Nahát, mennyi különleges, színes tárgy van az asztalon: középen egy diszkófényeket sugárzó, kerek lámpatest, körülötte jó illatot árasztó párologtatók, színes lávalámpák, egy hosszú fényfüzér, felette egy xilofon – csodálkozva lépünk be a művelődési ház emeleti termébe a kisiskolásokkal együtt, nyomukban a tanító nénivel. Úgy hallottuk, hogy a mai nap egy kis időre mi is átélhetjük, milyen is autistának lenni. 

Egy héten át interaktív, érzékenyítő foglalkozást tartottak a művelődési házban.

De vajon, mire kellhet ez a sok különleges tárgy és miért van egy-egy papírlap mindenki székén? – kíváncsian kérdezzük egymástól.

Ma van az utolsó nap, amikor részt vehetnek az iskolások az autizmus világnapja alkalmából tervezett, egy hétig látogatható Érzékelj másként című interaktív érzékenyítő foglalkozáson.

Tudjátok, miért jöttetek ma ide? –  fogadnak az interaktív érzékenyítő foglalkozás szervezői, Jére Noémi gyógypedagógus és Szilveszter-Osvát Barbara, a Lilapont Egyesület társalapítója. 

Egy gyerek magabiztosan válaszol: azért, hogy tudjuk megérteni az artista gyerekeket, – mondja, mire a gyógypedagógus pontosít: igen, valóban nagyon hasonlít az artista kifejezés az eredetire, az autistára, amire én gondoltam – mondja. Képzeljétek el, hogy április 2-án van az autizmus világnapja, ti azért jöttetek ide, hogy egy kicsit jobban megértsétek, milyenek az autista gyerekek hétköznapjai, hogyan érzékelik a színeket, a fényeket és az őket körülvevő környezetet.

Kíváncsiak vagytok rá? – kezd bele a gyógypedagógus. Igeen, érkezik kórusban a válasz.

Az autizmus nem betegség

– ez az első és egy nagyon fontos dolog, jelenti ki Jére Noémi gyógypedagógus. Hiszen, ha valaki beteg, elmegy a doktor bácsihoz, kap gyógyszert, amit bevesz, és meggyógyul. Az autizmus azonban más, úgy hívjuk, hogy egy állapot – magyarázza. Ha az autista gyerek elmegy a doktor bácsihoz, és kap egy gyógyszert, nem fog meggyógyulni, az autizmusa nem fog változni. Ugyan idegennek hangozhat a kifejezés, a gyerekek számára nem teljesen ismeretlen az autizmus, elmesélik, többen találkoztak már olyan gyerekekkel, akik

„Nem olyanok, mint mi.”

Nehezebben fogják fel a dolgokat, másképp beszélnek, másak, mint mi – sorolják a gyerekek, milyennek tapasztalták autista társaikat, majd a gyógypedagógussal közösen tisztázzák, mely tünetek a legjellemzőbbek rájuk.

Képzeljétek el, hogy az autista gyereknek három fejlődési területe érintett ebben az állapotban, folytatja a gyógypedagógus: az egyik problémájuk az, hogy nehezen tudnak kommunikálni, egy másik pedig, hogy nehezen szocializálódnak. Ti, amikor barátkoztok, odamentek a társatokhoz, elkezdtek beszélgetni, ám egy autista gyerek számára ez nehéz: lehet, hogy nagyon kedvel téged, de nem tudja ezt elmondani, ezért odamegy hozzád, és megrángatja a blúzodat – magyarázza.

A harmadik, ami jellemző rájuk, az a rugalmatlanság és az ismétlődő mozdulatsorok. Az autisták másképp nyugszanak meg, érdekes mozgásokat végeznek ehhez: előfordul, hogy egy helyben forognak sokáig körbe-körbe. 

De mit jelent az, hogy rugalmatlanok? – teszi fel a kérdést Jére Noémi, majd megválaszolja: nehezen váltanak. Egy autistának pontos napi programja van: felkel, reggelizik, elmegy az iskolába, majd hazajön és játszik stb. Ha ebben valami változik, akkor ez kiborítja. Ahhoz, hogy jobban megértsétek, meg fogok mutatni nektek egy videót – jelenti ki a gyógypedagógus, majd a kivetítőn egy írás jelenik meg:

Csodás dolgok történhetnek!

