Az első bábszínházi emlékem tizenöt évvel ezelőttről, egy-négy osztályos koromból való: emlékszem, hogy egymás székét rugdostuk izgalmunkban az előadás kezdetéig, és amint a fényeket lekapcsolták, rögtön sikításban törtünk ki. Teljes beleéléssel, a székből előre hajolva néztük, ahogy a bábok püfölik egymást, és sírtunk mi is, amikor egyikük megsebesült.
Azóta már saját bábtagozata lett a Tomcsa Sándor Színháznak: 2014-ben született meg az első bábelőadásuk, a Cókmók, a morgolódó szekrénymanó, és később, 2019 tavaszán a tagozat felvette az Udvarhely Bábműhely nevet.
Székelyudvarhely kulturális intézményei közül a könyvtár, a múzeum, a néptáncműhely, a művelődési ház és a színház után most az Udvarhely Bábműhely vezetőjét, Lukács Emőke bábszínészt is megkérdeztük arról, hogy mit terveznek az idei évben, hogyan látja az udvarhelyi bábszínház helyzetét az erdélyi bábszínházak között, és még a kedvenc bábtechnikájáról is szó esett.
Találkozóból királykisasszony született
Egy háromnapos bábszínházi találkozót tervezett volna az Udvarhely Bábműhely 2020. áprilisában, ahol nem csak a nézők, hanem a városvezetés is találkozhatott volna a műfajjal: szakembereket hívtak volna el kerekasztal-beszélgetésre, így Lénárt András magyarországi bábművészt, aki többek között a bábszínház pszichológiájáról beszélt volna, de elhívták emellett a hetven év tapasztalattal rendelkező nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulatát is. A márciusi lezárások miatt végül le kellett mondani a találkozót, és mivel pályázati pénzből valósult volna meg, arra kérték a pályáztatót, hogy egy másik tevékenységre fordíthassák, magyarázza Lukács Emőke. Ebből született meg A hétszépségű királykisasszony szabadtéri bábjáték.
„Lelkecském, mi az a masinéria a kezedben? Egyáltalán, köszöntél te nekem?” – kérdezte tőlem fényképezés közben A hétszépségű királykisasszony vén banyája.
2021 februárjában aztán Az öreg király hagyatékát is bemutatták Szabó Attila rendezésében, a Tomcsa Sándor Színház színészeinek játékában, és noha eredetileg kényszerszülemény volt a tavaly a bábszínházi világnapra szervezett bábkiállítás, – hiszen a járványhelyzet miatt bábelőadásokat nem tarthattak – akkora sikere lett, hogy idén már kétnaposra szervezték, és még a legkisebbeket is be tudták vonni a Cseppinkóka kalimbaba babaszínházi előadással, meséli Emőke.
A 2021/2022-es évadra két előadást tervezett az Udvarhely Bábműhely, köztük A hétszépségű királykisasszonyt, hiszen a kedvezőtlen időjárás miatt eddig csak néhányszor játszhatták. Emellett egy koprodukcióval is készültek a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Bábszínész szakos hallgatóival: az Aranyszívű Juliska című bábelőadást mutatják be a tervek szerint a városunkban először június elsején, a gyermeknapi rendezvény részeként, majd június 6-án újra.
– A koprodukció ötlete abból jött – magyarázza a Bábműhely vezetője, hogy gyakran probléma nálunk az, hogy nincs bábszínész, a színészek pedig legtöbbször szabadidejükben játszanak be a bábelőadásokba. Az egyetemisták számára ez egy szakmai gyakorlati lehetőség: négy mesteris lány játszik a Sramó Gábor, a pécsi Bóbita Bábszínház főigazgatója rendezte előadásban, melynek szövegkönyvét egy népmese alapján írta meg Pap Melinda író és dramaturg, zenéjét Pál Attila, a Tomcsa Sándor Színház színésze szerezte, a díszletért Matyi Ágota felelt, és a bábokat is ő készítette saját kezűleg.
Az 5-8 osztályosoknak is készült Szelfi
A következő évadra már most tervez a Bábműhely: augusztus 23-án kezdődnek a Petőfi-Szelfi próbái a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház bábtagozatával koprodukcióban. A Petőfi-év tiszteletére tervezett, Bartal Kiss Rita rendezte előadással most az 5-8 osztályosokhoz is szólnak, akik számára ritkábban készül előadás: a bábelőadások legtöbbször vagy a kisebbekhez szólnak, vagy témájuk miatt a 15 éven felülieket szólítják meg, így az 5-8 osztályos korosztály kimarad az előadásokból, magyarázza Emőke.
