Középiskolás diák, filmrendező, egyetemi hallgató, újságíró, teatrológus – velük mazsolázhat, aki a héten rákattint a 12. dráMA kortárs színházi találkozó blogjára.
fotó: Győrfi Kata
Bemutatkozó váltóinterjú, melyből kiderül, merre ugrálnak az udvarhelyi mókusok, mit szól ehhez Orbán Balázs, és hogy a G, legyen az régi, Zúj vagy 4, elképesztően fontos pont Udvarhelyen.
Boros Kinga: @Szabó Károly, a te objektíved szerint mi a legklasszabb hely Székelyudvarhelyen?
Szabó Károly: Számomra a kávéházak a legvonzóbbak a mi kis városunkban. Udvarhely már a régi időkben is híres volt a vendéglátó helyeiről. Ahogyan egykor írták: a mókus teljes hosszában átugrálhatott a városon a kocsmák cégérein. Nos, azt is tudjuk, hogy majd minden jó gondolat az asztal mellett fogan és cserél gazdát egy kávé és az asztaltársak társaságában. Gyakorta ott beszéljük meg a világ dolgait, egy-egy előadás kiértékelésének is a legalkalmasabb színtere.
Számomra az alkotói folyamat része az, hogy a nyersen megszületett ötleteimet finomabbra csiszoljuk ott, néha bőven elég, ha csak mesélek róluk, és már kérdések vetődnek fel, amelyekre válaszokat keresek. Nagyon jó fotók is születnek kávéházi környezetben, és mivel most épp a dráMa dolgairól beszélünk, bizony a kocsmaszínház sem elhanyagolható vetület.
@Edit Éva, a te esetedben a kávé, a könyv és a színház hogyan találkoznak az íróasztalon?
Pál Edit Éva: Biztos észrevetted, hogy én kicsit magányosabb alkat vagyok, a saját gondolataimat szeretem előcsalogatni egy-egy információtól zsongó nap, vagy akár egy színházi előadás után. A kávéházak nem csábítanak, pedig a véletlen találkozásoknak, egymásra találásoknak lehetnének a helyszínei. Számomra a régi G. volt az a hely, ami a könyvet, a színházat, a barátságot és a szerelmet érzéki módon egyesítette. Mikor melyik volt ezek közül a fontosabb. Ha a kislányom születése után nem is nagyon tudtam odajárni, jó érzés volt tudni, hogy ott van, és bármikor elérhető, amikor akarom.
Még több DráMAzsoláért
Kulisszatitkok egy kriptában próbált előadásról, koronavírusos pályakezdőről, és arról, hogy nem jó kihízni a jelmezt.
Mióta nincs G., de van bicikliút, és gyalog is könnyebben megközelíthető a hely, gyakran járok Szejkefürdőre. Letüdőzöm a fű felpálló illatát, ami nap- és évszaktól függően elég változatos, teljesen más reggel, mint este, és az sem mindegy, éppen melyik életszakaszában találom: virágzás és kaszálás előtt vagy után. Minden formájában imádom. Megpihenek a forrásnál, ami szintén elég erőteljesen hat az érzékszervekre, és néhány percig élvezem, hogy nincs 4G a közelben. Persze legtöbbször, mivel szabad utat kapnak a gondolataim, ilyenkor jut eszembe, hogy valamit lejegyezzek, valamire rákeressek, aztán az E jelerősségtől kimerülve, csak hagyom a tekintetem sétálni az ágak hegyén. Itt szoktam olvasni is. Ha nagyon magam alatt vagyok, kizarándokolok Orbán Balázshoz is.
Példakép számomra a nagy öreg, elbeszélgetjük a világ ügyes-bajos dolgait, s kérem, hogy küldjön egy kis energiát az övéből, bárhol is van épp.
@Dunkler Krisztián, hol van most az a hely a városban, ahol a fiatalok egymásra találhatnak?
Dunkler Krisztián: Megfigyeltem, a városban a G az a hely, ahol a legtöbb fiatal találkozik.
Pál Edit Éva: A Zújgé?
Dunkler Krisztián: Igen. Vannak, akik reggelente ott kezdik a napot, és az iskola végeztével visszatérnek egy kicsit leülni, beszélgetni, meginni valamit. Nagyon szeretek koncertekre és jam sessionokre járni, mivel a zene és a zenélés is aktív része az életemnek, ahogy a színház is. Úgy gondolom, hogy a zene is, a színház is jól össze tudja hozni az embereket.
@Kriszta, neked mi az első színházi élményed, amire emlékszel?
Balázs Kriszta: Az első színházi előadás, amit láttam, biztosan valami bábelőadás lehetett, de mivel azt az élményt már nem tudnám felidézni, inkább a gimis éveim alatti színházba járások voltak meghatározóak. A kedvenc előadásom A mi kis városunk. Főként az olyan darabokat szeretem, amelyekben tudok azonosulni az élethelyzetekkel vagy karakterekkel.
@Oltean Márk, melyik színházi előadás lenne az, amit másoknak is ajánlanál, hogy megtekintsék?
Oltean Márk: Számomra egy előadásban az egyik legfontosabb dolog, hogy mivel maradok a produkció után. Ezt a „lecsengést” veszem figyelmebe akkor is, amikor másnak ajánlok egy előadást. Ivan Viripajev Részegek című drámáját Radu Afrim rendezésében láttam a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. A produkció utáni első fél órában még mindig tartott bennem az előadás, és egy héttel később is gyakran eszembe jutott. A különleges látvány, a groteszk pillanatok és a szöveg összhatása mindenkiben, véleményem szerint, más érzéseket hagy maga után, ezért én mindenképpen ezt az előadást ajánlanám megtekintésre.
@Bíborka, volt-e, és ha igen, melyik volt az a színházi élményed, amelyikre azt mondanád, hogy a legfontosabb hatással volt az életedre?
Máthé Gyopár Biborka: 14 évesen láttam A tavasz ébredését a kolozsvári végzős színisektől itt, a mi színházunkban. Úgy hiszem, az volt az első és talán azóta is a legmérvadóbb, katartikus színházi élményem. Amikor először újrajátszottam magamban, nagyon távolinak tűnt, de többszöri újrapörgetés után éreztem meg, hogy igenis felőrölt bennem a gyermeteg lágyságból az akkor még természetellenesnek vélt halál, az előadás végkicsengése.
A cikk a 12. dráMA fesztivál blogján jelent meg.
