Csak eső ne legyen, mert akkor itt megint iszunk!

Most mi legyen? Álljunk meg, üssük el, dudáljunk rá? Morzsi, a kicsi sárga kutya kitartóan áll a kocsi előtt, míg a gazdája, Ida néni vissza nem hívja. A pálcára támaszkodó, egykor magas, sudár asszonyt megviselte az élet: négy gyermeket nevelt fel, nemrég elvesztette férjét, megroppant a gerince. Pálcával bandukol, hatalmas gumicsizmái klaffognak a lábán haladtában.

A szerző felvételei

Egy új félszigeten él, amit az árvíz és a kanalizálást végző munkások eróziója teremtett neki az elmúlt hetekben, hónapokban. Egy baja van csak: nincs ladikja, hogy rengjen a pocsolya vizén, ami elválasztja a házát a falutól. Bár már egy hete nem lett eső, a csütörtök délutáni kánikulában még mindig cuppogunk a sárban, ahogy igyekszünk a szárazabb foltokra lépve megközelíteni Homoródszentmártonban Beke Ida néni házát.

Fel van bolygatva az egész falu – mondja a Sóskút közelében fejvakarva egy Alain Delon-arcú helybéli, akitől a biztonság kedvéért még egyszer megérdeklődöm, merre kell menni Ida nénihez. Menjek el addig, amíg el vannak készülve a sáncok, ott térjek jobbra, s aztán megint jobbra, de álljak meg a sarkon, mert abba az utcába kocsival nem lehet bemenni. Ő is a környéken lakik, de meg kell gondolkozzon, hogy most akkor a változások után merre is kell haladni.

Földet öntöttek a vízbe, hogy ne legyen sár!

Ida néni a sarkon vár. Valahogy leparkolunk egy árnyas fa alá, s próbálunk átcaplatni a kialakult mocsáron.

A néninek s a szomszédságnak egyelőre a tavasszal elkezdett kanalizálás nem hozott sok jót. A munkálat alatt a háza mellett betemették az útszéli sáncot, elmozgatták a néhai férje által elhelyezett betongyűrűket, és teljesen elrontották a jól működő amatőr vízelvezetési rendszert, amivel eddig éveken keresztül megúszták, hogy hevesebb esőzésekkor elázzon a házuk környéke. Annyira, hogy egy héttel ezelőtt, a nagy esők alatt itt tó volt, Ida néni fia a hátán vitte be az udvarra a tejesasszonyt, s a néni is hetekig el volt szigetelve a falu többi részétől. Egy ideig a vírus miatt nem járt ki, most a sár miatt.

Nem nagyon tudod kikerülni

Most már sokat javult a helyzet, de „tegnap is még kimentem gumicsizmában a sarokra, a csizmát elrejtettem egy bokor alatt, felhúztam a félcipőt, s úgy mentem a polgármesteri hivatalba” – mondja Ida néni.

– A veteményt is elöntötte, a törökbúza megsárgult, annyit állt a vízben. Most kezd helyrejövögetni minden, hogy a héten nem lett eső. Kétszer is hívtam a néptanácsot, itt járt az alpolgármester, utána ki is hoztak két kocsi földet, leöntötték, s úgy hagyták az út közepén, egy kupacban. Pár nap múlva megint kellett hívjam őket, hogy valamit csináljanak, mert a savóskocsi nem tud beállni. Azután elnyomatták a földet, de a Gyepes-patak felé vezető sáncot betemették, s a nagy vízbe öntött földből nem út, hanem sár lett. Térdig ért, most is bokáig ér ez a hitvány potyor, né lássátok-e – mutatja a csizmájára száradt sarat múlt csütörtökön.

Aki játszott már gyermekként porral s vízzel, az tudja, hogy ha a porba vizet öntesz, vagy fordítva, akkor sár lesz belőle, így nem teljesen érthető a polgármesteri hivatal intézkedése, hogy két kocsi földet öntöttek a vízbe. De a gyermek is tudja, hogy ha sáncot húzol egy pálcával, – a felnőttek traktornyommal, munkagéppel, ásóval s kapával szoktak így játszani – , akkor a víz elfolyik, s a föld hamar kiszárad. Úgy látszik, a községházán a munkatársak nem játszottak soha ilyent.

Sárminták a csizmán

–  Én mondtam eleget a kanalizálást végző munkásoknak, hogy a vízelvezető árkot ne rontsák el, de nem érdekelte őket. Azt mondták, jönnek a sáncosok, s ők elrendezik, de ki tudja, azok mikor érnek ide – panaszolja.

Az asszonynak most a gyermekei hordanak ételt, s ami kell, de nem mindig tudnak jönni, s nem is akarja kiszolgáltatni teljesen magát velük, mert családjuk, dolguk van nekik is, magyarázza.

A korábbi közlekedési módszere pedig a sár miatt már nem működik. Biciklivel járt, pontosabban rátámaszkodva, s a csomagtartóba tette az dolgokat, amit cipelni kellett, mert nem tud másképp közlekedni a gerincproblémái miatt. A térdig érő latyakban pedig nem lehet a biciklit hajtani. „Kimentem a kert sarkáig egy hete, s úgy beleragadt a csizmám a sárba, nem tudtam kihúzni. Ott vártam, hogy jöjjön valaki, segítsen” – mondja.

Aludni se tudunk itt, úgy kuruttyolnak a békák.

Tagadhatatlan, a környék mindig is vizes volt, de megoldották.

