Csaba testvér: Nem a bugyijában kell kezdeni az ismerkedést, hanem a lelkében!
A gonosz mindenütt ott van, de mi döntsünk tudatosan az élet mellett, javasolja anyák napjára a szerzetes.
Hogy milyen érzés volt elmenni péntek délután Böjte atya előadására, amelyet a székelyudvarhelyi RMDSZ és nőszervezete valósított meg, és anyák napja volt az apropója? Legszívesebben hazaszaladtam volna nagymamámhoz, és mint egy kisgyerek, elbújtam volna a kicsi hiúban, a törökbúza és a gyógynövények szagában, a lajtorja alá, hogy senki ne találjon meg, amíg kisírom magam.
Mert az nem lehet, hogy ennyi gonosz és jóság egyszerre legyen a világban.
Az nem lehet, hogy miután a csütörtökön megjelennek a cikkek, hogy a Böjte atya által vezetett intézményben az atya tudtával legsúlyosabb visszaélések történtek meg éveken keresztül, amik egy árva vagy rászoruló és ezért kiszolgáltatott gyermekkel megtörténhetnek a gyilkosságon kívül, másnap ünneplő ruhában ugyanennek az embernek az előadásán töltődjön fel és tapsoljon a jónak több száz ember, és ne essen szó a foltról.
Több kérdés volt bennem, mint válasz, amikor úgy döntöttem, hogy mégis regisztrálok. Például az, hogy Csaba testvér mint férfi és mint szerzetes mit mondhat az anyaságról? Ezt még könnyen meg lehet válaszolni, például én se vagyok pingvin, de ha felkérnének, lehet, hogy tudnék előadást tartani a pingvinekről. Vagy hogy miért kell egy politikai szervezetnek egy atyával az anyák napjáról előadást tartatnia, amikor vannak erre anyák? Amúgy is édesanyák hete van, ahol őket érdeklő témákkal foglalkoznak az édesanyák. És akkor mi van a szekularizációval, az egyház és a politikai szétválasztásával? Hogy akkor ők lennének az udvarhelyi mukik?
A regisztrációnál újabb kérdőjel gyúlt ki bennem,
mert az RMDSZ és nőszervezete által szervezett esemény űrlapján kötelező módon kérték az e-mailcímet és telefonszámot. Azóta is gondolkodom, hogy mi másra lehet jó az e-mail címem és telefonszámom, mint hogy értesítsenek a következő rendezvények előtt, és majd a választások előtt üzenetekkel biztassanak szavazásra. Mert volt már rá példa. Minden választáson. Még forróbb a kérdés, amikor a Junior étterem elé érek, és azt látom, hogy simán bemehetek anélkül, hogy bárki is megkérdezné, vagyok-e regisztrálva.
A Junior parkoló tele – szerencsére biciklivel jöttem – és hosszú percekig áradnak az emberek a vendéglő lagzitermébe. Egy ideig nézem, hogy miért van több első sor is letakarva foglalt táblákkal, mire kiderül, hogy a szervező RMDSZ emberei és azok családtagjainak vannak fenntartva a helyek.
Antal Csilla, az RMDSZ nőszervezetének elnöke hosszas hálálkodással fogadja a felszólalót, és hamar kihúzza az előző napi cikkek méregfogát egy alázatos kérdéssel, előtte azonban egy Böjte-idézettel támasztja alá, hogy szerinte nem kell a bosszúságokkal, a negatív dolgokkal foglalkozni ahelyett, hogy inkább segítenénk másokon:
„Tisztelt Atyám! A mindennapi nehézségek és gondok mellett engedje meg nekem, nekünk, hogy feltegyük azt a kérdést, hogy milyen gondolatokat, milyen érzéseket vált ki önből, váltanak ki önből azok a támadások sokszor, amelyek érik, és milyen érzés, illetve milyen gondolatok támadnak önben a különböző nyomások alatt dolgozni, és ez mennyire tud kihatni arra az alázatos munkára, amit nap mint nap példával, példaértékkel tesz, tudjuk több száz, több ezer gyerekért tett és tesz a továbbiakban.”
Kapcsolódó:
Pál Edit Éva
Böjte atya azonban mintha tudomásul sem vette volna, nem válaszolt konkrétan a kérdésre. Inkább egy jól sikerült stand up estet tartott, valahol Pál Feri atya, Szabó Péter és Bödőcs között, amelyen tanulságos, lélekbemarkoló és vicces történetekkel szórakoztatta a közönséget, – némelyek már elhangzottak máshol is – , és amely a Miatyánkban végződött.
