Egy napom rendőrként

Fotó: GÁL ELŐD

Izgatott vagyok, ma a helyi rendőrség egyik egységével megyek járőrözni. Ugyan egy teljes műszakról van szó, ami hajnalban kezdődik, én végül hét után csatlakozok a szolgálatban lévő Katona Lóránték egységéhez. Öklös pacsit adunk egymásnak, amikor beülök a hátsó ülésre, nincs kézfogás ebben az időszakban. Lóri ma Jobb Lőrinccel van párban, akit én a Szejke Sportklub kapusaként ismerek inkább.

Két elkószált szamarat kell megkeresnünk 

a Bethlen-negyedi parkban elsőként. Akadnak nem mindennapi esetek, ma is lesz belőlük néhány az egymásnak feszülő szomszédoktól a platón ordibáló emberig. De ne szaladjunk ennyire előre.

A fiúknak nem a kedvencük a szamárhajkurászás, de ezt is el kell végezni. „Né, hol vannak, itt meg tudjuk őket szorítani” – veszi észre a két állatot Lóri, és feltűnik neki egy úr, aki telefonál a jószágok mellett. „Igen, a másik szamaraké” – utal magára, amikor a járőrök megkérdezik, ő-e a gazdája a két állatnak. 100 és 1000 lej közötti büntetést is kaphatott volna a gazda, „viszont, nem volt épp akkora a veszély, örülünk, hogy megvan a gazda és hazakerülnek az állatok”, mondja Lóri visszaülve az autóba, miután felvették az úr adatait, aki jelzte, hogy már úton van egy családtag, hazaviszik az állatokat.

Vannak ilyen rendhagyó esetek, de összességében kevés a bejelentés, ahogy hajnalban az utcákon igyekvő emberek száma is. A srácok már tudják, ki merre tart, sok esetben autóról is felismerik a munkába járókat. Az idegen személyeket ellenőrzik, de tudják, ilyenkor mindenki siet, nem akarják fenntartani az embereket.

Kilenc óra körül indul meg az élet.

Pénzügy, hivatal, bankok, gyógyszertárak, élelmiszerüzletek – ezek a forgalmasabb helyek, de a tömbházak köré is kijönnek az emberek. A benzinkutakat kiemelten figyelik, de szerencsére éjszaka nincs nagy mozgás ezeknél, főleg a városon áthaladók állnak meg, arra is több példa van, hogy egy állapotos anyukának elindulnak a fájásai, és az apuka Csíkba indul vele, ők szoktak még megállni, tankolni és beszerezni a szükséges dolgokat. „Volt, aki háromkor ment, ötkor már jött vissza, hogy megszületett a gyermeke” – mesélik. Ezek halaszthatatlan dolgok, az, hogy valaki sört vegyen a benzinkútnál, nem.

Sok idős embert látunk reggel az utcán, „ők szeretnek mozogni, nem is mondom, hogy nem jó, hogy mozognak, de sokszor rájátszanak. Volt, amikor még szigorúbban volt véve az ő kijárási tilalmuk, és a központban a padra le volt ülve például egy, amikor nem szabadott volna. Azt mondja az ellenőrzésnél, ő már világháborút, mindent túlélt, bár most lenne vége. Van ilyen felfogás is, és nagyszázalékuké ilyen”. Hozzáteszik, nem adtak még ki büntetést 65 év felettinek.

20.000 lejig terjedhetnek a büntetések, sok mindentől függ, hogy éppen mennyi lesz kiróva valakire, az igazoltatott személy hozzáállásától is, attól hányadik esetnél jár, és itt a rendőr méri fel, hogy milyen szankciót alkalmaz. Noha több büntetést kiosztottak már, „nem kellemes, ha valakinek belenyúlsz a zsebébe”, mondja Lóri.