– indul a videó, s miközben nézzük, csak egyre tudunk gondolni: milyen lenne, ha legalább egy kis időre egy autista gyerek bőrébe bújhatnánk?

Lapokat és írószereket a kézbe – szól a videó lejártával a gyógypedagógus. De hisz ez az írószer nagyon csúszós, alig lehet megfogni! – szólunk közbe, ám a foglalkozás szervezői biztatnak minket, vegyük bátran a kezünkbe, a csúszós írószer azért van, hogy átérezzük, az autisták gyakran bizony másképp érzékelhetik a tárgyakat.

Egyszerre óriási zaj tölti meg az egész termet: sziréna hangja szól, a háttérben egy zeneszám indul el nagyon hangosan. Hatalmas zsivajban kell megoldanunk két feladatot – egy szöveges matematika feladatot és egy szövegmásolást –, nagyon rövid időn belül, és ha ez még nem lenne elég, a foglalkozás szervezői tovább fokozzák a zajt: xilofon, különböző csörgők kerülnek elő, amivel egészen közel, egyenként a fejünk fölé hajolnak, de a diszkógömböt és a színes lámpákat is felkapcsolják, a párologtatókból különleges illatok áradnak felénk. Ennyi inger hatása alatt próbáljuk oldani a feladatokat az olajos írószerrel, amikor még egy portörlő és egy üvegpucoló is előkerül: a szervezők egyenként „letörlik” a feladatlapunkról a port, ezzel még inkább kizökkentve minket az írásból.

Az idő lejár, a zaj néhány másodpercre megszűnik, majd egy Just Dance videó jelenik meg a kivetítőn. Feladatváltás következik, – jelenti ki a gyógypedagógus – a lányoknak a kivetítőn lévő lányt kell utánozni a táncban, a fiúknak a fiúkat. 

Annyira koncentrálunk, hogy a lehető legpontosabban utánozzuk a táncmozgást, hogy a Just Dance videó majdnem egy pillantás alatt lejár és ismét a feladatlap előtt találjuk magunkat. Folytatódik a korábbi zsivaj, ismét azon küszködünk, hogy teljesen le tudjuk másolni a kivetítőről a mondókát: “Egy picike pocok pocakon pöckölt…” 

Ennyi idő alatt ennyi inger? Hogy lehet ezt kibírni?

– tesszük fel magunknak a kérdést, miközben megszusszanunk a feladat végén (amit végül nem sikerült befejeznünk ekkora zajban, ennyi zavaró tényező közepette).

Az érzékenyítő foglalkozással sikerült megtapasztaltatniuk velünk a szervezőknek, hogyan érzékelik az autizmussal élők a színeket, a fényeket  – ezért volt az a sok színes lámpa és a diszkógömb –, a tárgyakat – erre volt a csúszós írószer – , és az őket körülvevő környezetet, mennyire erősnek hallják a hangokat, és intenzíven érzik az illatokat. 

Szilveszter-Osvát Barbara, az Érzékelj másként foglalkozás egyik szervezője autista kisfiút nevelő édesanyaként mesélte el egy töredékét annak, hogyan élik meg a mindennapokat, melyek rendszerint a számok és a számolás körül forognak. Ötéves kisfiával, Somával ugyanis számokkal követik a napirendet: „az egyes rendszerint azt jelenti, hogy fejlesztésre kell menni, amit aztán a kettes követ, az óvoda, ami után a hármas jön, a játszótéren játszás, és így tovább. Soma pedig a számokat követve tudja, melyik program következik a napból” – mesélte Barbara. 

Az érzékenyítő foglalkozás után a művelődési házban kiállított tárlatot is megtekinthettük, mely Farkas Zsuzsánna képzőművész, autista gyereket nevelő édesanya, valamint a Pro Autist Alapítvány és a Szent Ferenc Egyesület által foglalkoztatott, autizmussal élő személyek munkáiból készült. A tárlat rámutatott: amilyen élénk színűek rajzaik, épp olyan színessé teszik ők maguk is a világot azzal, hogy vannak.