A német nyelv megítélése továbbra is felemás Székelyudvarhelyen is, egyrészt elnyomja az angol, tantárgyként pedig a „minek kell még ez is…” kategória – mondja Hajdu Krisztina, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium nyelvtanára, aki harmadmagával az idei Deutsch ist schön (a német nyelv szép) névre keresztelt német nyelvű iskolai vetélkedő egyik szervezője. Éppen az előbb említett megítélés megváltoztatása lebegett célként a szemük előtt, amikor bevállalták a vándorverseny szervezését, amelyet így első ízben rendezett meg iskolájuk.

A Deutsch ist schön 2008-ban indult, a Tamási Áron Gimnáziumban szervezték meg először, mivel a haladóknak csupán a tantárgy olimpiászán lehetett megmérettetni, ahol komolyabb német tudás szükségeltetik, a kezdők abszolút nem érvényesültek. Lassan kezdtek csatlakozni előbb az udvarhelyi, majd a keresztúri iskolák is a kezdeményezéshez, amely egy vándorversennyé alakult. Ha megfuttatjuk, azért maradtak ki évek, 2024-ben a kilencediket szervezte meg Hajdú Krisztina, Bardócz Tímea és Dénes Andrea, akik tartották magukat az esemény eredeti céljához is, nem a versengésre, inkább a nyelv megszerettetésére fektették a hangsúlyt, ezért a projektmunkával is egybekötött vetélkedő jelleg.

Hajdu Krisztina, Dénes Andrea, Bardócz Tímea

A szervezésre minden évben szabadkezet kap a szervező iskola, mivel éppen zöld hét volt, ők a környezetvédelmi téma köré építették a versenyt, tudom meg a három tanárnőtől. Az elemisek a projektmunka közben, a nagyobbak a kvíz során találkoztak a témával, ecsetelik.

A reggeli regisztrációt egy megnyitó kísérte az iskola Bethlen János aulájában. A „házigazda” iskola tanulói németül énekeltek, Juhász Zoltán tiszteletes németül olvasott igét, majd szólt néhány szót, „korábban ő is tanult németül, kicsit felejtett, de láthatták a diákok ezáltal, hogy ő is tudja használni”. Még német Miatyánk is volt. „A diákok néha kérdezik a tanárkollégáktól, akik tanítják a Miatánykot, hogy miért kell ezt megtanulni, most, akik tudták, örültek, hogy velünk együtt mondhatják” – meséli Dénes Andrea. Következett egy tájékoztató, majd jöhetett maga

a teszt.

Az első feladat egy írásbeli volt, mely során mindenki a szintjének megfelelően kapott tesztlapot. Egy B1 szintnek megfelelő tesztet is összeállítottak azoknak, akik már tudogatnak, de nem merik bevállalni a tantárgyversenyt.

Ezt követte a projektmunka, amire a diákok előre készülhettek. Kiközölték nekik már korábban a szöveget, ami alapján dolgozhattak, hisz a környezetvédelmi téma elég bonyolult német nyelvezetet igényel, magyarázzák a szervezők.

Többféle feladat volt, és többféle szöveg, ez is a szinttől függően változott. A kicsik általános tanácsokról olvashattak, arról, hogyan óvhatják a környezetüket: a komposztálásról, hogyan tudnak spórolni a vízzel, műanyag helyett használjanak papírt. „És mindez képekkel illusztrálva” – jegyzik meg. A nagyobbak az erdőről, az erdő védelmének fontosságáról szóló szöveget kaptak, amely bemutatta, hogy mennyire fontos oxigénforrásunk a fa, hogyan tudjuk óvni őket, újakat telepíteni stb. A nagyobbak szövegében a klímaváltozásról volt szó és még inkább tömegturizmusról, például, hogy az óriási hotelláncok mivel és hogyan károsítják a környezetünket.

A szöveghez is szinttől függően kaptak feladatot, míg a nagyobbak egyedül dolgoztak egy kvízen, a kicsik 3-3 fős csoportokban plakátot készítettek. „Kaptak egy csomagot a természetben megtalálható dolgokkal, lehúzósokkal, ezekből gazdáskodva kellett létrehozniuk a plakátot, remélve, hogy fejleszti a kreativitásukat”, a csoportokat úgy állították össze, hogy egymásnak ismeretlen kisdiákokból álljanak, hogy ismerkedhessenek. „Sikerült feloldódniuk is” – mesélik örömmel a tanáraik. Különdíjjal is honorálták a plakátjaikat, nagyon szép munkák születtek – újságolják el. Számított az is, hogy sikerült-e azt a szókincset felhasználniuk a plakátkészítésnél, amelyet tartalmazott az előre kiküldött szöveg. Örömmel csinálták, mondták is, és látszik a képeken is – mondja büszkén tanárnőjük.