A bennvaló mellett folyik a Gyepes-patak, előfordul, hogy kiönt. Egy forrás is van a szomszéd kertben, aminek a vizét régebb halastónak használták, most szabadon kicsorog az útra. A patakba is lehetne vezetni a vizet, de az hegyre nem folyik, s ha kiönt, jobb elvezetni. Így kidolgoztak egy bonyolult vízelvezető rendszert: a pataktól sáncot ástak, a forrásnál betongyűrűt tettek, s belevezették a vizet az utcán meg a mezőn keresztül a szomszéd házat is megkerülve egy nagyobb árokba, ami a rétre megy, s onnan bele a patakba. Ezt a 2011-es árvízkor fejlesztették ki a férjével, amikor a patak kiöntött, de most a munkások nemtörődömsége miatt most tönkrement, emiatt iszaposodott el az utca vége, mondja az özvegyasszony. Most is ennyit kéne csinálni: a vizet elvezetni, hogy ki tudjon a sár száradni.

Bükkfalva irányában folyik bele a ház körül elvezetett víz a réten levő sáncba, s onnan a patakba

A baj nem csak Ida nénit érinti. Sokaknak van területük arra, mennének a mezőre kocsival, ARO-val, szekérrel dolgozni, de most inkább csak traktorral ajánlott átkelni a „sárszoroson”. Amíg ott vagyunk, azalatt is átpöfög vagy kettő.

Csak eső ne legyen, mert megint úszunk – tekint fel búcsúzóul Ida néni az égre, miután pálcáján megmutatja, hogy a szomszéd ház előtti, békanyállal borított óriáspocsolyában egy méter mély a víz. Ha valaki bele talál tolatni, vagy lépni, nehezen jön ki belőle.

Elfogyott a pénz?

Attól is tart, ahogy az előbb említett férfi és még mások is a faluban, hogy a szóbeszéd szerint elfogyott a pénz, s nem lesznek meg időre az ígért munkálatokkal.

Háromféle munkafázist végeznek ugyanis Szentmártonban: kanalizálnak, vizet vezetnek és hidat építenek.

Az idén nem ott kell letérni Homoródfürdőre, ahol a főúton a tábla mutatja

– Jó lesz Abásfalva felé a nagyhíd, komoly szerkezet, csak lassan készül, s addig nem lehet rendesen haladni a faluban, most minden össze-vissza van terelve, a forgalom is, építik a leányerdeivel összekötő utat a faluban. Addig ideiglenes híd van, amit most a nyáron már háromszor vitt el a nagy eső. Tele volt vízzel itt az egész mindenség, mutatja a Sóskútnál a patakokkal átszelt teret, az udvarokba is bement.

Dolgoznak, dolgoznak, csak nem lehet látni őket. A hidászok itt vannak minden nap, de a többi hol ott, hol itt van, bevállaltak több munkálatot s lassan haladnak, mondja a férfi.

A polgármester szerint nem fogyott el a pénz, meglesz a munka, csak később, mint tervezték.

Sokáig tart, de annál jobban fognak örvendeni a végén…

Jakab Attila polgármester azt mondja, sajnos ez az állapot a néni háza körül még akár egy hónapig is eltarthat, míg bekötik a házakba a kanalizálást. Az a baj, hogy amíg folyton esik az eső, amíg folyton sár van, nem tudnak dolgozni, előbb fel kell száradnia az útnak ahhoz, hogy ne legyen sár, le lehessen kövezni. Munkagépekkel sem lehet rámenni. “A sarat le se szedhetik, mert akkor a következő réteg is felázik, s addig egyebet se csinálunk, csak szedjük az utcából a sárt. A munkálat nincs befejezve, amíg ilyen idő van, nem is tudják. Elsüllyednek a gépek, úgy el van ázva. Érthető-e?” – fogalmazott.

Meg kell várni, hogy megszáradjon, s akkor nem lesz sár!

A községben hat faluban egyszerre zajlanak a munkálatok, vízvezetés, kanalizálás, hidak aszfaltozása, Homoródszentmártonban a 131A utat április óta aszfaltozzák, ezen a szakaszon kétfelől építik a sáncot, kanalizálás, vízvezetés zajlik, de az időjárás a főnök, szinte minden munkát leállított. Ezt a föld feltúrása nélkül nem lehet megcsinálni, mondja.

Most tényleg sár van, igaza van az ottlakóknak, ismeri el. – Ha kicsit jobb idő lesz, tudjuk folytatni. Eddig az történt, hogy gyűjtőaknát tettek be, de az eső miatt a mellékágakat, a házakba bekötést nem tudták megcsinálni, s addig az utat sem tudják rendbetenni. Tudni kell, hogy azon a részen évtizedek óta ilyen rossz állapotok vannak, mondta a polgármester. Öntöttek le már a szóban forgó területre földet, hogy tudjanak rajta járni – teszi hozzá.

Békaúsztató

A polgármester meglátja a rosszban is a jót: az esőzés előnye, hogy látták, hol lehetnek hibák, hol nem bírja meg a sánc az esőt, javítják már azokat, „így nem vesszük át”.

Azzal biztat, hogy a „bolygatás” december 12-ig biztosan el fog tartani, addig van a szerződés megkötve. Ezzel párhuzamosan Homoródszentpálon, Homoródszentpéteren és Városfalván is dolgoznak ugyanezeken a munkálatokon, amiket lassít az, hogy régészeti leleteket találtak, emiatt feltárást kell végezni. Római castrum, középkori vár nyomaira bukkantak, a vásárhelyi múzeum munkatársai augusztusban kezdik a régészeti munkát.

Sokáig tart, és kellemetlen, de annál nagyobb lesz a sikerélmény, az öröm, ha elkészül – vigasztalt Jakab.