Így méltatták, és így fogadták a Pro Urbe díjat.
Fotók: RMDSZ székelyudvarhelyi szervezete
2018 adventjének utolsó hetén rendkívüli ülést tartott Székelyudvarhely önkormányzata, amelyen Pro Urbe díjat adtak át négy olyan személynek, akik arra érdemes, azaz kellőképpen öregbítik Székelyudvarhely hírnevét. A helyi tanács testülete dönti el évente, hogy kik kapják a díjakat, és erről tanácshatározatot is el kell, hogy fogadjanak. A december 19-i ünnepi ülésen tehát a határozatok elfogadására, a laudációk bemutatására és a díjak átadására került sor.
Szőcs Botond zongorajátéka után Orbán Árpád alpolgármester köszöntötte a jelenlévőket, Venczel Attila jegyző pedig megállapította, hogy tizenhat tanácsos van jelen a tizenkilencből, a testület tehát döntésképes. A négy Pro Urbe díj odaítéléséről szóló napirendet a tanács egyöntetűen elfogadta. Ennek értelmében egy post mortem kitüntetést adnak át és három élő személyt díjaznak. A jelöltek: néhai ft. Kovács Sándor kanonok-főesperes, Deák Imre matematika tanár, Lőrincz György író és dr. Váradi János orvos.
ft. Kovács Sándor kanonok-főesperes
Elsőként Sinka Arnold RMDSZ-es tanácsos mondott méltató beszédet ft. Kovács Sándor főesperes életútjáról. Székelyudvarhely minden közösségéért hűségesen dolgozó szolga, elveiben töretlen katolikus pap és embert formáló fundamentum – szóltak az elismerő szavak.
Sinka elmesélte, hogy még gyerekként ismerte meg őt. Miután bevallotta neki, hogy papi hivatást érez, és kérte támogatását, a főesperes figyelemmel kísérte pályafutását, kezdő Caritas-osként hetente hívatta magához Kovács és minden eszközzel támogatta munkáját. Szerinte minden híve elmondhatja ezt, hiszen mindenkit nevén szólított, és volt legalább egy emléke, története róla, akár hosszú évek múltán is.
Az 1948-ban Székelykálban született Kovács Sándor a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumba járt, majd a gyulafehérvári római katolikus hittudományi főiskolára iratkozott, Márton Áron püspök 1972-ben szentelte pappá. 1984-ben kapott kinevezést a székelyudvarhelyi Szent Miklós plébániára, 1987-től húsz éven át a székelyudvarhelyi kerület főesperese volt. Jelmondatnak Lukács evangéliumából választott passzust: Magasztalja lelkem az Urat.
A kommunizmus legnehezebb időszakában került Udvarhelyre, mégis építkezett, közösséget szervezett, mindig megtalálta a hangot az aktuális városvezetéssel, hívei biztonsággal vehettek részt az egyházi életben. A forradalom kitörésekor, ‘89-ben a tüntetések közepette a néptanács erkélyére lépett, a felbőszült tömeg nemsokára már imádkozott – hangzott a méltatás.
Az államosított egyházi ingatlanokat felújította, elkezdte tartalommal megtölteni, ennek köszönhetően jöhettek Udvarhelyre a mallersdorfi ferences nővérek, a Bethlen-negyedben új plébánia alakulhatott, új plébániatemplomot emelt, a szombatfalvi Szent György plébánia önállóvá vált, Boldogfalvának templomot álmodott, a Márton Áron Ifjúsági ház létrehozásával pedig közösségi programoknak adott teret.
A szociális tevékenységek számára helyet adott a papkertben a Pastor Bonus papi otthonnak, valamint a Kolping és a Caritas programjainak. Valami újat, szebbet hozott létre, másokat is erre motivált, majd Udvarhelyről (Kolozsvárra) elkerülve is figyelt az itteniekre, betegeknek, egyetemistáknak segített.
Az erdélyi katolikus közösség lelki ápolásáért, az erdélyi magyarok nemzettudatának ápolásáért 2014-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.
Jelölését egyöntetű szavazattal fogadta el Udvarhely tanácsa, a család képviselője vette át a díjcsomagot, amely Kerekes Gyula tűzzománc munkájából és Széles Ferenc székelyudvarhelyi épületeket bemutató háromdimenziós könyvéből áll. Jó szívvel, tiszta szívből – mindig csak ennyi volt a válasza, ha bárkin segített, most helyette is ezekkel a szavakkal köszöni a díjat családja. Tiszta szívvel választotta Székelyudvarhelyt örök nyugvóhelyéül, mert szerette itt – hangzott el az átvételkor.
Deák Imre (Gömbi) matematikatanár
1939. március 8-án született Gyergyóújfaluban, Marosvásárhelyen járt iskolába, a Bolyai egyetemen tanult 1956-tól, egy tanévet Bögözben tanított, majd a Tamási Áron Líceumba került, nyugdíjazása után a MÜTF-ön főiskolai adjunktusként folytatta tevékenységét, tulajdonképpen már hatvan éve dolgozik.
Deák Imre laudációját az eddig műsorvezető szerepkört betöltő Orbán Árpád tartotta, akinek a Gömbinek becézett matektanár osztályfőnöke is volt.
