A banner felirata: Stabilitás
Forrás: @MrFukkew/Twitter
Az oroszok, ha lassan is, de nyomulnak keleten, de az ukránbarát orosz alakulatok is, az orosz határon át. Az elmúlt időszakban repülők záporoztak, most az orosz olajfinomítókat érik találatok. Az orosz választások azt hozzák, amire számított mindenki, Putyin marad az elnök. A francia elnök viszont meghökkenti a szövetségeseket, és új tabut dönt, ha csak szóban is. Az elmúlt időszakban is olyan sok minden történt, hogy alább egy válogatást mutatunk be.
Bár szárazföldön egy kis haladást tudtak felmutatni, azért olyan nagyon nem örvendhetnek az oroszok: sok repülőgépet és olajfinomítói kapacitást vesztettek az elmúlt hetekben, amelyeket egyhamar nem tudnak pótolni. Február végén-március elején két hét alatt 14 repülőt veszített az orosz légierő: tizenegy Szu-34, két Szu-35 és egy újabb A-50-es légtérellenőrző repülőgépet. Mindegyik gép többtízmillió dollár értékű: a Szu-34 vadászbombázó 34 millió dollár, a Szu-35 nehéz vadászbombázó 85 millió, az A-50 olyan 300 millió dollár körül mozog. Emellett a taganrogi javítóüzemet és a mellette levő A-50-est is ukrán találat és jelentős kár érte, ami tovább növeli az oroszok problémáit. A szovjet időkben ezek pótlása pusztán pénz, anyag és munka kérdése lett volna, de a mai orosz (és iráni és észak-koreai) fegyvergyártás meglepően nagy mértékben nyugati, általában lopott és csempészett, alkatrészeken alapul. Ennyire jelentős a Nyugat technológiai fölénye. A szankciók miatt az oroszoknak most sokkal drágább és lassabb lesz a pótlás és javítás, de ez még nem jelenti azt, hogy ne tudnának beszerezni alkatrészeket. Mindig lesz az a mennyiségű kenőpénz és kockázatvállaló külföldi partner, akivel el lehet intézni ezeket. De azért mégsem mindegy, hogy akadálytalan a gyártás, vagy jelentős pénzekbe kerül a Kremlnek. Miközben az orosz légierő degradálódik, aközben az ukránok araszolnak az F-16-osok működtetése felé.
Hasonló a helyzet az olajfinomítókkal is:
12 orosz olajfinomítót ért ukrán dróntámadás, több jelentős távolságra van a határtól. Amellett, hogy nyugati alkatrészeket lesznek kénytelenek szerezni a javításhoz az oroszok, a másik probléma a támadással, hogy ezzel közvetlenül az orosz pénzcsapokat degradálják az ukránok, amelyek egyaránt finanszírozzák a tankgyártást és a szavazók lekenyerezését is. Ez még nem jelenti azt, hogy az oroszok kifogynak a pénzből, még mindig jelentős összegek állnak a rendelkezésükre, de az itt sem mindegy, hogy milyen gyorsan merítik ki a készleteket. Ez pedig találkozhat hamarosan azzal, hogy bár a korábbi ígéretek ellenére a kétéves évfordulóra nem történt jelentősebb vagyonlefoglalás, de az EU a háttérben továbbra is dolgozik azon, hogy az orosz vagyon az ukránokat szolgálja. Maga az orosz pénz valószínűleg érintetlen marad, de kamatból származó 27 milliárd eurós profit elég sok újjáépítést tudna finanszírozni. Döntés egyhamar nem lesz, egyelőre az EU országai vitatkoznak a technikai részleteken és a végfelhasználáson, de a téma nem aludt ki.
Az orosz hajóknak se indult jól a hónap, a Szergej Kotov is előlépett tengeralattjárónak. Anders Puck Nielsen itt angolul elmagyarázza, hogy az ukrán tengeri drónok a belátható jövőben problémát fognak okozni az oroszoknak, hiába rúgják ki a vezetést. Röviden: a légi drónokkal ellentétben a tengeri drón detektálása nehéz. A kicsi és lopakodó jármű messziről nehezen látható, de közelről pedig a hullámok visszaverik a radar hullámait, és a zajban láthatatlanná válik a drón. A köztes távolságon lenne ideális kilőni a drónt, de ahhoz meg elég gyorsak, hogy ez az ablak csak rövid ideig legyen nyitva. Emiatt más flották is számíthatnak arra, hogy meggyűlik a bajuk a drónokkal. Nielsen nem foglalkozik vele, de az orosz hajókról kiderült, hogy eleve rosszabbul is működnek, mint kellene, ez pedig csak nehezíti a dolgukat és a túlélési esélyüket.
Beszélhetnénk az orosz választásokról, de úgy igazából minek?