A Budvár negyed felé vesszük az irányt

egy kisebb körút után. Sokat járőröznek itt, és ők felügyelik a hetente egyszer történő fertőtlenítéseket is. Már éledezik a negyed, találkozunk is két ittlakóval, akiknél nincs nyilatkozat. Azt mondják csak a sarokra mennek, Lóri felszólítja őket, hogy csak a sarokra is kell nyilatkozat, és következőkor ne forduljon elő. A visszapillantóból azért lesi, igazat mondtak-e, és ez esetben igen. Szoktak nekik adni munkát a környéken, apróságokat, főleg ládákat hordanak.

Szokott egyébként lenni nyilatkozatuk, adnak nekik a Caritasosok, és segítenek kitölteni is őket. Nagyon nehéz őket a lakásban tartani, főleg, hogy sok esetben nyolc-kilenc személy van egy kétszobásban, azonban az lenne a cél, hogy legalább maradjanak a negyedben, ne jöjjenek fel vásárolgatni, főleg ne tömegesen. Ezért a több ellenőrzés és kamerákon is gyakran figyelik, hogyha nagyobb csoportosulások kezdenek kialakulni, lemegy egy egység, hogy szétoszlassa őket.

„A villanyirodáig”, mondja egy úr, aki biciklivel megy ki a negyedből. Mutatja az érvényes nyilatkozatát, elmondja, tegnap már mentek, hogy le fogják vágni a villanyt. Szép napot kívánnak egymásnak, a visszaúton is találkozunk vele. „Sikerült-e elintézni?” – kérdezi Lóri, az úr mondja, hogy igen, minden jót kívánnak egymásnak.

Több lakó takarít a negyedben. Meglepődöm azon, hogy sokak milyen bátran viszonyulnak a járőreinkhez. „Ég és föld, hogy mi volt hat éve és mi van most. Hallgatnak ránk, tudják, hogy a nem az nem, visszaszorultak az itt történő bűncselekmények is, például a garázsfeltörések megszűntek. Március elején volt egy próbálkozása egy bandának, amelyik hazakerült külföldről, de másnap meg is kerültek” – mesél. Minden évben egyszer bemennek, és leigazolják az embereket, mert sokszor kerülnek új arcok is, szeretnék, ha friss nyilvántartásuk lenne az ottlakókról. Ha például kamerán látják, hogy gyanús mozgás van, idejében tudnak odaérni és egy egyszerű igazoltatással is elérik a kellő hatást, és elejét vehetik bűncselekménynek.

„Dolgozok”, „te nem dolgozol, te Redbullt iszol, menj be, idd meg ott a Redbullt, aztán ha utána dolgozni akarsz, gyere ki”, folyt le a következő párbeszéd, amikor a negyedet pásztáztuk. Lóri közben néhány ottlakónak, aki bizalommal fordult hozzá, megmutatta, hogyan kell kitölteni az ívet bizonyos esetekben. Az egyikük szezonmunkásokat vinne Korondra, akiket majd onnan továbbvisznek Németországba. Feltűnt, hogy már névről ismerik a járőrök az ottlakókat.

„Robi, te dolgozol-e vagy bíztatod a többit?” – kérdezte Lóri kihajolva az ablakon, amikor indulni készültünk. Robi mondja, hogy a vécéknél van a szektora, nehogy baj legyen, megy és kitakarítja, majd még odaszól a járőröknek, hogy „az Isten áldja”. „Sok munka van benne, hogy egy ilyen párbeszédet le tudjunk folytatni” – mondja Lóri.

A városlakók bizalma is nőtt

a helyi rendőrökkel szemben, Lóri folyamatosan ki-kiinteget az ablakon. Amikor éppen egy férfi egy utánfutós autóval próbál kiállni az udvaráról, kiállt, és megkérdezi, segítsen-e. Nem is volt bizalom az induláskor, látják be a fiúk, de az elmúlt hat évben nagyon sok pozitívum történt, ami látványos volt, a bűncselekmények is visszaszorultak, a koldulást is sikerült többnyire felszámolni és ezeknek nagy a látszata. Már nem igazán tudnak ilyen látványos változtatásokat tenni, noha sokan elvárnák, de az is nagy felügyeletet igényel, hogy ez így maradjon.

