Andi, a városi lány és Hajni, a falusi munkaló története. Mindketten elestek, de együtt álltak fel.

A felvételeket a szerző készítette

Biciklis gyermekek tátják a szájukat a kert előtt, izgalmas történések zajlanak a falu elején. Mindig van érdeklődő, ha Tőkés Andrea nagyapja lovával gyakorol a bekerített részen. Most már mindennapi látványnak számít Bétában, ha fényesen csillogó lovával ugrat a Székelyudvarhelyen élő lány. Vakáció van, ezért Andi megengedhedheti magának, hogy ne csak hétvégén, hanem akár naponta hazalátogasson nagyszüleihez és Hajnihoz. 

Gyakran jártak ki az anyai nagyszülőkhöz, nem volt idegen számára a pajta szaga, vagy a mezei munka. A legkedvesebb állattal való kapcsolata 

ott kezdődött, ahol másnak véget szokott érni.

Mezőről hazatérve tata kifogta a lovakat a szekérből, felültetett Rigó hátára, egy kicsit vezetgette az udvaron, majd a ló ugrott egyet, s leestem róla. Úgy megtetszett ez nekem, hogy alig vártam a következő alkalmat, mikor felülhettek a hátára  – meséli meghatározó gyermekkori élményét Andi.

Kedvenc története a Vargyas-szorosban zajlott, ahol egy kiránduláson a helyi major gyermekei elhívták a testvérével lovagolni. Kantár, nyereg, és félelem nélkül csatangoltak az erdőben és a mezőn. 

Sokat nyűgölődött utána szüleinél, hogy lovardába mehessen, aminek eredménye tízéves korára lett meg, ekkor vágott bele a lóval való munkába. Úgy gondoltam, minél fiatalabban elkezdem a lovaglást, annál nagyobb eséllyel fogok az olimpiára kijutni  – mondja nyolc év távlatából Andi, akinek odalett a kedve a versenyzéstől kicsit, de nem teljesen.

Sportlóval próbálkozott, részt vett a Székely Vágtán, de az a ló „gyors is volt, nagyfejű is”, nem bírt vele. Megfogalmazódott benne az, hogy egy otthoni lóval jobban tudna bánni.

Mit keres a leányka a lovon? 

– teszik fel a kérdést falun. A házban, ház körül takarítani a módi a lányoknak, nem pedig a kinti munka. Én szívesebben csinálom a férfiasnak tartott munkákat, ha a sepregetés és favágás közül kellene, akkor az utóbbit választanám – sorol be a kintiekhez Andi.

Öt éve kezdődött a történet, amikor Andi kinézte magának Hajnit, nagyapja most tizenkét éves lovát, akiben látott lehetőséget. Nem indult könnyen a csajos kapcsolat. 

Hajni eléggé szorongott az elején, nem szívesen barátkozott. Főleg nőkkel nem. 

Másként kell bánni a kancával, mint a ménnel, vagy a herélt lóval. Meg kellett tanulja, hogy nem ütöm meg soha, ha a hangom felemelem, már abból tudja, hogy baj van – idézi fel Hajnival való barátkozását Andi. 

Megjegyzi közben halkan, hogy régebben ő sem volt az a könnyen barátkozós típus. Osztálytársai, barátai voltak, akikkel jóban volt, számíthatott is rájuk, ha szükség megkívánta, de olyan, akivel minden nap beszélni tudna erről-arról, olyan nem. A legjobb barátnő posztján üresedés volt. Ebben talán az is közrejátszhatott, hogy nem igazán kedvelte a társaságot. 

De vonzódott az állatokhoz. Itt volt Hajni, akivel szimpatizálni kezdett.

Akarva-akaratlanul figyelte nagyapjai lovainak lépéseit, kereste azt a társat, akivel versenyre járhatna, össze tudna szokni. Hajniban nem egy olyan „szolgát, vagy kelléket” látott, aki segíteni tud a gazdaságban.

Egyszer a falu környékén szekereztek, mikor Hajni egy gödörhöz érve szekerestül át akarta ugrani az akadályt, míg Csillag egyszerűen belegyalogolt. Ez egy olyan jel volt, amit meg kellett látni Andinak. Másfelől, Hajni csinos is volt, versenyképesebbnek tűnt társánál. 

Első közös ügyességi versenyük Székelyderzsben volt, a Székely Vágta alkalmával „Hajni jókedvéből annyit ugrándozott, hogy véletlenül átugrott egy szalmabálát”. 