Amíg ők javították a kézzel írott teszteket, volt egy szabadon választható program, három lehetőség közül lehetett választani. Bardócz Csaba tiszteletes, Tímea férje a méhekről beszélt németül, berendezett ennek előre egy termet is, előadása azt járta körül, hogy miért fontosak. „Igazi méhek is voltak” – mondja az egyikük. Van egy diákjuk, Tóth Máté, aki nagyon jól beszél németül, tanult Németországban, ő készített egy bemutatót. A társai őt is hallgathatták, hogyan mutat be egy saját diáktársuk németül. Sokukat megfogta az az eredeti német kiejtés, amivel Máté beszél, mondják. A harmadik lehetőség egy német film megnézése volt. Miután ezzel is megvoltak, következett az ebéd, majd az eredményhirdetés, kiosztották a könyvutalványokat, a különféle német nyelvű könyveket, és a részvételi okleveleket, mind a 115 résztvevőnek.

Nem volt gyerekjáték, de megérte

– vélekednek a szervezők. Egy német alapítvány, a Donauschwäbische Kulturstiftung des Landes Baden felkutatásával kezdték a munkát még októberben, támogatást kértek tőlük pályázati úton, majd amikor kezdett látszani, ütni fogja a széle a hosszát, jöhetett a konkrét szervezőmunka, amelybe a diákokat is bevonták. Nagyon jó volt a hozzáállásuk és ez nagyon jól jött a három tanárnak, hisz még ha fel sem merül a kérdés, hogy nem érte volna meg, megerőltető volt a munka.

Elosztottuk a feladatokat, jó hangulat volt, sikerült a feszültebb részeken is jól átgördülni – emlékszik vissza Bardócz Tímea. Dolgozott is mindenki, a tételeket összeállítani, az online kvízt létrehozni. Volt munka, de úgy érzik, jó lett a végeredmény. Azt a visszajelzést kapták, hogy pörgős volt.

„Próbáltuk úgy megszervezni, hogy nem maradt nagyon olyan idő, ami alatt nem volt, amit csinálni. Az 5-8. miatt is próbáltuk ezt tartani, foglaljuk le őket, ne kelljen kimenniük az iskola területéről, így biztonságban is tudjuk őket” – magyarázza Hajdu Krisztina.

S mit szólnak a gyermekek?

Ezt erősíti meg, a szervezést dicséri a hatodikos Szalay Boróka Panna, aki szerint olyan apróságokon is látszott a munka, ahogy kifestették a táblákat, ahogy felírták rá a verseny nevét. Nem volt különösebb elvárása, de remélte, hogy nem lesznek túl nehéz feladatok és ő is meg tudja majd oldani. Olyannyira megtudta, hogy végül második lett. Mondom, neki, hogy hallom, összerakták idegenekkel a projektmunka során, kérdezem, mennyire volt komfortos ebben a helyzetben.

Én erről tudok mesélni – szól közbe a sarokban az ugyancsak hatodikos Sófalvi Gergely Ákos, aki ebben a feladatban meg tudta csillogtatni, hogy „bizonyos dolgokat” milyen jól tud németül. Mivel a természetről kellett írni, ő felsorolt olyan állatokat, amelyeket valószínűleg mások még magyarul sem tudnak. Füleskuvik és tarvarjú, ezeket tudtam németül, mondja, persze a német fordításukkal együtt. Ő sokat volt Ausztriában, az Innsbruckban található Alpenzoo nevű állatkertben ismerte meg ezeket az állatokat, meséli, hozzátéve, hogy édesapjának nagyon sok német nyelvű könyve van, főleg várakról, hiszen történész és ő ezeket is szokta lapozgatni.

Ákos az írásbelin nem ért el kimagasló eredményt, de a plakátkészítést a csapata nyerte meg.

Feszültségmentesen

lehetett részt venni, ezt erősítik meg a nagyobb diákok is. Például a tizenegyedikes Pál Anita, aki nem görcsölt rá a teljesítményre, élvezni akarta, és élvezte is minden pillanatát, aztán első lett.

Nagy Hanna Rebeka – aki ugyancsak tizenegyedikes, és éppen a Hajdu Krisztina osztályában tanul – először vett részt a versenyen, ezért volt is benne némi drukk, de hamar rájött, hogy nincs amitől tartani. Hangsúlyozza, hogy osztályfőnöke olyan színvonalú órákat tart, hogy felkészülést sem igényelt a verseny, az iskolai alappal tudtak versenyezni. Ők például azelőtt osztálykiránduláson vettek részt, emiatt nem vitte túlzásba a felkészülést, ennek ellenére is harmadik lett és valamelyest teljesítményorientált diákként nagyon büszke rá. Számára emlékezetes maradt az a feladat, amelyiknél verset kellett írniuk 11 német szót felhasználva.

A második helyezést elérő Huszár Antónia – aki elvárások nélkül, kikapcsolódni és a tanárnője noszogatására ment el a versenyre – egy évvel korábban harmadik volt, így pozitív csalódással tért haza, mert túlszárnyalta egy évvel korábbi önmagát. Ő is a verset említi az emlékezetes feladatok között, ahogy fogalmaz:

Sokszor magyarul sem sikerül összeszedni a gondolataimat, nemhogy németül, valahogy mégis sikerült kikapcsolódni a versírós feladat és a verseny során.