A Petőfi-Szelfi egy ötvözete lesz a színházi előadásnak, a táncszínháznak és a bábszínháznak: nem egy pódiumi műsort kell elképzelni, ahol elszavalják Petőfi költeményeit, hanem némi mozgáskultúrát is kapcsolnak a versekhez. Petőfinek számos olyan verse van, melyekben rengeteg a vizuális kép: a tengert például egy anyag segítségével könnyen megjeleníthetik a színpadon, de síkbábokat is terveznek behozni az előadásba. A Petőfi-Szelfi szövegét Szabó Attila dramaturg írja, és életrajzi vonatkozású versek is helyet kapnak az előadásban, mely arra a kérdésre is keresi a választ, hogy hogy írna ma Petőfi, és mit jelent március 15-e egy 12-13 éves gyerek számára, részletezi Emőke.
Milyen egy gyerekbarát bábszínház?
– Előszeretettel használjuk városunkra azt a megnevezést, hogy „iskolaváros”, de mivel kínálunk többet, mint más város, amelyik nem iskolaváros? Hol vagyunk a kulturális nevelésben? – teszi fel a kérdést Emőke.
– Mi, felnőttek, ha akarjuk, nem hagyjuk, hogy meghasson az előadás, de a gyereket beszippantja minden vizuális- és hanghatás – jelenti ki, szerinte a bábszínház „melegágya a színházi nevelésnek”. Nemcsak a színházi közeget segít megszoktatni a gyerekkel, hanem nyitottá teszi őt nagykorára egy attrakcióra, később nem csak a könnyű műfajok érdeklik majd őt, hanem egy elvontabb színházi forma, egy absztrakt, egy groteszk is, fogalmazza meg a fontosságát a Bábműhely vezetője.
A taps sem a színészeknek kell, teszi hozzá, hanem azért, hogy a felgyűlt érzéseket kitapsolhassuk magunkból, de ugyanígy kell az az atmoszféra is, amit a zene megteremt. A zenének addig kell szólnia, amíg a gyerek öltözik, és kimegy a teremből. De fontos, hogy ne egy akármilyen gyerekdal legyen, hanem vagy az előadásnak egy zenéje, vagy valami olyan, ami a belső elcsendesedésre készteti, segít a gyereknek megnyugodni.
Nagy Kopeczky Kálmán, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház társulatának néhai vezetője fogalmazta meg egyszer, hivatkozik a bábműhely vezetője, hogy minden bábszínház épületnek udvara kellene legyen, hogy amikor a gyerek kimegy az épületből, még egy kicsit ott futkározhasson, hogy azt a feszültséget, ami a gonosz legyőzése alatt felgyűlt benne, kiengedhesse magából.
Bábszínházra nemcsak városunknak van szüksége,
hanem a térségnek is, hisz a megyében egyetlen hivatásos bábszínházként működik az Udvarhely Bábműhely, nincs ifjúsági színház, nincs olyan tér, ahol azzal foglalkoznának, hogy az ifjúságnak, a gyerekeknek készítsenek előadásokat, akár bérletrendszerszerűen játsszák ezeket, mondja Emőke, hozzátéve, a Bábműhelynek fizikai korlátai vannak, bábszínész posztok kellenének, azonban a színháznak sem elég a személyzete, tehát érthető, hogy a Bábműhely még hátrébb van ebből a szempontból.
– Kétszer voltunk az Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválján (Fux fesztivál) Nagyváradon, ahol mindkét alkalommal nagy szeretettel fogadtak minket és hivatásos bábszínházként kezeltek. Értem itt ezalatt, hogy úgy, mint egy bábszínházat, amelynek van infrastruktúrája, és ezt csinálja főállásban.
Úgy gondolom, hogy a szakma befogadta ezt a kezdeményezést, ami itt van Udvarhelyen: legutóbb Az öreg király hagyatékával voltunk a fesztiválon, amikor nem volt verseny. Tárt karokkal vártak, majd kézszorongatva engedtek el. Akkor ott azt éreztem, hogy sokkal többre értékelnek minket más régióban, például Nagyváradon vagy Kolozsváron. Azt nem látják, hogy mekkora küzdés árán tudtunk létrehozni egy előadást, de azt igen, hogy valami minőségit vittünk. Viszont mintha ez itthon nem lenne elég.
A Fux Fesztivál ezért is jelent számukra feltöltődést, mert végre bábszínészekkel találkozhatnak, és végre úgy beszélhetnek szakmai kérdésekről, hogy értő fülekre talál, fogalmazza meg, hogy ez mit jelent számukra. Itthon gyakran érzi azt a bábműhelyvezető, hogy nincs, akivel párbeszédbe lehetne keveredni szakmai kérdésekben. Egyrészt, mert a színész kollégáknak a sűrű program miatt nincs rá idejük, másrészt sem nekik, sem a vezetőségnek nem ez a fő profilja, így nem tudnak tanácsot adni, holott időnként neki is tanácsra lenne szüksége. Legfennebb telefonon tudja ezt megkapni, valamelyik távolabbi bábszínész kollégától, beszél a felmerülő nehézségről.