Nagyon érdekelt, hogyan tudta rávenni az addig mezőgazdasági munkával foglalkozó lovat arra, hogy sportosabb tevékenységeket is elfogadjon, szeressen. Hajninak jó kedve van a közös időtöltés alatt, de ennél is lényegesebb, hogy tudja, Andi mit vár el tőle. Miközben a fényképeket készítem róluk, még a szomszéd szabadon lévő lova is csatlakozik a programhoz, élvezettel vágtat velük együtt a kert végétől a kapuig.

– Úgy alakítom az edzésünket, hogy Hajninak is legyen kedvére való foglalkozás. Csikó korában a kápolnási legelőn nevelkedett, szeret legelészni, minden gyakorlás után elengedem egyet a fűben. Van úgy, hogy csak miatta kimegyek a legelőre, hogy kiszabaduljon egy kicsit. Ilyenkor elkísér engem a testvérem is, közben beszélgetünk mellette – avat be életük részleteibe Andi. 

Az elmúlt évek alatt kiderült, Hajni kedvence a murok és a szilva. Őszi barangolásaik alatt megkínálta őt a gyümölccsel, nagyon ínyére valónak találta a ló. Zabbal is szokott kedveskedni neki a mozgalmasabb napokon, de ügyel arra, hogy ne kapjon távolléte alatt, mert meggyűjti tatája baját, Hajni ilyenkor nem bír magával a pajtában. 

Nem csak Hajni-ismeretből fejlődött Andi,

saját magáról is kapott új információkat a lovas kalandból. Sok konfliktus abból adódott lovával, hogy nem volt határozott, nem tudta mit akar, azt hogy kell közölni érthetően Hajni irányába. 

Olyan helyzetekbe kerültem, amikor én kellett, hogy a domináns legyek, ha valami történt, akkor higgadtan ki kellett találnom, mi legyen, olyan, amikor én vagyok a főnök – mondja magáról.

– Ferencz Katalinnál, a lovas szakedzőnél megtanultam: én hibázok többször, nem a ló. Azt gondoltam, hogy nem akarja nekem megcsinálni, közben nem értette, mit akarok. Ideges lettem ettől, majd ő is. Ketten kétfelé idegeskedtünk. Én voltam a boldogtalan, mert nem értettem a viselkedését. Rosszul esett a felismerés, de hasznos volt, utána sorra jöttek az eredmények a versenyeken – osztja meg tapasztalatait. 

Az életben vannak nehéz pillanatok, amikor padlóra kerülünk. Az oklándi vágta előtti nap gyakorlás közben megbotlott Hajni, Andi előre zuhant, leesett róla. Fel tudott tápászkodni a ló, de közben rálépett Andi lábára, ami rögtön bedagadt. Megijedve elszaladt Hajni az eset helyszínéről, majd nagyobb távolságból nézte, hogy társa a földön maradt. Visszarobogott hozzá, elkezdte lökdösni, hogy keljen fel. Megvárta, míg Andi nagy nehezen felült a hátára, majd irányítás nélkül hazavitte. Sérült lábbal nem látta az esélyét a versenyen való részvételnek, de közös élményük miatt mégis erőt érzett, ahhoz, hogy rajthoz álljon másnap. Hajni szinte egyedül ment végig a pályán, ő csinált mindent – mondja szerényen Andi.

Alig bírt a nyeregben maradni, de ez is elég volt a második hely megszerzéséhez, két másodperccel maradt el az első befutótól. Aki szintén tizennyolc év alatti volt, mint ő. Mondom ezt azért, mert a mezőny felnőtt versenyzőinek nagy kihívást okozott ekkor a gyors lovak „kézben tartása”, akik szétrombolták a pályát, míg a két fiatal lábbal vágtatott a célegyenesbe. 

– A láb a siker kulcsa, összeszorítom mindkettőt, ha indulni akarok, ha irányt szeretnék változtatni, akkor a megfelelő láb szorításával jelzem neki. A kantár igazából dísz nálam, az egyensúly megtartásában segít, bízunk annyira egymásban, hogy csak kevés esetben kelljen használnom – emlékszik vissza Andi, aki Hajni bizalmasának érezte magát ettől a pillanattól.

Amikor kimegyünk ketten a mezőre, akkor én vagyok, és a ló, más nem számít.