“Udvarhelyet nálam jobban senki nem szeretheti, és a Gimi nekem a világ közepe. Nagy öröm volt itt tanítani, nem tudok a jóistennek hálát adni, hogy nekem Udvarhelyen, és ebben a gimnáziumban szánt feladatot” – vallotta egy interjúban. Szakács István Péter leírása szerint Deák tanár úr a matematika szent tüzétől felhevülten száguldozott a tábla előtt, és hitvallása szerint minden út a Gimibe vezet, az élet pedig igazából csodálatos játék. Nem a pálya mérete számít, hanem a játékkedv.
Az ifjúság oktatása és nevelése terén végzett kimagasló érdemeiért, nemzeti értékeink elkötelezett képviseletéért, a város jó hírnevének öregbítése érdekében végzett tevékenységéért a tanács egyhangúan elfogadta jelölését. Deák tanár úr találóan matekes példával vette át a díjat:
“Ha a szeretetet egy függvénynek tekinteném, akkor én vagyok az az elem, ahol a derivált nulla. Biztos vagyok benne, hogy nálam jobban Udvarhelyt és a Gimit senki se szeretheti, mert nem lehet jobban szeretni. (…) Annyira bánt, hogy ez a szó, hazaszeretet, már nem divatos.”
Lőrincz György író, publicista
Balázs Árpád így méltatta: Egyetlen fegyvere az írás, mondja és visszaemlékszik, hogy mennyire lázba hozta a Gábor Áron gyár irodalomkedvelőit az Amíg csak él az ember című riportkötete, amelyben a székelység hányattatott életére világít rá. “Büszkék voltunk arra, hogy a gyárnak van saját íróembere” – tette hozzá.
A kápolnásfalusi származású író néhány évig vidéki általános iskolákban tanított, majd innen került a székelyudvarhelyi élelmiszeripari gépgyárba, ahol technikusként dolgozott. Első kötete 35 éves korában jelent meg. A rendszerváltáskor szerepet vállalt a vezetők nélkül maradt város megszervezésében, majd a város művelődési bizottságában tevékenykedett nyugdíjazásáig. Közel húsz kötete jelent meg, számtalan díjat tudhat magáénak, most pedig kap még egyet.
“Védőbeszédében” Lőrincz György már csak szabadkozott, hogy Deák Imre elmondta, amit el akart mondani, de egy dologra mégis engedélyt kér: hogy szerethesse ő is Udvarhelyt. Megköszönte, hogy rá gondoltak, a legfontosabb számára a közösség elismerése.
dr. Váradi István családorvos
Az önkormányzat részéről Lőrincz Edit elmondta, hogy “nemes, szakszerű, sokrétű orvosi munkájáért és a közösségért végzett áldozatos tevékenységéért” tüntetné ki a város dr. Váradi Istvánt, aki nem csak családorvosként, hanem családterapeutaként és mentálhigiénés szakértőként is sok emberen segített már, hittel, szeretettel és önzetlenül szolgálva Udvarhely lakóit.
Dr. Váradi István szakmai alázatának és emberszeretetének mozgatórugója az istenhite, a krisztusi szeretetszolgálat lehetősége, valamint a humora, ami nélkül szinte lehetetlen volna az emberpróbáló hivatás betöltése – folytatta a méltatást Lőrincz Edit.
Vásárhelyen született, ott is végezte orvosi tanulmányait, majd a Bákó megyei Aknavásárba került, ahol majdnem tíz évet szolgált. Udvarhelyre 1990-ben érkezett a családjával együtt, és Farkaslakán foglalta el a körzeti orvosi állást, ahol azóta is lelkiismeretesen végzi dolgát. A magyarországi állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat részéről megkapta a 2017-es év praxisa a Kárpát-medencében díját a testi és lelki orvoslás terén kifejtett munkásságáért. Az SOS telefonos lelki segélyszolgálat elindítójaként és szakmai irányítójaként közel másfél évtizeden át segített a válságba került embereken. A romániai Bálint-társaság csoportvezetője, orvosok és más szakmabeliek számára tart műhelymunkákat, az udvarhelyi Vöröskereszt önkéntese.
Amikor 1999-ben a Civitas Alapítvány és a polgármesteri hivatal létrehozták a Budvár szociális központot, ő vállalta, hogy az ott lakó felnőttek és az iskolába járó gyerekek, a hajléktalanok, sőt, a város más részein lakó rászorulók is ingyenes ellátásban részesüljenek általa. 2007-ig végezte ezt a szolgálatot, és a mai napig felkeresik a mélyszegénységben élők.
A laudációban elhangzott: a díj átadásával az ember és a cselekvő szeretet előtt hajtanak fejet, személye és munkássága az elkötelezett keresztény életből, a mély istenhitből kiemelkedő orvosi szolgálat jó példája. Gyógyított testet és lelket egyaránt, és példaértékű, ahogyan támogatja a nehéz sorsúakat, ingyen gyógyítja a rászorulókat, lelki támaszt is nyújtva nekik – mondták el még róla, majd Pál apostolt idézve kívántak neki egészséget további életére és Isten áldását munkájára: Egymást terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be Krisztus törvényét.