Törekednek arra, hogy az emberekkel egy közvetlen kapcsolat alakuljon ki, ezért meg-megkérdik az üzletekben, a piacon az elárusítóktól, a tömbházak körül az emberektől, hogy hogy vannak, van-e valami, ami zavarja őket, láttak-e valami gyanúsat. Ilyenkor, ha akár valaki elmondja, hogy egy kiszáradt fától fél, hogy az nehogy ráessen az autójára, akkor ők tudják hívni az illetékeseket.

Akit már leigazoltak, és rendben voltak a papírjai, többször látják mozogni, vagy egyszerűen látszik valakin, hogy tisztességes – mondja Lóri egy anyuka és kisfia mellett elhaladva –, azokat nem szokták megállítani. Aki ügyet intéz, azon látszik: az egy csokorban több mindent elintéz, bevásárol és továbbáll. Akit látnak, hogy sétálgat, pásztázza a környéket, azt mindenképpen ellenőrzik, amennyiben nincs papírja, vagy nem talál az, amit ráírt a tartózkodási helyével, azt jegyzőkönyvbe veszik. „Volt rá példa, hogy egy illető autót cserélt, napszemüveget tett, kalapot tett, de csak azért, hogy mehessen, azt az illetőt meg is állítottuk, meg is büntettük, nem tudta megmagyarázni, hogy mit csinál. Nem látom azt korrektnek, hogy ne tegyük meg, amikor ezzel szemben valaki lejön a tömbházból és elmegy a legközelebbi üzletig úgy, hogy a papírja rendben van, maszkot, kesztyűt tesz, vigyáz”.

Először persze szóban szólítanak fel valakit, az is egy úgymond szankció, másodjára már írásbeli figyelmeztetés, vagy büntetés jár, attól függ, hogy a személy hogyan alkalmazkodik a helyzethez. Ha úgy beszél, ahogy nem kellene, nagy eséllyel az utóbbi.

Egy nyilatkozatban benne kell lennie 

annak, hogy pontosan honnan, és pontosan hová megy valaki. És lényeges az is, hogy tényleg indokolt legyen az út, volt olyanra is példa, hogy valaki azt mondta, szétnéz – magyarázza Lóri miközben Lőrinc egy hölgy papírjait ellenőrzi, Lórinak arról, amit nekem mesél, eszébe is jut, hogy odaszóljon a hölgynek: „Megkérem szépen, céltudatosan menjen, ahogy elintézte, forduljon haza”.

A nyilatkozat úgy legyen kitöltve, hogy feleljen meg a valóságnak, mert kiderül, ha nem. Úgy vélik, nekik már különleges érzékük van ahhoz, hogy megállapítsák, ki mond igazat. „Hat év alatt nagyon sok mesét, magyarázatot meghallgattunk, az emberbe kialakul ez az érzék egy adott pillanatban” – magyarázza. Ha ellenőrzik a nyilatkozat tartalmát, és az nem felel meg a valóságnak, egy ténymegállapító jegyzőkönyvet készítenek és tovább küldik a nyomozóknak, akik kivizsgálják, bűncselekmény történt-e, és bíróságra kell-e vinni az ügyet.

Ami a formát illeti, megértőek. „Most teszem fel, ha egy idős embernek otthon ceruzája van, mert nem minden nap ír, azt például el tudom hinni, megértsük, az is egy írószer. Teszem fel, nincsen típusnyomtatvány, de az írott felelősségnyilatkozat annak megfelelő adatokat tartalmaz, azt is elfogadjuk” – magyarázzák.