Ki volt előbb, a színész vagy a bábszínész?
Ezért is igyekezett például Az öreg király hagyatéka kapcsán egy olyan rendezőt hívni, aki nem kifejezetten bábszínpadi rendező, de nyit a bábszínház felé, így esett Szabó Attilára a választása.
– A kollégáknak az előadás első fele, az improvizálás sokkal könnyebben ment, de én merem állítani, hogy ha kellő időnk van rá, akkor a bonyolultabb bábtechnikákkal is megbirkózunk. Sokszor erre nincs idő, és mindig van egy nyomás amiatt, hogy három hét alatt kell megcsinálni egy bábelőadást, miközben pszichésen legfeljebb a tizedik előadásnál érkezünk meg.
Sokan azt mondják, – és Emőke is ezt vallja – hogy egy jó bábszínész előbb színész, aztán megtanul bábozni, és akkor lesz bábszínész. Ilyen értelemben komplexebb és több tudása van, mint egy színésznek:
– A színészetnél az önmagammal való játék, önmagam ismerete az alap. De hogy megtanuld, hogy nem te vagy ott, hanem valami, amin keresztül ki kell fejezd magad, ez a kint és bent állapot csak gyakorlással születik meg.
Az öreg király hagyatéka előadást minden jóindulatukkal akarták csinálni a színészkollégák, hoz egy konkrét példát, de azt mondogatták, hogy „ők nem értik, nem értik. Ők azt tanulták az egyetemen, hogy a partner szemébe kell nézni. Hogy nézze egyszerre a bábját és a partnerét? Nem érti mit kell csinálni.” Érdekes volt látni, mennyire eszköztelennek érezték magukat amiatt, hogy nem figyelhették a partner reakcióit, meséli Emőke, majd hozzáteszi: itt másképp kell figyelni, nem a szemünkkel. Bábszínészként a teljes tekintet a bábon kell legyen, mert amint nem ott van, abban a pillanatban a néző tekintetét és figyelmét is máshová vonzza a színész.
Egy bábot úgy is le lehet fektetni, hogy bumm, ledöntjük, és kész. De egy bábnak mindig kell legyen mozgáskultúrája: technikája van annak, hogy áll fel, hogy fekszik le, hogyan mozog.
– Ez egy nagyon furcsa tudatállapot, mert egyszerre vagyok a paraván mögött, de azért tudom azt is, hogy itt vagyok én, mint bábszínész. A báb és a mozgatója között rendszerint kialakul egy erős érzelmi viszony. Emlékszem az egyetemen sokszor elhangzott, hogy „nem fogod meg az én bábomat” – a színésznek tudnia kell, hogy a báb szeme lóg, a szemüvege a helyén áll-e, írja le a színész és bábja közötti kapcsolatot Emőke, amit egy baráti vagy egy szülő-gyermek viszonyhoz tud leginkább hasonlítani. A kesztyűbábot mindig az adott bábszínész kezére formálják, így előfordul, hogy alakítani kell rajta, amikor átadják egymásnak a bábot a színészek. A báb kinézete is sokat segít: ha kicsit ferdén áll a szeme, akkor már ő egy sunyi alak, segít a karakterével való azonosulásban, teszi hozzá.
Csak a bábszínházban lehet repülni
Kedvenc bábja ugyan nincs, de a kesztyűbábot tartja a legkifejezőbb, leggroteszkebb bábnak.
– Hopp, ez pont az ördög a Rengeteg Ábel és Kürtős Kata kalandja bábelőadásból – bontja ki a zsákból a kesztyűbábot Emőke. – Ez a kesztyűbáb is groteszk: egyik keze lennebb, másik fennebb van. A feje fából készült, ahogy a vásári kesztyűbáboknál szokás azért, hogy ritmusjátékokat lehessen játszani velük, nagyon sokat kopolják a paravánon őket – mondja a Karácsony Kinga, a színház öltöztetője és sminkese által tervezett bábról.
– Én a bábban műfajt látok. Szeretném, hogy a gyerekeket kiszolgáljuk, és ha eljutnánk oda is, hogy megfogalmazzunk felnőtteknek is szóló bábelőadásokat, hiszen műfajilag nagyon érdekes a báb.
Olyan dolgok férnek bele a bábművészetbe, amelyek színpadon nem valósíthatóak meg. Amire egy ember fizikailag nem képes, arra egy báb igen: a repülés élményét pillanatok alatt meg lehet teremteni a bábszínpadon egy bábbal, míg a színpadon nagyon sokat kell technikázni, hogy megszülethessen.
