Óriási hajtás, hajsza a művészélet, folyamatosan edzésben kell lenni. De mi történik akkor, ha közbeszól a világjárvány, és a művész elveszti közönségét? Milyen megoldások léteznek? Bodurian Arammal, a Székelyföldi Filharmónia művészeti vezetőjével beszélgettünk arról, hogyan élte meg a filharmónia a szükségállapot idejét, milyen megoldásokat találtak arra, hogy mind a zenészeket, mind a közönséget folyamatos „edzésben” tarthassák.
Bodurian Aram úgy látja, a művészek már-már depresszióba vannak esve, hiszen a koronavírus-járvány miatt minden koncertjüket le kellett mondaniuk, és nem csak a megélhetésük, hanem a szakmai szinten tartásuk sincs biztosítva.
Fotók: Pál Edit Éva
⎯ Egy évvel ezelőtt, amikor kiderült, hogy bezárnak mindent, rájöttünk arra, hogy amit eddig terveztünk és tudatosan felépítettünk, az semmivé foszlott. Mivel egy művész számára a koncertezés a folyamatos szinten tartást, a stresszhelyzet és a tudás kombinációját jelenti, abban a percben, amikor lehetőségünk adódott, kitaláltunk valamit, amivel szólhattunk a közönséghez ⎯ emlékszik vissza. Egy zenésznek azért is fontos a folyamatos koncertezés, mert szinten kell tartania a tudását, és a gyakorláshoz elég jó motivációt jelent egy fellépés.
Majd felidézi, milyen megoldások születtek: az egyik helyi rádiónál kaptak műsoridőt, amivel nem csak a közönségüket tudták megszólítani minden szerda este hét órától, hanem bárkit, aki klasszikus zene-kedvelő.
Koncertezésre is lehetőséget kaptak: a ferences templomban vagy esetenként a kocsmában volt lehetőségük fellépni kisebb zenekarral, de később a városi park filagóriájában is megengedetté vált, így végül majdhogynem az egész nyarat átkoncertezték.
Bővíteni a palettát
A kényszerhelyzet ellenére is sikerült bővítenie a „palettát” a Filharmóniának ⎯ tekint vissza az elmúlt egy évre Bodurian Aram, ami alatt az úgynevezett kihelyezett évadot kell érteni.
⎯ Mi kötelességünknek érezzük azt, hogy vidékre is járjunk, hogy ne csak az udvarhelyi közönség kapja meg a koncertélményt, ezért az intézmény hangszeresei kisebb kamarazenei formációkba tömörülve „kihelyezett évadot” tartanak a környékbeli településeken. Székelyderzs, Homoródalmás, Keresztúr, Zetelaka ⎯ sorolja, hova szoktak, illetve fognak ellátogatni az intézmény művészei az év folyamán.
⎯ Szeretnénk bevonni ezeket a környékbeli községeket, hiszen az ottani közönségünk nagy része nem tud bejönni Udvarhelyre a koncertekre, ilyen módon próbáljuk ezt „helyettesíteni”, ráadásul olyan visszajelzést is kaptunk már, hogy valaki azt mondta, „huszonéve nem látott ilyen típusú művészi megnyilvánulást.”
Amit azonban pótolni szeretnének,
azok a diákok számára tartott oktató nevelő hangversenyek, amik a tavalyi évben kimaradtak.
⎯ A diákoknak szóló oktató programunkat teljesen felborította a vírus, és végül eljutottunk addig a fázisig, hogy most az online térbe szeretnénk ezeket az oktató órákat átvinni, más szervezettel és erre képes moderátorokkal partnerségben, mivel kötelességünknek érezzük ezeket továbbvinni.
Fejlődni, több szinten át
A Filharmónia kiemelten fontosnak tartja, hogy fellépési lehetőséget biztosítson a fiatal művészeknek, ez pedig több szinten megy végbe.
Az egyik szint ⎯ fejti ki Bodurian Aram ⎯ a tanárokat vonja be, akiknek lehetőséget adnak arra, hogy bekerüljenek egy szimfonikus zenekarba, gyakoroljanak, részt vegyenek a koncerteken, ezáltal lehetőséget teremtve számukra a folyamatos fejlődésre, a szinten tartásra.
A második szintben az országos hangszeres előadóversenyeken részt vett és díjat nyert tehetséges diákoknak adnak lehetőséget, hogy játszanak a zenekarban. Bodurian Aram hozzáteszi, nem kizárólag udvarhelyi diákokról van szó, hanem olyanról is, aki akár Kolozsváron volt nagyszerű csellista, és éveken keresztül járt ide, a Filharmónia zenekarába szakmai gyakorlatra, jelenleg pedig a berlini Konzervatóriumban tanul csellózni.
⎯ Van nagybőgős, aki nálunk indult el az úton, aztán elment Bukarestbe, ahol egyből a Nemzeti Ifjúsági Zenekarba került be bőgősnek ⎯ példálózik a művészeti vezető, majd hozzáteszi, ez a zenekarban játszó, képzett művészek érdeme is, hiszen a tanulók el tudják lesni tőlük a szakmai fortélyokat, így amikor bekerülnek egy nagy zenei központba, rögtön tudni fogják, mire kell figyelniük zenélés közben.
A fiatal művészek támogatásának harmadik szintje során szólista lehetőséget kapnak a fiatal művészek. Arra is volt példa, hogy valaki már diákként a Filharmónia zenekarával koncertezhetett együtt ⎯ mondja a művészeti vezető, majd hozzáteszi, úgy van ez, mint a futballistáknál: megnézzük, ki az, aki jó képességű, támogatjuk őt, és később ő sem feledkezik meg arról, honnan indult. Ezáltal, az ők kapcsolatrendszerükön keresztül majd más világhírű tehetségeket is el tudunk hívni.
Büszkén tudom mondani, hogy mindig teltházunk van a járvány ellenére is ⎯ jelenti ki a művészeti vezető, majd hozzáteszi, sokszor előfordul, hogy a koncertterem kapacitása miatt nem tudnak kiszolgálni mindenkit, aki még a járvány ellenére is vállalná azt, hogy személyesen megtisztelje a Filharmónia művészeit, és részt vegyen a hangversenyeken.
Ezt úgy próbáltuk kiküszöbölni ⎯ mondja, hogy volt olyan koncert, amit megismételtünk, így például az év elején tartott filmzene koncertet. Hozzáteszi, ezek a koncertek nem igazán ismételhetők, hiszen nagyon fárasztó a művészeknek, ha egy koncertet maximális koncentrációval, ugyanazzal a csúcsminőséggel kell újrajátszaniuk.
Lehetetlennek nem lehetetlen ⎯ teszi hozzá a művészeti vezető, de majdhogynem megvalósíthatatlan, ezért azt a megoldást találták ki, hogy az online térben is megjelentek, és a koncertről készült videót a hangverseny lejárta után feltöltötték.
Folyamatosan próbálunk neves szólistákat és karmestereket meghívni, minél modernebb hangvételű műveket színpadra vinni, operaelőadást vagy vokálszimfonikus előadást tartani. Törekszünk kiszolgálni a közönséget, hiszen mindenkinek joga van, hogy megkapja azt a zenét, amit szeret ⎯ összegzi a Filharmónia művészeti vezetője.
