Egy megszólított udvarhelyi elemzése a választási vita kapcsán

Kolumbán Sándor

Képernyőfotó az Erdély TV polgármesteri vitájáról

Június 9-én újra polgármestert és önkormányzati képviselőket választunk. Mellékzöngeként európai parlamenti választásokon is pecsételhetünk.

Ez egy olyan iromány, amit egy, a közössége ügyeire túlérzékeny városlakó nem tudott magában tartani (illetve az ETV polgármesteri vitában közvetve meg is szólíttattam). Remélem lesz, akiben gondolatokat ébreszt. Mindennek apropója értelemszerűen a közelgő helyhatósági és európai parlamenti választások.

Röviden áttekintem az aktuális választási lehetőségeket, majd pár szempontot fejtek ki, amit szerintem érdemes figyelembe venni a pecsét leütése előtt. Hogy az olvasó könnyebben tudja helyén kezelni a nézőpontomat, egy rövid háttér leírással zárom majd a cikket.

Kezdjük az opciókkal, szigorúan ábécé sorrendben: Ember Attila (EMSZ), Gálfi Árpád (SZP), Szakács-Paál István (RMDSZ).

Mielőtt a saját véleményemet hosszasan kifejteném a jelöltekről, inkább mindenkit arra buzdítok, hogy hallgassa meg az Erdély TV-n lefolytatott vitájukat és alakítson ki saját véleményt. Akinek erre nincs türelme, annak álljon itt egy rövid benyomás a jelöltekről, ami nem kizárólag a vita alapján alakult ki bennem, de ha csak ezt láttam volna is, hasonló következtetésekre jutottam volna.

Ember Attila (EMSZ): egy érzelmes, elkötelezett, impulzív ember benyomását kelti. Két dolgot emelnék ki vele kapcsolatban. Egyfelől maga is keveri az aktuális és a régi pártjainak rövidítéseit. Ez nem csoda, figyelembevéve, hogy hány párt alakulattal dolgozott együtt (MPP, EMSZ, POL, SZP, és lehet más is volt), és ezen pártok (rövid és időszakos) releváns élettartamát. Másfelől érződik, hogy nagyon frusztrálja Gálfi Árpád stílusa és habitusa. Bár „királycsinálásában” segédkezett, olybá tűnik, hogy már bánja.

Ugyan politikusként pályakezdő, kampánytanácsadóként és kabinetfőnökként szerzett már rutint a politikához erősen közeli berkekben.

Gálfi Árpád (SZP): az újra újrázni próbáló polgármester. Legnagyobb büszkesége a becsülete. Vele kapcsolatban feltűnik, hogy stresszhelyzetben is jól tud olvasni. Igaz, csak előre ismert szöveget, mert a borítékban kapott villámkérdések kifognak rajta. A versenyhelyzet nem ugyanaz, mint a versenyezhet (bár találó, ez itt most nem az én szójátékom). Ő maga az elmúlt nyolc évben megvalósult fejlesztéseket sorolja és ezek alapján kéri a bizalmat a következő ciklusra a választóktól. Veterán politikus, 2 polgármesteri ciklus és azt megelőzően tanácsosi tapasztalat is van a háta mögött.

Szakács-Paál István (RMDSZ): az előbbiekhez képest eggyel fiatalabb generációt képvisel. Úgy próbálja RMDSZ színekben elnyerni a polgármesteri tisztséget, hogy láthatóan szeretné távoltartani magától azokat a székelyudvarhelyi beidegződéseket, amik miatt a városban sikertelen volt az RMDSZ, ha a megszerzett polgármesteri mandátumok számát nézzük. Udvarhely egyik sikertörténetének számító Harghita Business Center (HBC) igazgatójaként tevékenykedik immár 7 éve.  Politikusként pályakezdő, de politikusok által felügyelt közintézmény vezetőjeként bőven volt alkalma és szüksége elsajátítani a politikusok közötti navigációhoz szükséges képességeket.

Eddig a maximálisan tárgyilagos bevezető, innentől szubjektívebb értékelés következik.

Egy választás célja a felkínált lehetőségek közül a legjobb (vagy legkevésbé rossz) alternatíva kiválasztása. A következő szempontok szerint próbálom a jelölteket értékelni:

Vezetői képességek

Az első szempontot értékelve azonnal feltűnik, hogy a második ciklusát töltő polgármester mindkét kihívója vele szorosabb vagy lazább munkakapcsolatot ápolt vagy ápol. Ember Attila volt Gálfi Árpád kampánytanácsdója, majd kabinetfőnöke. Szakács-Paál István pedig azt a HBC-t igazgatja, amelynek igazgató tanácsának tagjaként Gálfi Árpád a felettese.

