Fotók: Máté Emőke
Van, aki szerint a jóga csupán egy divatos mozgásforma, mások esküsznek rá, hogy teljesen megváltoztatta az életüket. De mi az igazság? Csak egy trend, vagy tényleg valami, ami segíthet jobban érezni magad a bőrödben, testileg és lelkileg is?
Az alábbiakban szeretném megosztani veletek, hogyan költözött be a jóga az én életembe, hogy hogyan képes arra, hogy felpörgessen, ellazítson, egyszerre segít elengedni és fókuszálni, elcsendesedni, felébredni.
De nemcsak az én történetemről lesz szó. Megosztom más gyakorlók tapasztalatait is – hogy hogyan segíthet a jóga a maximalizmus elengedésében, a fókuszban, a türelemben, az önismeretben, önelfogadásban.
Takács Kriszta jógaoktató pedig betekintést nyújt a jóga mélyebb aspektusaiba: lesz szó vallásról, spiritualitásról, lelki egyensúlyról. Megtudhatod, hogyan érdemes elkezdeni a gyakorlást, vagy hogy milyen hibákat érdemes elkerülni a kezdeti lépések során.
Az első Lefelé néző kutyám
Nagyjából tíz éve próbálkoztam meg az első Lefelé néző kutyámmal (a jóga egyik alapmozdulata – szerk. megj.). Pontosabban 9 éve és öt hónapja a BelsőBéka nevű YouTube-csatorna videója szerint, aminek a Szokj rá a jógára! című sorozatát még frissen és ropogósan fogyasztottam. A cím találó volt, tényleg rászoktam.
Hogy miért fogtam neki? Annyira rég volt, hogy már nem is emlékszem. Kislányként odáig voltam a talajgyakorlatokért, volt egy régi szivacsom, azon próbálgattam a fejállást, hidat, gyertyát. A jóga is első látásra valami talajtorna-félének tűnt. Meg menőnek, ennyi a 19 éves énemnek bőven elég volt.
A sorozat korábbi részei:
Sokféle kapcsolatunk volt az évek során. Voltunk szorosabb, lazább kapcsolatban. Sőt, szünetek is voltak. Volt, hogy inkább a lelkemnek, máskor a testemnek esett jól. De mindig ott volt, amikor kellett. Az egyetem alatt főleg a szessziókban segített lenyugodni, máskor pedig azon voltam, hogy minél izgalmasabb pózokat tudjak megtanulni, azaz kihívás volt, szórakozás.
Később, egy évnyi ülőmunka után fájni kezdett a hátam, és a jóga volt az, ami helyrehozta. Ettől a ponttól a jóga nekem a gyógyító nyújtásokról szólt. Aztán volt olyan időszak, hogy a meditálós, légzéses részre mentem jobban rá, vagy volt olyan, hogy a fejjel lefelé pózokkal kísérleteztem.
Pontosan ezt szeretem a jógában, hogy ennyire sokszínű: lehet kemény, de finom és laza is, lehet repetitív vagy teljesen új is, lehet dinamikus, de akkor is lehet jógázni, ha meg sem mozdulsz, van, hogy ellazít, máskor felpörget. Csak rajtad múlik, hogy mire van épp igazán szükséged. És közben rengeteget tanulsz, főleg magadról, a testedről: megérzed a benned rejlő erőt, de ugyanakkor a határaidat is, illetve azt is, hogyan változnak ezek a határok idővel.
Néha olyan pózokba is belekerülsz, amikről korábban azt hitted, sosem fogsz tudni megcsinálni, máskor pedig egy korábban könnyűnek hitt ászana válik küzdelmessé. És ez teljesen rendben van. A jóga megtanít arra, hogy elfogadd az adott pillanatot, a tested állapotát és azt, hogy minden változik.
Nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel.