A nap végén egy jelentést kell írniuk, ami egy országos adatbázisba töltődik fel, hogy kit ellenőriztek le, hány órakor és hol. Ezeket az ország minden pontján látja a rendőr, aki kíváncsi rá, ahogy az udvarhelyiek is azt, hogy mit csináltak a például caracali kollégák. Szerintük így átlátható a rendszer, és egy visszaeső bűnöző is jobban nyomon követhető.

Egy lakószövetségi elnököt is megállítunk, aki dolgozni megy, van deklarációja, de felmerül a járőrökben a gyanú, hogy hamisíthatják a munkaigazolásokat, ezért le is ellenőrzik a lakószövetséget, hányan dolgoznak ott. A taxikat is megfigyelik, hogy azok kiket szállítanak, mert sokan gondolják, ha taxival próbálkoznak, akkor kevésbé kerülhetnek a rendőrök radarjára. Sokan gyalog is próbálkoznak még kerülőutakon, de most már kezdtek rájönni, hogy azokat is figyelik.

Lőrinc anyukája és testvére mellett megyünk el, Lóri viccelődik egyet, hogy „tőlük kérjünk csak nyilatkozatot”. „Van nekik”, mondja Lőrinc.

„Lőrinc jó, hogy velünk van, s nem ellenünk, nézd meg mekkora” – viccelődnek vele a fiúk amikor visszaugrunk a helyi rendőrség épületéhez. Nagyon hidegvérű, mondják el a Szejke Sportklub kapusaként is tevékenykedő helyi rendőrről, a készenléti egység tagjáról.

A Kauflandba betérve ő ellenőrzi, hogy tartják-e a távolságot a sorokban, míg Lóri érdeklődik az alkalmazottaktól, hogy mindent rendben találtak-e. A sorokat és például a maszk és kesztyűhasználatot a piacon is ellenőrizni kell, így arra térünk. Egy-két elárusítóra is rá kell szólniuk, hogy figyelmeztessék, használjanak védőkesztyűt.

Az elhagyott személyi története

Valaki a piacról szól nekik, hogy tegnap kaptak egy személyit, ezt át is adják a járőröknek, akik felveszik az adatait annak, aki átadja nekik az iratot, majd elteszik a személyigazolványt, hogy megkereshessék annak gazdáját, és átadják neki.

„Jó kedd volt tegnap” – mondja Lórinak a személyigazolvány megtalálója, amikor az a piac forgalmáról érdeklődik, majd járőrünk kézfertőtlenítővel kínálja őt, ezt ők is rendszeresen használják, ha megérintenek valamit, de a bázisra vissza-visszatérve az egész ruházatukat lefújják fertőtlenítővel.

A piac körüli boltokban is megnézik a sorokat, Lóri megjegyzi, az egyik üzletben egyszer kellett szólnia, azóta az elárusító mindig odafigyel arra, hogy csak egy ember legyen az üzletben, a kint várakozók meg szellősen sorakozzanak.

Innen a Tábor negyedbe vesszük az irányt, hogy visszaszolgáltassuk az elhagyott személyit. Keresztes István Szabolcs kolléga is csatlakozik hozzánk. Ő ma egy állami rendőrrel van párban, míg Lóri és Lőrinc ma függetlenek. Az államiak és helyiek vegyes párosától eltérően, ők a környező falvakban nem, csak a városban kell, hogy felügyeljék a rendet. A hozzájuk beérkező hívásokat veszik, akkor hívnak segítséget, ha nem tudják egyedül megoldani. A személyi tulajdonosának tömbházát keressük a Béke utcában,

amikor befut hozzánk egy hívás:

a Bem József utcában a gázvállalat keresztül ásott egy utat, az ottlakók nem tudnak kijönni autóval. Irány tehát a Bem József utca. Lóri miután leállítják a gépeket, elkéri az iratokat a munkavezetőtől, és rögtön az első oldalon megmutatja neki azt a cikkelyt, amelyben írja, hogy alternatív útvonalat kell biztosítaniuk, amennyiben felásnak egy utat, és jelezni kell útjelző táblákkal a munkálatokat. Jelen esetben egyik feltétel sem teljesült.