Külső szemlélőként azt látva, hogy ha valakinek a kihívói nem a politikai ellenfelek közül jönnek, hanem kvázi mellőle, nem sok jót sejtet arról, hogy a közvetlen kollégák hogyan értékelik a jelenlegi polgármester munkáját.

Ehhez még tegyük hozzá a városházát nagy számban elhagyó hivatali munkatársakat (40 körüli számról beszélnek a jelöltek, köztük igazgatókkal). Közülük többen környező, kisebb településekre mentek át (a vitában egy galambfalvi példa kerül említésre). Lévén, hogy a kisebb településen kisebb a feladatok komplexitása, és kisebb az elvégzett munka hatása is, gyaníthatóan nem a szakmai kihívás vonzása, hanem inkább a munkakörnyezet taszítása volt a motiváló erő.

Nem mehetünk el szó nélkül a polgármestert aktuális ciklusa elején támogató POL-frakció, első alpolgármestere és városmenedzsere és a polgármester közötti viszony átalakulása mellett sem. A POL-frakció lemondó tagjai közül ki magánéleti és üzleti érvekre hivatkozva (pl. Pál Dénes, András Lehel  és mások), ki nyíltan a polgármesterrel kapcsolatos munka körülményeire (Pálfi Kinga alpolgármester, Albert Sándor városmenedzser).

Ember Attiláról annyit tudunk meg a vita során, hogy magyarországi karrierje során volt közép és felsővezetői pozícióban. Erről a tevékenységéről számomra nem érhetőek el nyilvános információk.

Szakács-Paál István esetében azt látjuk, hogy az általa vezetett intézmény személyi állománya stabil. Láthatóan jó hangulatban dolgoznak vele a kollégái. Ennek egy lenyomata, hogy szívesen dolgoznak vele munkaidőn kívül is. Például a TEDx Udvarhely konferencia megszervezésében jelentős számban vesznek részt a HBC-s kollégák is, munkaidőn felül, láthatóan lelkesen és nem kényszeredetten.

A fentiek alapján az első szempont szerint nálam Gálfi Árpád negatív értékelést kap, Ember Attila egy kérdőjel, Szakács-Paál István pozitív színben látszik.

Ennél a szempontnál még megemlíteném a becsületesség kérdését. Gálfi Árpád kampányának központi eleme a becsületességének hangsúlyozása. Amint arra Ember Attila rá is mutat a vitában, a becsületesség ugyan kiemelkedően fontos tulajdonság, de nem ez tesz valakit jó polgármesterré, hanem ez az alapelvárás. Ennek az érvelésnek úgy lenne értelme, ha Gálfi Árpád valakinek a becsületességét vonná kétségbe, és ezzel szemben szeretné hangsúlyozni, hogy ő becsületes. Azonban a vita és a jelenlegi kampány során a két másik jelölt becsületességét nem kérdőjelezte meg ő sem.

Van egy diszkrét bája annak, hogy erre a logikai bukfencre pont az az Ember Attila hívja fel a figyelmet, aki két olyan kampányban is tevőlegesen részt vett, amit pontosan erre építettek fel.

Vízió

A vitában bemutatott, és a jelöltek által közzétett programok alapján röviden summázni lehet a kínálatot.

Ember Attila óvatosan ígérne, két lábbal a földön áll. A város eladósodott, szűk esztendőket prognosztizál és megszorított nadrágszíjat.

Gálfi Árpád további beruházásokat és pályázat lehívásokat ígér. Az ígéretek többnyire megállnak a vas és beton szintjén. Tovább mutatnak, mint a minimális aszfaltozás, de továbbra is csak infrastruktúra a kínálat.

Szakács-Paál István ajánlata túlmutat ezeken. Az infrastrukturális ajánlat itt is megvan, de van életminőséggel, szolgáltatásokkal, oktatással, kultúrával kapcsolatos ajánlat is.

Amennyiben Ember Attilának lesz igaza, és nehéz évek jönnek, akkor a gazdasági realitás le fogja kényszeríteni a választott polgármestert a földre. Ebben az esetben a kötelező minimum fenntartása lesz a cél. Ez egyfelől kellemetlen lenne a városnak, másfelől kis túlzással ebben az esetben bármelyik jelölt alkalmas lenne vezetni a várost (vízió szempontjából). Reméljük, hogy nem ez lesz.

Ha a másik két ajánlatot nézzük össze, ott bajban van a városlakó, mert az ígéretek ugyan szépek, de elég nagy az átfedés a kínálatok között.

