Zavaros szerelmi kapcsolatok láncolata áll a Budvár negyedi tragédia hátterében. Nem a cigányok csődültek, hát csak sógorokul vesztek össze.
A szerzők felvételei.
Vasárnap este óta mindenki erről beszél a Rókavárosban. Még a központi utcákban is ezt rebegik egymás közt a cigányok: Jocóka megszöktette a Tonyó barátnőjét, s az apja, Jocó meghalt.
A bennfentesek azt tanácsolják, ne menjünk arra a környékre helyi segítő nélkül, ahol vasárnap este megszúrtak egy embert, és megvertek három másikat.
A Budvár negyedben feszül a csend hétfő koradélután.
Az idegenek láttán mindenki igyekszik eltakarodni a máskor hangos környékről. Mindenütt lebben a függöny, ahol elhaladunk, s kíváncsi tekintetek követnek. Sok-sok arc villan fel az ablakokban.
– Ennek a blokknak a háta mögött történt. Meg tetszik látni, szalagok vannak kihúzva. Most már nincsenek rendőrök – igazít útba egy helybéli csóró, amikor a bár előtt a vasárnap esti tömegverekedés helyszínéről kérdezzük. Az ütött-kopott tömbházak között lépkedünk, bokáig ér a sár.
Egy léccel elkerített rész mellett látjuk a földön a piros-fehér szalagot, de annyi a szemét és a mindenféle színes kacat, hogy észre sem vesszük a szalaggal körülölelt vérnyomokat. Csak, amikor felhívják rá a figyelmet, hogy – hát ott van még a vére! – látjuk meg, hogy a letört kerítés mellett egy „krétaember” s a vére alszik a sárban. A rendőrség rajzolta.
Sógorokul verekedtek
A nagytestű kutyák lassanként előjönnek, aztán a visítva ugató kiskutyák és az lesütött fejű emberek is megjelennek. Mindenki siet, kerüli a másik tekintetét.
– Jaj, mi nem tudunk semmit! – felelik, és elsuhannak.
– Úgy tudjuk, hogy két család között volt a vita – próbálunk szóba elegyedni.
– Hát két család között, tetszik látni, ott volt meghalva a másik. Többet nem tudunk mondani, mert nem jöttünk ki a házból mi – mondja egy beszédesebb nő.
– Amikor én jöttem, akkor már húzták ki a csíkokat. A rendőrök futkároztak a blokkokban, s kopogtattak az ajtókon – válaszol egy férfi. – Valami fehérnép miatt volt, hogy az egyik elvette a másiktól – máma hallottam. Odaszól a mellette álló nőnek: mi miatt volt a verekedés?
Az asszony átveszi a szót, s részletesen elmeséli, hogy mi történt.
– A régi felesége miatt, nem esküdt felesége, csak hálótársa. Az miánt volt minden. A sógora elvette a feleségit. Tonyó elment Dániába, azalatt a sógora, Jocó elvette a feleségit, s elmentek együtt Magyarországra. Most hazajöttek, a csóró hazajött Dániából s bosszút állt. De itt nem úgy volt, ahogy az újság írja, hogy a cigányok összecsődültek. Hát sógorokul verekedtek.
Egyre többen vesznek körül, gyermekek, férfiak, de az asszony viszi a szót.
– Itt történt minden Tonyóék lakása előtt. Itt összeverekedtek. A fiatalokkal. Nem csak ők, többen. Amelyik meghalt, azt Jocónak hívták, s Jocóka a fia – mutatják mind a tömbház előtti bekerített részt.
A kerítésen belül a földszinten az ajtó, az ablakok betörve, a kerítés lerombolva. Biciklik, kicsi szekerek, minden össze-vissza hányva. Valószínűleg ebből a kacathalomból vették ki a sílécet, amivel fejbe verték az áldozatot.
A „sógorokul verekedés” oka tehát az volt, hogy az egyik húsz év körüli fiú elszöktette a másiknak a feleségét. Beszélgetőtársaink úgy sejtik, a szöktetés indítéka is egy korábbi ügy bosszúja lehetett. A szöktető lánytestvére ugyanis a másik fiúnak régebb az élettársa volt. Kisbabájuk is született, de a fiú elhagyta a családját, összejött egy másik csajjal, s azután elment Dániába.