A lakókat, akiket otthon találtak, értesítették mondják. „Uram, maga itt lakik, a tegnap látta, elértünk idáig. Maga nem gondolta, hogy folytatjuk?” – kérdi az egyik munkás a már ingerült ottlakótól, aki nem tud kifordulni az utcából. „Én a tegnap megkérdeztem, hogy arrafele ki tudunk-e menni? Mit mondott? Azt mondta, igen! Ha most a gyerekemmel kellene menjek a sürgősségire, mi lenne? A kezem között halna meg a maguk felelőtlensége miatt? Ilyent nem lehet csinálni, nyolc család lakik itt” – érkezik a válasz.

A szomszédok között nem lehet túl jó a viszony, ugyanis egy másik ottlakó is megérkezik azzal a kérdéssel, hogy: „mi a probléma uram, melyik volt az a köcsög, aki kihívta magukat? Mindenki tudta, hogy itt fognak dolgozni, én reggel nyolckor fogtam magam és kiálltam”. Lóriék egy picit lecsillapítják a kedélyeket, közben megérkezik valaki a rendőrségi engedéllyel, mert korábban kiderült az is, hogy az hiányzik a munkavezető papírcsomójából. A járőrök felszólítják a munkásokat, hogy fél órán belül oldják meg az útszakasz egyik felét, hogy az autók tudjanak kifordulni.

„Amennyiben volt engedélyeztetve, meg kell nézni, hogy ők hol kell ássanak és milyen formában volt ez megengedve, mert abban le van szabályozva, hogy kijárást kell biztosítsanak. Így ebben a formában ez nincs rendben” – magyarázza Lóri. Sok is az ilyen konfliktus, egymást eszik meg az emberek, mondja majd azt is, hogy le kell írnia, mi volt itt, és kérnie egy jelentést az állami rendőrség közlekedési osztályától, ha nem kaptak engedélyt, akkor kell nekik jelenteni, hogy ezt illegálisan hajtották végre, és ők a kompetensek majd, hogy eljárjanak. Azt sem tudom megtenni, hogy leállítom az építkezést, és fél napig itt áll, majd utána ugyanezt meg kell, hogy csinálják – mondja, és Keresztes hozzáteszi: kompromisszumot kell keresni.

Ennyi mezőgazdászt és futót életemben nem láttam

A Bem József utcát járva elmesélik, figyelemmel követik a mezőt is, mi történik ott. Gyakran bozóttűzhöz riasztják őket, ők is megerősítik, amiről mi is egyfolytában beszámolunk, szinte minden napra jut egy. Nagy a szárazság és szeles az idő, ezek miatt gyakran csapnak fel a lángok, mondja. Összeröffenésekhez még nem igazán hívták őket, a Kerekerdőn volt néhány, hogy többen összeültek flekkenezni, sörözni, azért be is lettek hívatva az érintettek, jegyzőkönyv is készült az esetről.

Amennyiben kezdenek tömörülni többen mint három személy, akkor azért beleszólnak, de a magányos futókat, párban lévő személyeket nem zargatják. „Ennyi mezőgazdászt és futót életemben nem láttam” – mondja: itt mindenki fut, Kadicsfalván minden egyes ember vállán egy kapa, vagy egy gereblye van.

Arra is ugrunk, a város kadicsfalvi bejáratánál az újonnan felrakott fekvőrendőr Lóriék szerint nincsen megfelelően jelezve, ezért telefonálnak a hivatalba, „összevissza festették az emberek, nincs erre egy megoldás, hogy valaki kifusson és diszperzittel fesse le rendesen?” – kérdi, azt mondják nekik, megpróbálnak intézkedni. Szoktak jelezni a technikai osztálynak a gödröket, rossz állapotban levő kanálistetőket, mert ők mindig az úton vannak, észreveszik ezeket. Volt már hogy egy leesett táblát szedtek össze, és vitték a hivatal technikai osztályának műhelyébe.