E szerint a szempont szerint nálam Ember Attila semleges, Gálfi Árpád enyhén pozitív, míg Szakács-Paál István pozitív értékelést kap.

Itt szeretném megjegyezni, hogy az ETV-s vitában Gálfi Árpád azt mondja, hogy ősszel elindul Udvarhelyen a Babeș-Bolyai Tudományegyetem informatikai mesterképzése. Ennek a képzésnek én vagyok a programfelelőse az egyetemen, és kötve hiszem, hogy Gálfi Árpádnak lenne olyan információja a képzésről, ami nekem nincs meg. Azóta, hogy 2021-ben az egyetem rektorátusa és a polgármester aláírták a 3727/20.04.2021 számú kétoldalú megállapodást, tudtommal a város részéről a feltételek a képzés indításához nem álltak elő. Engem sem direktben, sem az egyetemen keresztül nem kerestek ezzel kapcsolatban. Meglepő a hirtelen érdeklődés, így a kampányban, a képzés iránt.

Megvalósítási képességek

Lehet bármilyen jószándékú a polgármester, és lehet akármilyen víziója a közössége számára, ha azt nem képes kivitelezni. Megvalósítás szerencsére a mostani világunkban mindig van egy négyéves ciklusban, a kérdés, hogy mennyi.

Az emberek ösztönösen is relatív skálán értékelik a fejlődést (lásd, „itt es jobb, mint Csíkban(?)”, „bezzeg Szentgyörgy”), de érdemes ezt számszerűsíteni is valahogy. Erre a legalkalmasabb a lehetőségköltség fogalma, amit úgy számolunk, hogy a lehető legjobb elszalasztott (vagy szándékosan nem választott) alternatíva költségét hasonlítjuk megvalósult megoldás árához (ténylegesen kifizetett költség mínusz legjobb elszalasztott alternatíva költsége). Ha a legjobb elszalasztott lehetőség igazából drágább, mint ami megvalósult, akkor ez negatív, tehát ügyesek voltunk. Ha azonban van olyan elszalasztott alternatív megoldás, ami olcsóbb lett volna, mint a megvalósult, akkor itt kapunk egy olyan különbözetet, amit meg lehetett volna spórolni.

A lehetőségköltség lencséjén keresztül tekintve az elmúlt nyolc év megvalósításait az én meglátásom az, hogy Gálfi Árpád polgármestersége alatt halad a város, de minden lassan és drágán valósult meg. Azt a lehetőségköltséget, amit így felhalmoztunk, mind a jövőbeli beruházási lehetőségek kárára fizette és fizeti meg a város.

Ennek alátámasztására egy világos és egy vitatott példát hoznék. Amiatt, hogy az előző EU-s pályázati ciklusban elnyert, és ott kivitelezendő pályázatokat a polgármester vezetésével a polgármesteri hivatal nem volt képes a tervezett időben megvalósítani és elszámolni, kármentésként a következő ciklus terhére kellett áttegyék. Ez azt jelenti, hogy a következő pályázati ciklus 50 millió lejes keretét kell arra költsük, amire megvolt a pénz már, csak nem sikerült időben befejezni. Tehát, ha jól és gyorsan ment volna a megvalósítás, akkor eleve olcsóbban, és a régi költségkeret terhére lehetett volna dolgokat megvalósítani, így meg az a keret elvész, de a mostani keretből be lehet fejezni a beruházásokat. Ez itt 50 millió lej lehetőségköltség, amit nehéz nem Gálfi Árpád polgármesterségének számlájára írni.

Ugyanerre rímel a szejkei szennyvízhálózat esete, csak kisebb léptékben (erről annyi írás szól, hogy már nem is kerestem hivatkozásokat). Külső szemlélőként azt látom, hogy ez az ügy már rég nyugvópontra juthatott volna, de valamiért időt és energiát éget a város a görgetésére a lezárás helyett.

Ehhez a képhez még egy elemet érdemes hozzácsatolni, az Aqua Nova egykori vízszolgáltató és a város közti pert és annak a város számára pozitív kimenetelét. Ez a történet Gálfi Árpád polgármestersége alatt kezdődött és járt le. Itt egy majdnem 30 millió lejes kártérítés megfizetése alól mentesítette a bíróság a várost, ami háromszor annyi, mint amekkora hitelt most felvett a város.

Az eddigiek a múltról szóltak. Bár a mindenkori polgármesternek általában előnye van egy választáson, a fenti lencsén keresztül csak az ő tevékenysége értékelhető. Jelen esetben határozottan negatív értékeléssel.