Mindegy, hány fülkét gyújtanak fel, hány szavazólapot áztatnak tintába a színjátékkal elégedetlen állampolgárok, a kimenetel biztos, és a neve Putyin. Elég jó szimbóluma annak, hogy mennyire vicc ez a szavazás ez az orosz katona, aki fegyveresen benéz a fülkékbe. Valószínűleg nem azt kérdezi, hogy a szavazónak szüksége van-e tollra. Miközben Julia Navalnaja arra buzdítja az orosz ellenzékieket, hogy vasárnap délben menjenek ácsorogni a fülkékhez (majd biztosan meg fog ijedni Putyin ettől, ugye), aközben az ukránok oldalán harcoló orosz csapatok újra átlépték az orosz határt és falvakat foglalnak el. Azt nem tudjuk, hogy szavaznak-e közben. Továbbra is megdöbbentő belegondolni, hogy Putyin kis kalandja, amely 3 nap alatt kellett volna leigázza Ukrajnát, mára oda vezetett, hogy orosz településeket foglalnak el külföldiek, és még Szibériában is robbannak célpontok. Ilyen a háború, olyan eseményekhez vezet, amelyet az elindítója nem tervezett be, és főleg nem kívánt.
Az oroszokat továbbra sem érdeklik a nemzetközi diplomácia finomságai, Odesszában 500 méterre Zelenszkijtől és a görög miniszterelnök konvojától orosz rakéta robbant. Ez volt március hetedikén, március 15-én pedig a görögök is csatlakoztak a V4 tag csehek kezdeményezéséhez, amelyen keresztül 800 ezer 155 mm-es tüzérségi lövedékre pótolnak nyugati országok (és később még 200 ezerrel növelték a mennyiséget), hogy enyhítsék az ukránok lőszerhiányát. A görögök korábban is adtak fegyvert, de most frissen megfejelik a támogatást még 90 ezer 90 mm-es lövedékkel, 180 darab 70 mm antitank lőszerrel, 2 ezer 127 mm Zuni rakétával, 4 millió golyóval, 70 darab amerikai gyártású M114A1 tarackkal is. Egészen az az érzése támad az embernek, hogy nem értékelték, hogy az oroszok szinte megölték a miniszterelnöküket.
Közben a V4-ekben is érdekes dinamikához vezet az, hogy a lengyelek és csehek kőkemény támogatói az ukránoknak, a szlovák Fico manőverezik (azaz szóban ukránok ellen van, de ha pénzről van szó, örömmel aláír fegyvergyártási szerződést) és Orbán pedig mára kendőzetlenül Putyin mellé áll. A VSquare forrásai szerint a V4 találkozó úgy telt, hogy a cseh Fiala és a lengyel Tusk ordibált Orbánnak, Fico pedig, köszönve szépen, szép csendben hagyta Orbánt küzdeni.
Orbán, a Trumppal való találkozása után, a világ elé teregette, hogy Trump úgy teremt majd békét, ha nyer, hogy leállítja az Ukrajnának nyújtott támogatást. Békét… a támogatás leállításával… Végülis ez a módszer konzisztens, Trump a járvány alatt is adott olyan megoldásokat, amelyek valóban elpusztítják az összes létező kórokozót – mellesleg a pácienst is, de aki a kicsit nem becsüli, ugye. Hogy Trump nem tud semmit az oroszokról, az nagyjából érthető, de Orbán, aki élt szovjet megszállás alatt, igazán tudhatná, hogy az orosz rablások, tömeges erőszakolások és mészárlások a megadás után kezdődnek el úgy igazán. Vagy talán nem tájékozatlan, és tudja jól. Nehéz elképzelni azt is, hogy a magyar hírszerzés eltitkolta volna tőle, hogy 45 ezer hullazsákot vett az orosz hadsereg az invázió előtt. Mivel a legelső orosz katonai hullám csomagjaiban ott voltak a győzelmi parádéra szánt ruhák, nyilvánvalóan nem önmaguknak vették ezeket, és nem is az ukrán katonáknak, akikről azt hitték, hogy majd elfutnak előlük. Az észtek nem felejtették el, hogy milyen az orosz világhoz tartozni, és ma hogyan néznének ki az élhető városaik Putyin jóvoltából.
Maga Putyin is kimondja, hogy nevetséges lenne most tárgyalnia az ukránokkal, amikor épp visszaszerzi a tűzerőfölényt. Ebből lehet érteni, hogy hogyan érhetne véget a háború, ha Ukrajna nem kapna segítséget. Senki sem indít úgy háborút, hogy jelentős veszteségek után pont a siker kapujában álljon meg, és mondja azt, hogy „akkor köszi, ez így pont elég”.