„Minél nagyobb területet beláss,

és vedd észre, ami nem helyénvaló. Nem érik most egymást a problémák, azért a felelősségtudatos emberek otthon ülnek, elvégzik a dolgukat és hazamennek, nem keresik a problémát, ilyenből szerencsére több van. Ahogy kihirdették a szükségállapotot, alig lehetett hétköznapokon autót látni, de ahogy elkezdett kikristályosodni, még hány beteg van, hol vannak, telt az idő, látszik, hogy lazult egyet, többen kimerészkednek” – mesélnek.

A Termés utcába is teszünk egy kitérőt, ahol valaki két biciklivel a vállán megy haza, nem tudja a nevét annak, akitől kapta a kerékpárokat. Nem gyanús, de Lőrinc lefényképezi, ha valaki keresné őket. Papírt is tud felmutatni, vásárolni volt, Lóriék megkérik, szóljon az ottlakó gyerekeknek, ne járkáljanak, és ha már ő lemegy, intézze el a bevásárlást többüknek is.

Amikor a Lidlnél néhány kolduló gyereket csípnek fülön a járőrök, érkezik az újabb bejelentés:

„valaki felszökött a Plébánosnál a platóra, ordít és imádkozik”.

Keresztes szól, hogy azzal több este is volt probléma, láthatósági mellény lesz rajta. Szirénával megyünk oda, de megérkezve látjuk, hogy bár nem veszélyes, nem teljesen beszámítható, nagyon zavartan beszél. Nem udvarhelyi, kiderül, a Plébánosban van megszállva. „A napból kapom az energiát” – mondja, azt gyűjti az autó platóján. Vannak iratai, a kórházban is volt.

Nem iszik, mondja a Plébános tulajdonosa, kifizette a szobát, és megszállt, később derült ki róla, hogy bolondok házában is kezelték, egyik este már nagyon csúnyán csinált, valami gyerekek meg is verték, már abban az ügyben is feljelentés volt téve. Lóri utána kell érdeklődjön, mit lehet csinálni ebben a helyzetben, megkéri a tulajdonost, addig tartsák szemmel. „Bűncselekményt nem csinál, esetleg őt verik meg” – mondják róla a Plébánosnál.

„Azt nem csinálhatjuk meg, hogy beültetem és elviszem, most nem tett olyant sem, hogy mentőt hívjak ezért. Ebben az esetben, vagy mentőt hívunk, vagy beszállítjuk a sürgősségire, ahol nyugtatót kap és beviszik a pszichiátriára. Ebben az esetben ezt nem látom indokoltnak, ezért konzultálok a felettesemmel, ő majd az államiakkal, akik felvették az ő ügyét, hogy milyen stádiumban van, és mit lehet vele kezdeni” – magyarázza.

Az ilyen kiszámíthatatlan esetekért vannak a sisakok is az autó hátsó ablakában, amit korábban már felfedeztem. Ezeket kötelezően kell használják a konfliktusos esetekben. „Nagyon elterjedt ilyen helyzetekben a harapás, vagy a befőttesüveg-dobálás, az azért veszélyes, mert melletted, ha úgy megy szét, a szemednek búcsút mondhatsz, vagy ha Isten őrizz fejbe talál, kérdéses megmaradsz-e. Az emberi harapásnál veszélyesebb nincsen” – hívja fel a kockázatokra a figyelmet Lóri.

Ő egyébként közgázt, és jogot végzett, éppen akkor alakult a helyi rendőrség, amikor hazaköltözött és elkezdett a hivatalban dolgozni, úgy döntött beáll. Most osztályvezető a közlekedési, közrendészeti, diszpécseri és készenléti osztályoknál, és László Szabolcs igazgató helyettese is egyben.