Nézzük a jövőbeli megvalósítási képességeket.

Ember Attila ajánlatát itt is rövidre zárnám azzal, hogy ha valóban csak a kötelező kátyúzásra és villanyszámlára lesz pénz a következő ciklusban, ott majdnem mindegy, ki lesz a polgármester, és ki ül az önkormányzatban. Reménykedjünk ennél többen.

Itt már a polgármester személyén túl érdemes ránézni a tanácsosi listák összetételére is.

Bár csak számmisztika, de azért jól hangzik, hogy az RMDSZ volt egyedül képes teljes listát állítani. Lehet azt mondani, hogy a lista végén úgyis nem befutó helyek vannak, minek oda embereket tenni, de minden jelölt potenciális szavazatokat hoz, ezekről lemondani badarság. Lássuk be, aki nem tud teljes listát állítani, az azért nem teszi, mert nem talál kellő mennyiségű embert, aki a nevét adná a listához, (vagy mint az SZP esetében történt, nem méri fel helyesen, hogy ki kerülhet a listájára).

De lendüljünk túl ezen, és nézzük a listák összetételét.

Itt tennék egy rövid kitérőt az előző választási kínálatról. Akkor szerintem Gálfi Árpádnak jelentős részben az a felhajtó erő adta meg a győzelmet, amit a POL listáján megjelenő neveknek köszönhetett. Főleg, ha ezt az akkori RMDSZ listával hasonlítottuk össze. Egy alternatív világban akkor lehetett volna egy RMDSZ-es polgármestere a városnak egy jó képességű ellenzéki POL-os tanáccsal. Egy misét megért volna, hogy mit tud kihozni a polgármester az országos háttérszervezetből, ha ugyan ellenzéki tanácsi kontrollja van (tehát a tanács figyeli a város szempontjait és a polgármester minden mozdulatát), de az RMDSZ nem kell attól tartson, hogy egy országos szinten politikai riválist erősít, ha támogatja a várost. De ez a hajó elment akkor…

Vissza a jelenbe.

A mostani listákat úgy tudnám röviden (és politikailag korrekten) jellemezni, hogy az EMSZ (Ember Attila) és SZP (Gálfi Árpád) listákon van 1-2 olyan ember, akit húzó névnek lehet tekinteni és már tett le valamit az asztalra. Ezzel szemben az RMDSZ listáján ilyen emberek nagy számban vannak, így értelemszerűen a lista hátsóbb helyein is még találunk ilyeneket. (A teljesség kedvéért, lehet majd még szavazni a Magyar Polgári Erő 8 fős listájára is. Azt az olvasó fantáziájára bízom, hogy egy polgármesterjelölt nélküli 8 fős listában mekkora valós politikai erő rejlik.)

Ráadásul tanulva az előző választási eredmény(ek)ből, ezt a listát nem egy íróasztalnál, hanem az előválasztási urnáknál állította össze az RMDSZ. Ennek hatására sok olyan ember van azon a listán, aki eddig az RMDSZ-t bottal sem piszkálta volna meg (vagy épp furkósbottal piszkálta).

Ez a hozzáállás kifejezetten válaszol arra a problémára, amit Molnár Zsigmond jogosan vetett fel nemrég, miszerint akkor van szükség új politikai alakulatokra, amikor a „meglévő politikai struktúrák nem válaszolnak, vagy hiányosan válaszolnak a közösség igényeire”. Saját bevallása szerint Kelemen Hunor szövetségi elnök és az RMDSZ is beiratkozott Udvarhely mint iskolaváros diákjainak sorába, és szerintem az előválasztással egy kielégítő választ adtak.

Molnár Zsigmond felveti, hogy amíg a domináns politikai struktúra (RMDSZ) nem integrálja a helyi gondolatokat, addig egy SZP jellegű struktúrákban komoly lehetőséget lát, „Ha sikerül szellemi műhelyként is működnie, van esély arra, hogy megóvja a közéletet a teljes kiüresedéstől, főleg a választások közötti időszakokban.” Ennek az állításnak több részével kapcsolatban finoman fogalmazva is erős fenntartásaim vannak, de ez másik beszélgetés témája lenne. De röviden álljon itt annyi, hogy az RMDSZ nyílt előválasztása és az a tény, hogy a városban elég sok gondolkodó ember van, és ők meg is találják az akár párton kívüli fórumaikat, számomra nem feltétlenül teszi indokolttá egy helyi párt üzemeltetését. De tény, hogy biztosíték lehet arra az esetre, ha bármikor újra visszazár az RMDSZ.