Mondj igent az életre, válaszd az életet, tanácsolta az atya. Nagyon fontos, hogy a döntésed tudatos legyen, és ne csak megszüld azt a gyermeket, majd másra bízd, hanem vállald az ezzel járó felelősséget.
Aki nem ezt választja az torzul, fejtette ki.
Nagy ajándékot adott az atya az anyáknak: több rendben, több történetben felhívta a figyelmet
az apák szerepére a családban.
Beszélt a kamionsofőr apáról, aki a telefonban a feleségétől tudta meg, hogy a gyermeke először kimondta azt a szót, hogy apa. Leszállt a kamionról, hazajött, feleségével együtt nevelő lett az alapítvány által működtetett gyermekotthonokban, és kevesebb pénzért dolgozik ugyan, de ott lehet a gyermekei életének jelentős pillanataiban.
Beszélt a fiatal nőről, aki neveltje volt, és egy este a Facebookon megtalálta az apját. A lány hosszú kilométereket gyalogolva és görkorcsolyázva két hét alatt izzadta ki magából az apja iránti haragot, miután Csaba testvér figyelmeztette arra, hogy „– Huszonegy évig imádkoztunk, hogy legyen apukád, és akkor most eldobnád?”. A jól szituált apa elnézést kért nem csak a lányától, hanem Csaba testvértől is, amiért így alakult. De Csaba testvér azt mondta: – Nekem kell bocsánatot kérnem tőled. Mert amikor a kislányod fehér ruhában állt előttem az elsőáldozása előtt, és megkérdezte tőlem, hogy – Pap bácsi, szép vagyok? –, az a kérdés téged illetett volna.
Beszélt a lakodalomról, ahová meglepetésére nem az esketés miatt hívták, hanem ő vezette a menyasszonyt az oltárhoz és aztán „jólnevelt örömapaként elbőgtem magam”.
Gólya hozta, a gonosz angyal elvitte
Csaba testvér először 1993-1994 körül mondott igent az életre, amikor egy fiatal anya a 3-4 hónapos kisbabáját a gondozására bízta, amíg ő elmegy lakást és munkát keresni. A szerzetes kolléganője aludt, ajtaja nyitva volt, a kis Emesét lerakta mellé az ágyba. És amikor kérdőre vonták az atyát a gyerekről, azt válaszolta, a gólya hozta. Onnantól minden kolléga zárta az ajtaját, nevetett az atya.
Igent mondott az életre akkor is, amikor befogadta a vágási kisfiút, aki a rossz jegyek és az apja nevelési módszerei miatt – pedagógiai segédeszköznek használta a nadrágszíjat – kiszúrta bosszúból az osztályfőnöke kocsikerekeit. Csaba testvér meghallgatta, befogadta, a gyerek tanult, felnőtt és most feleségével együtt az egyik gyermekotthon munkatársa.
Igent mondott az életre akkor is, amikor Jánossal, egy hatgyermekes Zsil-völgyi bányásszal találkozott a bányák bezárása után. A férfi rossz útra tért, hajléktalanná vált, majd kórházba került, az anyuka elmenekült az iszákos ura elől, a gyermekek pedig Csaba testvérhez kerültek. Többször segített Jánosnak kimászni a csávából, hogy egészségügyi biztosítása legyen és meggyógyulhasson, alkalmazta is, még a családot is sikerült összehoznia, de egy pálinkafőzésre invitálás után János visszaesett az alkoholizmusba.
„És karácsonykor nem a karácsonyfát állta körül a hat gyermek és az édesanyjuk, hanem a koporsót és nem a Mennyből az angyalt énekelték, hanem az Adj, uram örök nyugodalmat neki-t.” Miért? Mert a gonosz mindenütt ott van Csaba testvér szerint.
„A gonosz lélek az az igazság, hogy nem adja fel. Mindannyiunkat próbál a jó útról, a szeretet útjáról, a türeleméről lerángatni. És mindenki a maga démonával küzd. Valaki az alkohollal, valaki a csúf beszédével, de küzd mindenki. (…) Ezért gondolom, hogy a gonosz lélek nagyon erős. És nagyon sok ilyen szomorú, fájdalmas történet van a gyerekek életében, a szüleik életében, ami azt bizonyítja, hogy nem játék, nem szabad viccelni a rosszal. Olyan mély sebeket tud okozni az életükben, amit el sem tudunk képzelni. Tehát ezért mondom, hogy nem csak öröm van a gyerekvállalásban, az élethordozásban, mert nagyon-nagyon mély tragédiák is vannak.”