Nem jár a fejemben semmi egyéb – vallja a fiatal lány. A városi élet nyüzsgése nem érdekelte, szívesebben nézett inkább valami munka után a gazdaságban. Ez nem utolsó szempont a lovaglásnál, a lónak enni kell adni, hogy fusson, el kell tartani. Mert drága hobbinak számít, nem mindenki engedheti meg magának a saját lovat. 

– Szerintem tatám miattam tartja a lovat, nem tudom mi lesz, ha egyszer lemondanak róla, beleszólni sem tudok. Ha így lenne, akkor szívesen kiköltöznék falura, hogy gondoskodjak a lovakról, van buszjárat, csak az időmet kellene jobban beosztanom a suli mellett – kezd bele a „mi lenne, ha” történetbe. Idén nem indult a vágtán, mert egész hétvégére menni kellett volna, amihez nincs hozzászokva egyikük sem. A szállítás megoldása is nehézkes. Meg az, hogy Hajninak a szekér mellett is helyt kell állnia néha. Nincsenek ugyan leterhelve, de Csillagnak pár kell, ha menni kell valamiért. 

Megszépülni Hajnival

Letagadni sem tudná, hogy bolondul a lóért. Szünidőben szinte naponta itthon van, ilyenkor Hajni szőre csillog, lekeféli alaposan az állatot. Most szezon is van, ezért hetente bekeni a szőrébe a bogarak elleni szert, így kijut a simogatásból a jószágnak. 

Csillag joggal féltékenyedik néha, nem mindig jut rá idő, odafigyelés. Előfordult már olyan, hogy miután lefürdettem Hajnit, a pajtában elfordította a fejét, nem engedte, hogy megsimogassam – meséli el a féltékeny, sértődött ló szomorú sorsát.

Félig viccesen kérdezem tőle, hogy azért Lóreál sampont nem veszel neki, ugye? Mosolyogva mondja, hogy volt egy időszak, amikor szinte elhullt a haja a lónak, akkor mosta azt is. Beszáll néha a patkoltatás költségeibe is, Ülkébe járnak, az ottani kovács érti a falusi lovak dolgát. Nem a sima, lapos patkót rakják rá, mint a versenylovakra, videást kap, hogy tudjon kapaszkodni, ha szükség van arra a mezőn. 

Hajnit állítólag nem kell sajnálni  a munkában, ha a két lovat nézzük, akkor ő az ész, Csillag az erő. Meg is kell biztatni hátulról kicsit, mert elfelejti, hogy neki is kell húzni a szekeret. Andi szerint a lova spórol az energiájával, erejét a közös programokra tartogatja.

A szüleim mindig mondják, hogy 

egyszer magammal foglalkozzak, utána Hajnival.

– Tizenkettedikbe mész, még sulis vagy, honnan teremted elő a pénzt ezekre? S még nem is említettük a nyerget, kantárt, bokavédőt, ami szintén nem olcsó. 

Nem mondom azt, hogy nem veszem meg magamnak, ha látok egy szép ruhát, de azért Hajnira többet költök. Múlt nyáron dolgoztam, hozzáraktam a zsebpénzemet, gyermekpénzt, így sikerült – futtat a költségvetés részre Andi. 

Meg sem kérdezem, hogy szórakozni jár-e, mert a Hajnival való buli elviszi a büdzsé nagy részét szerintem. Szelídítem a kérdést arra, hogy milyen zenét hallgat, feltételezem, hogy a ló miatt komolyzene kerül szóba. 

Andi a technót szereti. Biztos van olyan dallam, amiben ki tudnak majd egyezni Hajnival, mert azt tervezi, hogy hangfalról zene megy a gyakorló pályán, ha lesz anyagi háttere. Régi vágya volt, hogy egy bekerített pályán kiengedhessenek a lóval, ne zavarja senki őket. 

– Talán kívülről ijesztőnek tűnik, amikor egy nagy állat lendületesen feléd fut, de tudom, hogy csak játszani akar velem. Kergetőzik velem, futkorászik utánam, mint egy kiskutya – mondja.

Ez a barátság jó terápia az emberekkel való viszonyban is. A szülei csodálkoztak, amikor igent mondott erre az interjúra, mert nem igazán az a beszédes, barátkozós fajta. Egyszer egy tévés interjúban nem tudott megszólalni sem.  Most, hogy Hajniról kérdeztem, ment neki ez mint a karikacsapás.