Dobd el a csikket!

A cekendi tűz oltói köszönik ezt a hasznosan, közösségben eltöltött hétvégét egy névtelen dohányosnak.

Cekend, tizenhétfalusi határ. Második napja dolgoznak a lángok.

A tüzet oltók is második napja dolgoznak.

Szezonja van az erdő- és legelőtüzeknek, jelen pillanatban is legalább féltucatnyi helyen van tűz a megyében. E mellett ég a növényzet Hargitafürdőn, Csicsóban, Remetén, Gyergyó környékén vagy öt helyen, Csíkban ég a tőzeg is, és fullad meg a megyeszékhely, szóval jól meg vagyunk áldva.

Itt a Cekenden szerencsére csak a legelő ég, és habár kisebb facsoportokat megperzselt a tűz, szerencsére a sűrű erdőig még nem ért el.

A cél, mint a legtöbb legelőtűznél lenni szokott: megállítani a tüzet, mielőtt eléri az erdőt.

Vannak reménytelennek tűnő pillanatok, mikor az ember úgy érzi, képtelenség lesz ezt kioltani, a lángok gyorsabban terjednek, mint ahogy az ember oltja, a füst és a meleg miatt nem is lehet rendesen oltani. Ezeket váltják a reményteli pillanatok, amikor egy kis szélcsend erőt és kitartást ad a tűzoltónak. Csak ez a füst ne lenne!

A tűz okát biztosan nem tudja senki, de az oltók közül a legtöbben egy eldobott cigarettacsikkre gyanakodnak. És ha nem is csikk, akkor is emberi mulasztás. Apró emberi figyelmetlenség, mely egy csodálatos aktív hétvégét tud okozni közel 150 embernek, az anyagi károk mértékéről nem is beszélve. Ismerjük azt a logikát, hogy a csikk nem szemét, de azért nem ártana picit jobban odafigyelni eldobása előtt.

A tűzoltók nagy része gallyal dolgozik, könnyen beszerezhető, és nagyobb felületet fed le egy csapásra, mint egy lapát. A hátránya az, hogy jobban le kell hajolni vele, nem kíméli a testet.

Tűzoltó angyal, két gallyal oltja a tüzet.

Fáradt angyal. Ignác bácsi az, az erdész, tavaly ilyenkor találkoztam vele utoljára, a patak túlsó oldalán levő tűznél. Most is rendesen helyt áll, keményebben küzd a lángokkal, mint a fiatalok nagy része.

A lángok el lettek taposva, a tűz nem terjed tovább. Legalábbis látszólag. Tegnap is így tűnt már egyszer, hogy elvágták a lángok útját. Aztán körbe is szántották az egészet, de valahogy csak kiszabadult a láng. Négy erdőtűznél voltam az elmúlt évben, ebből háromnál megismétlődött az a forgatókönyv, hogy “a lángokat eloltottuk, a környéket meglocsoltuk, menjünk haza”, majd másnap nagyobb terület égett le, mint első nap. A tűz huncut, nagyon huncut, könnyen megszökik.

Tűzoltás után, a hagyományoknak megfelelően, locsolás következik.

Nem túl tiszta munka ez a tűzoltás.

Szerencsére itt elég könnyű megközelíteni a helyet, csak a vízszerzéssel van gond, a nagy szárazság miatt nem könnyű bővizű kutat találni, amelyből három köbméter vizet ki lehet szívni egyszerre.

Az erdőhöz közeli rész különös figyelmet érdemel, itt nem szabadna újraéledjen a tűz.

A parázzsal teli csutakok robbannak, amint rájuk engedik a vizet.

A székely bajban sem veszti el a humorérzékét, a hangulat jó, az emberek tréfálkoznak, időnként még locsolják is egymást.

Jön a nagy idő. Mindenki nagyon várja már, de a locsolás addig is tovább tart.

Elered az eső, átveszi a munkát a tűzoltóktól.

Az emberek bezsúfolódnak a traktorba, ahányan csak bírnak. Aki kint marad, szomorkodhat. Sajnos a zápor alig öt percet tart, hasznos, de nem elég.

A terület körbeszántása éjszakába nyúlóan folytatódik.

Amint besötétedik, sok ezer szentjánosbogár jelenik meg a mezőn. Az ég alján vörös folt jelzi, hogy valahol tűz van. Az egyik helybéli telefonon megtudja, Szentegyházán ég egy gatter. Holnapra esőt ígértek a meteorológusok.

Kattints a hozzászólások megjelenítéséhez

Korábbi képriportok