Mikor hazajöttek Magyarországról, nem tudták, hogy a megcsalt fél is itthon van. De hamar kiderült, hogy bosszút akar állni az asszonyszöktetés miatt. A szöktető elárulta az apjának, hogy a volt „férj” fenyegeti, az apa kiment, hogy „megvédje” a fiát.
A rendőrségi jelentés szerint az ittas apa késsel ment D. T. lakására, aki nem volt otthon, csak egy lány, azt megverte, s amikor elhagyta a lakást, már előtte álltak a másik család tagjai. A késével próbálta megszúrni, de D. T. fejbe verte egy síléccel, majd a saját késével megszúrta. A férfinak az artériáját vágta el, és elvérzett.
– Nem voltak részegek. Csak ez a fiatal legény, hazajött Dániából s el volt szánakozva, hogy a másik elvette a feleségét – sajnálkozik egy asszony.
– Hát, ha legalább lettek volna gyermekek, hogy legyen értelme megverni – értetlenkedik egy másik.
– Megveri, meg. De megöli? – teszi fel a kérdést egy férfi.
A jelenlévők szerint az egész jelenet tíz perc alatt lezajlott, heten-nyolcan verekedtek, a többiek csak nézték. Utána a férfi már csak feküdt a földön, s a rendőrök álltak a kertben, majd valaki hívta a mentőt.
A halálból már nem adja vissza
Azt mondják, azért nem avatkoztak be a szemlélődők, hogy „nehogy münköt is megcsúfoljanak”.
– Egy olyan ideges személy, mint én, hova álljak oda? – jön oda egy pongyolás, cigarettázó nő. – Megütnek engemet, s akkor megy az én családom, hogy verje meg őket. Csak nagyobb lesz a baj. Elég sajnos, hogy így kell legyen, hogy megöljük egymást ahelyett, hogy megvédenénk. Meg kéne védjük, nem meggyilkoljuk – vonja le a következtetést.
Majd egy férfi a mentési akcióról kezd beszélni. Azt állítja, hogy későn hívták ki a mentőt, a rendőrség is csak nézelődött, pedig látták, hogy az áldozat a földön van.
– Várták, hogy ott vérezzen el a földön. Azt nem értem, miért nem hívták a mentőt. Senki se hívta. A rendőrök rea se nyúltak, inkább bementek a kertbe. Ha hamarább hívtak volna mentőt, a csóró túlélte volna, mert nem vesztett volna annyi vért. Egy jó negyvenöt percet a földön volt. A doktorok se élesztötték, hanem szóltak egy csórónak, hogy élessze ő. Nem es nyúlt a doktor rea – panaszolja.
– Akármilyen rusnyák vagyunk, de azért egy doktorhoz nem nyúlunk hezza. Örülünk, ha idejönnek segíteni. Azt mondták, nyomja a szívit, hogy jöjjön vissza az élet belé – veszi vissza a szót a pongyolás asszony.
Próbálunk az érintettekkel is szóba állni, de azt állítják, az áldozat családja nincs otthon, kiadták a kórházból a testet, viszik a ravatalozóba, s este kezdődik a virrasztás a Budvár negyedi tömbházlakásban.
Felbotorkálunk azért az emeletre. Fekete falak között, korlát nélküli lépcsőn botorkázunk, a gyermekek mutatják az utat. Nyílik az ajtó, és vakítóan patyolat lakás tárul fel. Új, piros bútorok, csempe. Egy férfi kisbabával a kezében nyit ajtót, a többiek elhúzódnak. – Ne haragudjanak, nem nyilatkozunk.
Lefelé menet még az udvaron találjuk a beszélgetőtársakat.
Az ő apja meghalt, s a másiknak is az apja meg kell, haljon
A családapa nem vétett senkinek soha. Két fiút s egy leányt növelt itthon, kettő el volt vitetve az otthonba. Nem volt hova hozza, mert kicsi-kicsi házuk, egy konyhájuk van. Nem bajlódott, még a gyermekeinek se mondta, hogy állj félre soha. Egész nyáron dolgozott, járt játszótereket építeni. Még élhetett volna, fiatal volt. Csak hát a gyermekét védte, ugye? Fiúgyermekei voltak, minden apa védi a családját – magyarázzák egymás szavába vágva, hogy miért keveredett bele a verekedésbe.