A jógázás során megismert emberek is hasonlóan vélekednek róla:
Fekete Dóra tavaly tavasszal 3-4 hónapot, majd abbahagyta, és idén januártól tért vissza, mert hiányzott neki a jóga. „Mióta járok, jobban bírom a terhelést, hajlékonyabb vagyok, és szinte teljesen megszűnt a hát- és nyakfájásom. Sőt, ha egy hetet kihagyok, már egyből érzem. A legfontosabb dolog, amit tanított: a kitartás. A maximalizmus elengedését is segítette számomra, valamint azt, hogy jobban figyeljek a testemre és annak jelzéseire.”
Csergő Nóra számára a fókusz és az önelfogadás volt a legnagyobb tanítás: „kizárni azt, ami nem a jelen pillanat, nem kattogni a stresszfaktorokon, hanem odafigyelni magamra. Másként egyszerűen nem is lehet jógázni, mert valószínűleg elesel vagy lesérülsz.” Ezenkívül a saját maga tiszteletére és türelemre is tanította a jóga. „Végtelen sok türelem. Vannak dolgok, amik nem mennek elsőre, sőt, van, amihez több évet kell végigizzadni.”
Bözödi Andrea az önismeretet és az elfogadást emelte ki: „A jóga megtanította nekem azt, hogy nem lesz minden nap egyforma, nem tudok egyformán teljesíteni minden alkalommal, és ez rendben van. Megtanított összehangolódni a testemmel és a légzésemmel, odafigyelni a testem jelzéseire. Megtanított arra, hogy kitartással, következetességgel és egy kis bátorsággal olyan dolgokra is képes vagyok, amiket nem is gondoltam volna.”
Kerekes Eszter a tanulási folyamat szépségét tapasztalta meg: „Számomra a jóga segített tudatosítani a kísérletezés örömét, a tanulási folyamat nem kizárólag fejlődéshez köthető megragadását, valamint a saját magammal szembeni türelem fontosságát.” Az első óra előtt voltak félelmei, tartott attól, hogy egy ismeretlen közegben kell kezdőnek és ügyetlennek lennie. De felesleges volt az aggodalma, a félelmemét „szinte az első perctől eloszlatta Kriszta és a csapat kedvessége.”
Petroczki Ágota a testével való kapcsolatát, a testtartásának javulását emelte ki: „Sokkal tudatosabb vagyok a testemben, javult a tartásom. Megtanultam lélegezni és sokkal könnyebben relaxálok, mióta gyakoroljuk. Erősödtem is, ez is volt a célom, nem feltétlenül a fogyás.” Még azt emelte ki, hogy minden órában van valami kihívás, és egyáltalán nem érzi rosszul magát tőle, ha éppen nem megy valami.
Gothárd Barbarát a nyugodt környezet fogta meg a jógában: „Ha arra kell válaszoljak, hogy mi az ami miatt mindig visszatérek, szerintem a nyugodt környezet. Kriszta nyugodt hangja és szakértelme: minden egyes testrészt precízen megnevez és tudja épp mi az, amivel dolgozunk. Azt is szeretem, hogy nem számít mennyi időt hagytál ki vagy mikor kezdted el, mindig találsz kihívást”.
De mit gondol minderről egy tapasztalt jógaoktató?
Interjúban kérdeztük Takács Krisztát is, aki sok ember útját segítette már a jógában.
Kriszta első találkozása a jógával hat évvel ezelőtt történt. Akkoriban sokat ült, fájt a háta, és valami megoldást keresett. Így jutott el egy astanga jógaórára Székelyudvarhelyen, amelyet Füzi Imola tartott. Az élmény azonnal magával ragadta: „Wow érzés volt számomra, arra gondoltam, ide még vissza kell jönni.”
Nem mindegy azonban, hogy milyen irányzattal találkozik először az ember – vallja Kriszta. Ha valaki egy nagyon dinamikus órára megy el, könnyen megijedhet, míg másokat éppen a meditatívabb megközelítés rettenthet el.
