A COVID nem csak kellemetlenségeket, megbetegedéseket és tragédiákat hoz magával, hanem sok bukott érettségizőt is. Fotó: SATA ZALÁN

Én a Benedek Elek Pedagógiai Líceum 11. osztályos tanulója vagyok, lassan 2 éve úgy érzem, hogy az iskoláztatásom szabotálva van. Olyan időszak is volt, amikor hétről hétre, sokszor napról napra változott az oktatás formája, ami sok diákban, köztük bennem is bizonytalanságot és stresszt okozott. Három típusú oktatási formával találkoztam a járványhelyzet kezdete óta, a maszkos oktatással, a hibrid oktatással és az online oktatással.

Maszkos oktatás: megorrolnak, ha helytelenül viseled

A maszkos oktatás nem sokban tér el a COVID előttitől. A legnagyobb különbség az, hogy az egész iskolai napon át maszkot kell viselni mindenkinek. A tanárt nem minden esetben lehet érteni, a tanár nem minden esetben ért minket. A maszk hiánya vagy helytelen viselése általában a tanárok vagy a személyzet intő szavaival végződik, hiszen kötelesek felszólítani a diákokat ilyen esetekben.

Volt olyan időszak, amikor naponta legalább két tanártól kellett végighallgatnunk a költői kérdéseket, hogy vajon mikor küldenek haza, vajon mikor érjük el az ezrelék limitet. Ez mostanában nem jellemző, hiszen jóval magasabb a limit, kevés esélye van annak, hogy haza kelljen menni. Van olyan tanár, aki rendszeresen megjósolta, hogy mennyi ideig fogunk iskolába járni és mennyi ideig fogunk otthon ülni.

Sokszor már azzal viccelődtünk, hogy ha hazaküldenek, legközelebb érettségin fogjuk egymást látni. Megfigyeléseim alapján nagyjából be vannak tartva a törvények nagyobb és kisebb tagozatokon egyaránt. Elgondolkodtat, hogy milyen kényelmetlen lehet a maszk a nulladikosoknak, az 1-4 osztályosoknak. Ők még egészen picik, nem teljesen értik miért is van ez, csak annyit tudnak, hogy ez kötelező és ezt kell csinálni.

Hibrid oktatás: egy tanár két teremben

A hibrid oktatás a maszkos és az online közötti átmenet, talán a legrosszabb oktatási forma, amivel találkoztam, szerencsénkre elég hamar észrevették, hogy nem tartható a helyzet.

Ebben az időszakban az osztályok két teremre voltak osztva, a létszám egyik fele az egyik teremben, a másik fele egy másik teremben. Ezzel nem is lett volna semmi probléma, hogyha nem kellett volna a tanároknak mind a két teremben levő diákoknak egyszerre órát tartaniuk. Bele sem merek gondolni milyen stresszes lehetett nekik ez az időszak, hiszen nem tudtak egy anyagot egyhuzamban leadni, a két terem között kellett folyamatosan váltaniuk.

Nekünk, diákoknak nagyon lazák voltak ezek az iskolai napok, hiszen ameddig a tanár a másik teremben volt, sokszor 10-20 percig is, azt csináltunk, amit akartunk. Az osztály egyik fele általában telefonozott, a másik fele sakkozott, fotózkodott vagy éppen zenét hallgatott.

A hibrid oktatás második felvonása az volt, amikor az osztály egyik fele bement az iskolába, a másik fele pedig otthonról online csatlakozott. Ez is kivitelezhetetlen volt, hiszen egy mikrofon és egy kamera felvétele soha nem fogja helyettesíteni a fizikai jelenlétet, főleg úgy, hogy a terem bármely pontján felszólaló diák vagy tanár szava érthető legyen az online csatlakozók számára.

Online oktatás: úgy puskázol, ahogy szeretnél

Az online oktatás sokszor jelent meg a diákok életében. Könnyűek azok a reggelek, amikor elég 7 óra 55 perckor felkelni, gyorsan kávét főzni, pizsamában leülni és bámulni a Google Classroom, Google Meet vagy Zoom platformokat. Minden tanár máshogy áll ehhez az oktatási formához. Vannak olyan tanárok, akik elvárják, hogy mindenki kamerát kapcsoljon, viszont van olyan, akinek ez egyáltalán nem fontos, ő sem kapcsol és egész órán monotonon magyaráz.

Van olyan tanár is, aki többször véletlenszerűen felszólít diákokat, hogy biztosítsa a folyamatos figyelmet. Ezt el is éri, viszont engem sokszor stresszel, úgy érzem, nincs lehetőségem egy pillanatra sem megpihenni, hiszen akármelyik pillanatban felszólíthatnak, akár kirakhatnak óráról, hogyha pontosan nem tudom, melyik feladatot oldjuk, vagy mi volt a tanár utolsó mondata.

Vannak olyan tanárok is, akik egyáltalán nem tartanak online órákat, csak a Google Classroom platformra töltenek fel anyagokat, amiket le kell másolni vagy meg kell oldani, sok esetben csak el kell olvasni vagy meg kell nézni.

Online oktatás alatt a felmérők és felelések nem jelentenek semmit. Minden diák olyan módon puskázik, csal amilyen módon csak szeretne. Éppen ezért online oktatásban könnyű átsiklani a leckéken, fejezeteken, felmérőkön és feleléseken. Ez mind szép, jó és könnyű egészen addig, amíg eljutunk az érettségiig és rájövünk, hogy puskázás és telefonozás helyett lehet, hogy jobb lett volna figyelni. Tisztelet a kivételnek.

Az online csatlakozás sok háztartásban nagyon nehéz,

vagy egész egyszerűen lehetetlen. Vannak olyan családok, akiknek nincsen lehetőségük erre. Lehetett igényelni az iskoláktól eszközöket, ami sok esetben nem volt elég a boldogsághoz – internetkapcsolat is kellett volna. Vannak olyan háztartások is, ahol kis helyen több ember is szeretne órákon részt venni, vagy éppen órákat tartani. Ha van is elég készülék, attól nem biztos, hogy kivitelezhető. Nehéz lehet úgy figyelni a tanár szavaira, hogyha melletted felelnek vagy éppen feleltetnek.

Véleményem szerint a járványhelyzet még sok kellemetlenséget fog okozni a tanulóknak és a tanároknak egyaránt. A folyamatos oktatási formák közötti váltakozás és az online oktatás miatt rengeteg leckét nem tanultunk meg vagy vettünk fel teljesen, ez lemaradásokat okoz, ami majd a jövőben problémát fog jelenteni.