– Hát ebből lesz még folytatás, persze. Azt hiszi, hogy ő bézáródott s avval megússza? – veti fel az egyik nő.
– Fogat fogért, szemet szemért – kiáltja hátulról egy férfi.
– Ez olyan – helyesel a pongyolás asszony – az ő apja meghalt, s a másiknak is az apja meg kell, haljon. Így igaz. Ha az én szülőmöt egy ekkora taknyos megölné, én is megölném az övét, s utána önkéntesen jelentkeznék az őrsön, hogy megöltem az apját, mert ő is az enyémet megölte.
A kórházban keressük
a további sértetteket. Előbb a fül-orr-gége osztályra kerülünk, ahol némi ellenállásba ütközünk, de az igazgatói engedélyezés után beengednek minket.
Egy fiatal lány fekszik összevert arccal a kórteremben, 23 évesnek mondja magát, pedig jóval fiatalabbnak néz ki. Fejfájásra panaszkodik, sérülései miatt nehézkesen, de érthetően beszél.
„Össze van törve az arcom, a szemem meg van szúrva, fogam bé van verve” – meséli nekünk keservesen a lány. Állítása szerint baseball-ütővel is ütötték, „lehet még műtésnek áll” az arca, de ez már az orvos döntése.
Nem tudja, hogy mikor történt a verés, nem emlékszik, de arra igen, hogy „kicsi gyermekekre rátörték az ablakot, testvéreimet megcsúfolták”. Azt mondja, három férfi verte meg: Péter, Pipe s Fülü, akik a megölt ember családjához tartoznak, a testvérei (később sógorokat emleget). Ezzel tulajdonképpen cáfolja a rendőrség állítását, miszerint a megölt férfi támadt volna rá.
Nem emlékszik, hogyan került be a kórházba, vagy ki vette fel a földről, de állítása szerint az édesapját és a testvérét keresték. Tudniillik ő az őrizetbe vett, gyilkossággal gyanúsított fiatalember testvére. „Azt mondják az én testvérem volt, de nem ő volt. Nálik volt kés, most rátették a tesvéremre” – mondja nekünk.
Nem tudja azt sem, hogy ki van még a kórházban, csak annyit, hogy az édesapját is verték, de őt nem kellett, hogy bevigyék.
A másik áldozatot
az ideggyógyászaton találjuk, állapota miatt harapófogóval lehet kihúzni bármit is belőle, kérdéseinkre többnyire csak a fejével válaszol. Nem emlékszem semmire, a rendőröknek is ezt mondtam, hajtogatja.
Egyik szeme körül nagy lila folt éktelenkedik, fejfájásra panaszkodik, a megölt férfi keresztfiának vallja magát. Csak arra emlékszik, hogy a tömegverekedés helyszínén, a blokk előtti udvaron kapták el őt is, de hogy miként került oda vagy mivel ütötték meg, azt nem tudja. Nemlegesen csóválja a fejét arra a kérdésre, hogy a késelésnél ott volt-e a helyszínen. Nincs beszédes kedvében, hagyjuk pihenni. Ebben a történetben mindenkire ráfér a nyugalom.
A Hargita megyei törvényszék hétfőn elrendelte a gyanúsított T.D. 30 napos előzetes letartóztatását, gyilkosság vádjával. A testi sértések ügyében várják a törvényszéki orvos jelentését, és ha 90 napon belül gyógyuló sérülésekről van szó, akkor a megvert áldozatokon múlik a feljelentés.
Az ügyész-szóvivő saját tapasztalatából fűzte hozzá, hogy a romák egymást közt szokták rendezni ezeket az ügyeket, nem viszik bíróságra. Amíg nincs olyan orvosi jelentés, ami hivatalból elindítsa az eljárást vagy feljelentés az áldozat részéről, addig nem nevezhetik meg a testi sértéssel gyanúsított személyeket.