A megvalósítási képességekről gondolkodva egy örökzöld kampányígéret cseng a fülemben, ami fontos is egy város számára. Ez a munkahelyteremtés, és beruházások vonzása kérdéskör. Ez tipikusan olyasmi, amit nem a szomszéd faluból kell hozni, hanem messziről, kiterjedt kapcsolati hálóval. Gálfi Árpád is ezért járt Kínában.

Felmerül a kérdés, az ilyesmit ki tudja hatékonyabban végezni. Egy olyan polgármester, akinek az ilyen kapcsolatrendszerrel rendelkező támogatóit is sikerült leépítenie az előző ciklusában (Pál Dénes, András Lehel, Godra Zsolt, hogy párat említsünk), vagy az, akinek az elmúlt 7 éve a nemzetközi vállalkozói szférában járkálás volt (vállalkozói inkubátorház vezetésével járó tevékenység) és a csapatában több nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező ember szerepel.

A fenti gazdasági meggondolásokat ki kell egészíteni a politikai mozgástérből adódó szempontokkal is. Gálfi Árpád láthatóan elszigetelődött mind a romániai, mind a magyarországi politikumban. Ezt lehet kozmetikázni, de azt letagadni kár, hogy több pénz és lehetőség jut annak, aki „ott ül az asztalnál”. A cinikus olvasat szerint a nem RMDSZ-es városvezetéseket szándékosan hátrébb helyezik a belföldi pénzosztási köröknél (ami bár lehet unfair, de politikailag nem teljesen irracionális). A megengedőbb olvasatban mindössze arról van szó, hogy ha jó viszonyt ápol valaki több más polgármesterrel, akiknek hasonló gondjaik vannak, onnan lehet támogatást, jó gyakorlatokat, ötleteket szerezni. Hasonló a helyzet a magyarországi lehetőségek terén is.

E szerint a szempont szerint nálam Ember Attila semleges, Gálfi Árpád negatív, míg Szakács-Paál István pozitív értékelést kap.

A fenti cinikus olvasathoz hozzátartozik, hogy ez nem RMDSZ-specifikus dolog. Ez ugyanaz a jelenség, amiért a székelyföldi megyék láthatóan kevesebb pénzt és infrastrukturális beruházást kapnak, mint a román többségű és kormánypárti vezetésű megyék, vagy amiért az EU csuklóztatja a FIDESZ-vezette Magyarországot. A demokratikus rendszerben egy nagyon erős csábításként jelenik meg ez az erőforrás-elosztási gondolkodás a politikusok számára, aminek egy kormánynyi Jézus Krisztus lehet, hogy ellen tudna állni, de földi halandó politikusoktól én nem számítok ekkora önkontrollra.

Zárszó

A fenti szempontokat összegezve Ember Attila értékeléséhez egy szempontnál nem áll rendelkezésemre elég információ, a másik két szempont szerint semleges, közepes értékelést kap.

Gálfi Árpád két negatív és egy enyhén pozitív értékelése van. Ami összességében a negatív irányba mutat.

Szakács-Paál István pedig három pozitív értékeléssel zárja az elemzést.

A szerző az informatikai tudományok doktora, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa és informatikus vállalkozó.

Családi (jó és rossz) kapcsolatok fűzik az RMDSZ-hez. Édesapja Hargita megyei tanácselnök, édesanyja udvarhelyi városi tanácsos volt RMDSZ-színekben. Bőven tudna jót és rosszat is mesélni a szervezetről. Saját bevallása szerint elfogultsággal nem vádolható.

Az egyik vállalkozása 5 éven keresztül a Szakács Paál István által vezetett Harghita Business Center lakója volt.

Gálfi Árpáddal kapcsolatos kevés személyes tapasztalata a városvezetés és a szerző szakmája közötti egyeztetésekről származik.

Közügyek iránt érdeklődő, de politikailag deklaráltan nem elkötelezett ember.
Minden, amit leír egy külső szemlélő által érzékelhető benyomás, nyilván tévedhet és lehetnek olyan tények, amik ismerete alakítaná az álláspontját. Szerencsére nem döntőbíró, hanem választópolgár.

Ha valahol tárgyi tévedése van, azért vállalja a felelősséget. Azonban a tények nem ismeretéért egy kampányban a felelősség a politikusokat terheli, az ő felelősségük informálni a választókat. Ha tehát bármely jelölt úgy érzi, hogy van a bemutatott érveléssel kapcsolatban valami, ami szerinte nem került figyelembevételre, akkor először a saját háza táján nézzen szét, hogy arról vajon miért nem tudott a szerző, mint választópolgár.