Ellenszer a gonoszra
Csaba testvérnek vannak megoldási javaslatai arra, hogy hogyan próbáljuk meg elkerülni a gonoszt. Például azzal, hogy szabályokat hozunk és azokat betartjuk, mert a rendőrök sem siránkoznak a Z generációra, ha balesetet okoznak, hanem festenek fel csíkokat meg büntetnek, változtatnak a közlekedési szabályokon és követelik a betartásukat.
A párkapcsolatban is be kell tartani a szabályokat. Ennek érdekében hozták létre a Székelyhídon induló Szerelem tanösvényt, melynek 9 állomása Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szerelmének stációit követve leképezi azt, hogy egy párnak milyen ismerkedési fázisokon kell átmennie ahhoz, hogy a gyermekei lehetőleg ne Csaba testvér gyermekotthonaiban nőjenek fel a végén.
Az egyik ilyen stáció az önismeret.
„És igazából ez azért fontos, mert azt mondják a filozófusok, hogy a XXI. század embere identitáskrízissel küzd. Azt jelenti, hogy nem tudja, miért van a világon. És akkor én mondtam, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus, mintha tudta volna. Ő a mi iránytűnk, azt írja a Szentírás, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte. Tehát Jézus a mennyei Atya ajándéka. És hogyha Istennek ez a jellemző vonása, hátha mi is ajándékok vagyunk egymás számára. És a házasságkötésnél sokszor elmondom a fiatal párnak, hogy nézd, Isten úgy szerette a te menyasszonyodat, hogy megteremtett téged. Általad akarja őt megáldani, megsimogatni, megpuszilni, boldoggá tenni, és fordítva is igaz. Tehát azért jöttünk a világra, hogy áldások legyünk. Ha megnézzük Jézus életét, mindenki, akivel ő találkozott, az egy kicsivel jobb lett. Több lett, egészségesebb, gazdagabb. És igazából ezért vagyunk mindannyian a világon, mert ott, ahol vagyunk, áldás vagyunk családunknak, gyermekeinknek, a környezetünknek. Ajándék. És ezt muszáj, hogy ki is mutassuk.“
„De én mindig azt mondom a gyerekeknek is, hogy ne hátra nézzél, nem a múltat kell újraélni, hanem a jövőt. Micimackó mondta Malackának, hogy mit nézel hátra? Nem arra megyünk. Tehát, hogy ami megtörtént, azon nem lehet változtatni, de Isten irgalma, kegyelme, segít ezeknek a gyerekeknek talpra állni, újrakezdeni.” – állítja Böjte atya.
Ami Judith Herman pszichológus szerint épp a bántalmazóra jellemző retorika: a múltat nem kell újraélni, előre kell nézni, nem hátra.
„Hogy elkerülje a felelősségrevonást, az elkövető minden eszközzel próbálja a felejtést elősegíteni. Első védelmi vonala az eltitkolás és a hallgatás. Ha az eltitkolás sikertelen, akkor az áldozat szavahihetőségét ássa alá. Ha ezzel sem tudja áldozatát teljesen elhallgattatni, akkor megpróbálja elérni, hogy senki se figyeljen rá.”
– Judith Herman: A Trauma és gyógyulás
Tehát ismerjük meg magunkat, ismerjük meg a másik embert – sokan évek óta együtt élnek és alapvető dolgokat nem tudnak egymásról, például azt, hogy apád milyen vallású –, tudjuk meg, mi teszi őt boldoggá, és igyekezzünk a kedvében járni.
Megint egy apás példát kapunk, amikor egy családi jelenetet mutat be. Egy ismerősénél volt, amikor az hazaérkezett, és az apuka köszönt a gyerekeinek, aztán első kérdése az volt, hogy a szerzetesnek a felesége főzött-e már kávét.
– Hát mondom, azt nem úgy kell. A gyerekeknek köszönni nem úgy kell. Odamentem, jól beledöböcsköltem az ágyba, feldobáltam őket meg minden, és sikoltoztak, kacagtak. Mondom, te mikor hazajössz, mutasd ki a gyereknek, a feleségednek, hogy egész nap fogyókúra volt nélkülük, hogy legyen a nap fénypontja az, amikor jössz haza. Az a gyerek kaparja az ajtót, hogy apuka hol késik! A gyerek tettekből ért. Merjük kimutatni egymás iránti szeretetünket. És azt gondolom, neked az a célod, hogy azért vagy a világon, hogy boldoggá tegyed a feleségedet és a gyermekedet. És ezért kell főjön a fejed, nem azért, hogy mennyi pénzt keresel, hanem hogy tudnád szeretedet kimutatni a másik iránt. – figyelmeztette megint az apukákat Csaba testvér.
