Egy ilyen hősies küzdelem után így menne el?

Fotó: GÁL ELŐD

Meglepően kevesen foglaltak helyet a kezdő sípszó pillanatában a városi sportcsarnok lelátóin szerdán, április 19-én, pedig utolsó hazai elsőosztályos bajnokiját játszotta az idényben a Városi Sportklub kézilabdacsapata.

Ráadásul egy nem is verhetetlen ellenfél látogatott Udvarhelyre, az a Vaslui, aki mindössze egy utolsó perces góllal tudta megverni Sipos Lóránt együttesét az odavágón. És mint a bevonulásnál már megmutatta a nem túl nagylétszámú közönség, hogy van hangja jócskán, minden adott volt, hogy szépen búcsúzzunk a Bölények Ligájától. A kiesés ugyan már biztos volt, a tét az utolsó hely elkerülése volt a VSK-nak, hiszen Nagyváraddal közösen pontegyenlőséggel sereghajtók a bajnoki tabellán.

Már az első percekben érződött, hogy a csapat is szépen akar búcsúzni, nagy elánnal rontottak neki ellenfelüknek, az első támadásuk egy támadó szabálytalansággal, egy belemenéssel végződött. Ami a gólokat illeti, fej-fej mellett haladtak a csapatok, szinte minden alkalommal Vaslui szerezte meg a vezetést, de mindig egyenlíteni tudott a VSK. Aron Dedu és Putnoky Szabolcs klasszis teljesítményt nyújtottak, előbbi szinte minden felugrásából a vendég sorfal mögé tudott emelkedni, és átlőni is azt, utóbbi gyorsindításokból és hetesekből dobta góljait.

Az udvarhelyi kapusoknak – az első félidőben pályára lépő Varró Lajosnak és Orbán Szilárdnak – nem volt szerencséje, a már kivédett labdák is begurultak, bepattantak valahogy, de enélkül is olyannyira meccsben volt az együttes, hogy 10-10 után ők szerezték meg a vezetést, a mérkőzés során először.

Időt is kért Bogdan Pralea, a vendégcsapat vezetőedzője. A következő perc eseményei őt igazolták, nagyon vérszomjasan tért vissza a pályára a vendég alakulat. Igaz, hogy két nagyon véleményes belemenést fújtak a VSK ellen a játékvezetők. De hiába az ekkor az eredményjelzőre felpakolt 3 gólos előny, a szünetig felzárkóztak Katona Tamásék. Éppen ő volt, aki egy csodálatos ejtéssel egyenlített ki, de még volt néhány másodperc hátra, és az elég volt a túloldalon is egy gyors gólra, így maradt 1 gól a vendégek előnyéből a félidő végét jelentő sípszó pillanatában.

A második félidőt

a hazaiak kezdték jobban, miután Varró Lajos bemutatott egy szép védést a kapuban, kiegyenlítettek. De ahogy ez első félidőben is folyamatosan, most is hamar fordult, hogy éppen kinél van a morális előny, pillanatok múlva ismét vezetett Vaslui, majd miután Dedu telibe trafálta a kapufát, kétgólos előnyre tettek szert a vendégek. És sajnos ezt tartani is tudták. Amikor feljöhettünk volna egy gólra, Katona a bírók szerint a hetes vonalára rálépve lőtt, így elvették tőlünk a labdát. Percekkel később egy Varró védés után férkőzhettünk volna közelebb, ekkor azonban a bravúros mentés után ismét a hálóba pattant a játékszer a VSK óriásának lábáról.

Jött a hullámvölgy a vendégek számára is, sorra követték el a hibákat, ekkor kellett összeállnia a VSK védekezésének, és ez így is történt. Percekig szinte lövési lehetősége sem volt Vasluinak, amikor mégis, csak a blokkoló udvarhelyi kezekig jutottak a bombák, így csak összejött a szépítés, majd kicsivel később az egyenlítés is, amikor a vendégek mezőnyjátékosra cserélték kapusukat, de pechjükre megint eladták a labdát. Így Jére a saját kapuja elölről ívelte át a pályát, egyenesen a vendégek kapujába lőve.

A védekezés továbbra is nagyszerűen működött a hazai oldalon, így Kónya másodszor is az udvarhelyiek javára fordította a mérkőzést, és Varró emberfeletti védéseinek köszönhetően kettővel is sikerült ellépni. Szólt is az „Udvarhely-Udvarhely” a lelátóról, talán a szezonban a leghangosabban, annak ellenére is, hogy még ekkor sem telt meg a tribün. Egy hetest és két hatalmas ziccert is hárított a VSK hálóőre, az egyik védésébe majdnem bele is sérült.

Az udvarhelyiek morális előnyét a bírók törték meg, előbb Sipos kapott egy sárgát a pad mellett, Katona Tamást két percre kiállították, majd egy újabb belemenést fújtak, és elvették az udvarhelyiektől a labdát. Ez a segítség éppen elég volt a vendégeknek, hogy ismét magukra találjanak, előbb egyenlítsenek, majd ismét ők vezessenek. 10 perc volt hátra, 1 volt a hátránya a VSK-nak, jött is az időkérés.

A vendégek ismét mezőnyjátékosra cserélték kapusukat, így tértek vissza a pályára, de mint az ma jól látszott, Varróval szemben ez nem egy életbiztosítás. Megint védett egyet az udvarhelyi kapus, ezt meg egy újabb félpályás hazai gól követte, és 6 perccel a lefújás előtt ismét sikerült átvenni is a vezetést.

Persze, ezzel sem volt vége, jöttek az újabb fordulatok, még kétszer változott a vezető együttes kiléte a hajrában, mielőtt 1 perccel a lefújás előtt ismét döntetlen állt az eredményjelzőn. Az utolsó perc ijesztően kezdődött, Popa szélről tört be, majd terült el a földön, és a bíró szabálytalannak látta Csibit, aki így két percet kapott, és egy hétméterest is ítéltek a vendégeknek a játékvezetők.

Egy ilyen hősies küzdelem után így menne el?

Varró nem így gondolta, és kivédte a büntetőt, ráadásul a túloldalon az emberhátrányban támadó udvarhelyiek részéről Dedu betalált 20 másodperccel a vége előtt.

Már szinte a lefújás előtt kérte ki utolsó idejét a vendégcsapat, és az itt felrajzolt akciót szépen is kivitelezték, 35-35 volt az állás, és hiába rohant a VSK a győzelemért, megszólalt a dudaszó, így döntetlennel zárul a csapat utolsó hazai elsőosztályos bajnokija.

A VSK közönsége ezzel búcsúzik is a Bölények Ligájától, a csapat még nem, hiszen május első hétvégéjén, az idény utolsó fordulójában Konstancára utaznak. Sipos Lóránt együttese a döntetlennel megelőzte Nagyváradot, akik, ha az utolsó körben nem szereznek pontot Nagybánya ellen, a VSK a 13. helyen zárja a szezont.