Amikor a nap folyamán egyszer megállunk autókat ellenőrizni arról mesél, mennyire elkezdtek rögzülni nekik az arcok. „Egy adott pillanatban már arc mellé társítod az autót, a rendszámot, ha az úton vagy állandóan, ez a dolgod, még azt is tudod, hogy korábban, hol ment el az illető” – mesél, miközben néhány autót szúrópróbaszerűen kiállít a sorból. Semmi rendellenességet nem veszünk észre.

Ha az nem számít annak, hogy már figyelni sem bírok, hiába mesélnek nekem az autóban. Szólnak, hogy sebaj: elérkezett a műszak vége. Elindulunk vissza a székhelyre, ahol „fegyverletétel” következik, és lesz egy rövid eligazítás a következő műszak járőreinek.

A fegyvercsere 

az egyik legfontosabb pillanata a műszaknak, „nem szabad hiba legyen, mindig ellenőrzik, hogy adódnak le, hogy vevődnek fel”. Mindenkinek megvan a felszerelése, de ezt leadja műszak végén, és remélhetőleg ugyanannyi golyót, ahányat felvett reggel.

Egyenként mennek be fegyvercseréhez, nincs beszélgetés, semmi mellékcselekvés, csak a fegyver leadására, és felvételére koncentrálnak. A fegyverek huszonnégyórában ellenőrizve vannak. Glock 17-es éleslövedékű, és Grand Power gumilövedékes fegyvereik vannak, ezenkívül a tézerből, gázspréből, gumibotból, és tomfából, golyóálló mellényből, sisakból és bilincsből áll a felszerelés.

A tézerre külön rákérdezek, mert először hallok róla, meg is mutatják, majd elmondják, hogyan működik. A tézer két lézerpontot jelenít meg a felületen, amennyiben használni kell, két kicsi tűt állít bele a bőrbe és áramot vezet bele, az izmokat bénítja néhány másodperce. Önvédelem esetén használják, vagy ha másra veszélyes cselekedetet akar végrehajtani egy személy, akit előbb felszólítanak.

Ez egy kamerával is össze van kötve, használatakor a kamera rögtön venni kezd. Minden járőr testkamerával van ellátva kötelezően, ezek minden intézkedést rögzítenek. A felvételeket nem is tudják letörölni, ha csatlakoztatják a kamerát, az alapból feltölti a videókat egy szerverre, amit bizonyos idő után szabad tisztítani egy erre kompetens személynek.

A városban is vannak kamerák, több mint hatvan, vannak ezek közül forgathatók, nagy felbontásúak.

Lóri elmondja, mi történt a nap folyamán, megkéri Keresztest, hogy közölje a kollégáival azon emberek adatait, akiknél nem volt nyilatkozat, és felszólították őket.

„Figyeljetek oda, kik járkálnak a Tábor és Bethlen negyedben, azokra, hogy akik a Budvárból jönnek fel, miért jönnek. Az üzletek parkolóit és a bank előtt állókat is figyeljétek, hogy betartsák-e a távolságokat. Az üzletvezetőket is szólítsátok fel, amennyiben nem tartják be, hogy hány személy lehet bent az üzletben. A felszerelésre figyeljetek oda, túl a nemzetieknél találkozunk” – zárja mondandóját Lóri, a csapat meg elindult a nemzetiekhez, hiszen ott is van egy további eligazítás.

Lórival sétálunk az állami rendőrség épületéig, ezt a pár percet mindig sétával tölti, hogy szellőztesse a fejét. Volt rá eset, hogy a kezem között halt meg valaki, utólag jöttem rá, hogy a volt kolléganőmnek a férje, akinek én kellett elmondanom a hírt. Az egy nehéz eset volt, ilyen van – mesél, amikor kérdem az idegrendszeréről, elmondja, egy idő után hozzászokik az ember. Még beszélgetünk picit, aztán elválnak útjaink, ők beindulnak az eligazításra, én haza.