melyik fájdalmasabb, ez a mostani vagy az 1984-es. Akkor a Killik Laci bácsi féle, EB bronzérmes magyar válogatott a kubai selejtezőben úgy harcolta ki az olimpiai részvételt, hogy nem tudták azt, amit itthon a MOB irodában már igen: a keleti blokk bojkottja miatt nem mehetnek Los Angelesbe. A kanadaiaktól még úgy búcsúztak el, hogy „see you in Los Angeles!”, majd a madridi átszállás után a MALÉV gépen a Nemzeti Sport címlapjáról tudták meg a lesújtó hírt…

Legjobban és legtömörebben az újvidéki edző legenda, Rátgéber László fogalmazta meg: Tragédia! A lányok fájdalmán az sem segít, hogy a FIBA szakírói ódákat zengenek a magyar válogatottról és fényes jövőt jósolnak nekik, illetve a friss világranglistán öt helyet léptek előre, bekerülve a legjobb 20-ba, már 16. a magyar válogatott. Miközben kijutott például Puerto Rico, miután a selejtező tornán 48 és 36 pontos vereségeket szenvedtek, de verték kettővel Új-Zélandot… Ha már a jövőt említik a magyar női kosárlabda válogatott kapcsán, mit szóltok, hol lesz a következő olimpia? Igen, épp Los Angelesben!

És milyen a sors, hétfőn a dohai vizes vébén

épp egy spanyol–kanadai meccs jelentett némi gyógyírt számunkra, ugyanis előbbi győzelme esetén a magyar pólós csajok ölébe hullhatott a párizsi repjegy. A sima spanyol győzelem mellett azonban Vályi Vandáék is tettek érte, 8-8 után büntetőkkel verték a regnáló világ- és Európa-bajnok Hollandiát. Az már csak hab a tortán, hogy szerdán ugyancsak szétlövéssel jutottak túl Görögországon, azonban a döntőben már túl nagy falatnak bizonyultak az amerikaiak, csakúgy mint két éve a Margit-szigeti vb-döntőben: USA–Magyarország 8-7.

A világbajnoki ezüstérmes magyar válogatott, fotó: a válogatott Facebook-oldala

És hogy ne fejezzem be hepienddel, említsük meg a férfi vízilabdásokat is, akik leginkább azért utaztak ki a vébére, hogy némi segítséget nyújtsanak Varga Zsolt szövetségi kapitánynak összeállítani a 13 fős olimpiai keretet, mégis lesújtó volt a keddi produkciójuk, amikor négygólos előnyről kikaptak a negyeddöntőben a franciáktól. Azt a 3-8-as második félidőt nem igazán tudjuk, hová tenni, még a balkáni válogatottak ellen is ritkaság számba menne, nemhogy a franciák ellen. De felesleges lenne temetni Jansik Szilárdékat, tudjuk, hogy cserébe megnyerik az olimpiát. Vagyis reméljük, na!