Bár a magyar és orosz médiaapparátus kétségbeesetten igyekszik elhitetni, hogy az oroszok nevetve rázzák le magukról a szanckiókat, azért ez közel sincs így (illetve ha így lenne, akkor nem kellene folyton emellett erősködni sem). Az energiaszankciókkal nagyon óvatosan bánt a Nyugat, lényegében akkor kezdte valamelyest korlátozni, amikor már biztos volt, hogy lehet pótolni a kiesést, és amikor az árak csökkenni kezdtek már (2022 november) és még akkor is kaptak országok különféle kivételezést (pl. Szlovákia, Ausztria, Magyarország, Bulgária). Az exportot tekintve az orosz sosem volt nagy partner, az EU exportjának 2 százaléka nem az a pénz, amit megérez a blokk. Az, hogy orosz befektetéseket vesztenek nyugati cégek, az sokkal inkább az oroszok lépései miatt van (aminek az is része, hogy egyszerűen elveszik az oligarchák, ami megtetszik). Az az érv, miszerint az olajkorlátozások feleslegesek, mert úgyis felvásárolja és továbbadja India, az nem veszi figyelembe, hogy India nyomott áron vásárol, és a profit nála marad, nem az orosz fegyverkezést és Európa elleni információs hadjáratot pénzeli. Két év alatt 113 milliárd dollárnak megfelelő olajexportot veszített a Kreml, nem is beszélve arról, hogy a gázt lényegében nem tudja máshova irányítani. Idén pedig továbbra sem erősödik az olajfogyasztás világszinten, és a kieső finomítókkal az orosz export menthetetlenül csökkenni fog. Minderre rátevődik, hogy csendben az amerikaiak húztak még egyet a szankciók betartatásán, és, például, a törökökön átfutó, Oroszországba tartó export közel 40 százalékot esett januárban, mivel az amerikai piacot nem óhajtják elveszíteni a török pénzintézetek. Ugyanis rájuk szóltak az amerikaiak, hogy vagy ők, vagy mi, de a kettőt egyszerre nem.
Az, hogy az oroszok relatív jól viselték egyelőre a szankciókat, az többek között a rengeteg ráfordított pénzük, a harmadik országok pénzéhsége és az előző pont eddigi relatív türelmes elnézése (a Nyugat által) miatt lehetett. A Nyugat egyensúlyozásának oka eddig főleg az volt, hogy a piacokat nem akarták túlzott sokknak kitenni, főleg hogy a járvány óta még nem állt teljesen helyre a gazdaság. Például, ha hirtelen kilőtt volna az olaj ára, az csak az oroszoknak és egy maréknyi olajtermelőnek lett volna jó, de mindenki másnak potenciálisan katasztrofális, nem csak gazdaságilag, hanem politikailag is. De lassan ezeket a kiskapukat is szemügyre veszik és becsukják, hiszen irracionális az, hogy a Nyugat nagy pénzeket adjon Ukrajnának, és közben engedje, hogy az oroszoknak fegyveralkatrészket csempésszenek mások, jó pénzért.
Közben a svédek teljes jogú NATO-tagokká váltak,
és, eddigi tudomásunk szerint az oroszok megint nem támadták meg, nem bombázták le, és nem történt igazából semmi. A kezdeti orosz fenyegetőzések elfelejtődtek, és megy minden tovább. Leszámítva, hogy a Balti-tenger ezután az oroszoknak nem lehetőség, hanem hatalmas sebezhetőség, és hogy az Arktiszon sem tudnának egy csepp előnyt sem szerezni, ugyanis a finnek és svédek, együtt a NATO-alapítótag norvégokkal, több, mint kompetens ellenfelek a kegyetlen téli terepen.
Az amerikaiak tervezett hatalmas katonai csomagja még mindig el van akadva a képviselőházban, de egy kicsi – a semminél több – 300 millió dolláros csomagot küldenek. A muníció mellett, ami még számottevő lehet az az, hogy ATACMS rakéták is lesznek a csomagban, habár ezek sem lesznek olyan hatótávolságúak, mint amilyenekkel a Nyugat rendelkezik.
És végül, de nem utolsó sorban: ezúttal nem a britek, hanem a francia elnök, Emmanuel Macron döntöget tabukat – ugyanis olyanokat mond, hogy akár NATO csapatokat küldhetnének Ukrajnába. Bár néhány ország, például a németek, a szívükhöz kapnak minden hasonló mondatnál, valójában ennek nincs különösebb akadálya, Ukrajna nem tartozik az oroszokhoz. És amint korábban üzente a nukleáris fenyegetésekre válaszul a francia elnök, nem csak az oroszoknak vannak atomfegyvereik. Hogy ezzel most valóban megtalálta-e magát Európa Putyin és a potenciális Trump-vezette Amerika között, az még idővel elválik, de az valóban igaz, hogy ha mindig megijedünk a nukleáris fenyegetésektől, akkor az csak oda vezet, hogy mindenkinek atombombája lesz, és mindenki azzal fenyeget minket; és az is igaz, hogy ostobaság, hogy az aprócska Oroszország bármilyen módon is diktáljon a jóval, jóval jelentősebb Európának. A szuverenitás ott kezdődik, hogy nem az oroszok mondják meg, hogy Európa melyik országgal álljon milyen viszonyban. Attól pedig egyelőre ne tartsunk, hogy orosz és NATO csapatok csapnának össze, még ha kerül is NATO-s katona Ukrajnába. Ugyanis a NATO-s katona sokkal előbb fog védelmi és kiképzői szerepben lenni ott, mint a frontra kerülni. Egyelőre maga Zelenszkij is azzal reagált, hogy „Amíg Ukrajna tartja magát, addig a francia hadsereg francia földön maradhat.” De egyelőre a puszta tabu verbális megdöntése is nagy dolog, már csak gyártókapacitást és pénzt kell tenni a nagy szavak mögé.