Kellemes négy évet tud maga mögött a volt polgármester. Kipihente magát, az emberi kapcsolatait tudta ápolni. Ahogy ellenzéki politikus kollégája a mandátuma végén tanácsolta: foglalkozott az elmúlt években unokáival, van ideje törődni, együttérezni a bajban lévőkkel. Jólesett az élet emberi vetületeit megélnie.

fotó: Szilágyi István

Most mégis arra gondolt, hogy visszatér a közéletbe, mert az számára olyan, mint az ajzószerek, mint a drog – fejtette ki Székelyudvarhely 2008-2016. közötti polgármestere múlt csütörtökön tartott sajtótájékoztatóján.

A független önkormányzati képviselőként induló Bunta Levente sikereket is magának tudhatott a választások elvesztése után, mint mondja: „picit mindig munkamániás voltam, elkezdtük a város egyik legnagyobb beruházásának, egy lakóparknak a kivitelezését”, amihez közel hárommillió eurós befektetést szerzett, és büszke rá.

Nemrég rendkívüli tanácsülésen került szóba egy parcellacsere kapcsán a volt polgármester ingatlanfejlesztése: a kadicsfalvi Rét utcában akarnak 20-30 házból álló lakóparkot létrehozni a DLG Bonhaus nevű cégével, melyben családja többi tagja: felesége, kisebbik lánya és fia mellett kisebbségi résszel rendelkező társtulajdonos Bunta.

Ez azonban nem elég eredményből, több sikerre vágyik: ha megszokta, hogy száz ember dolgozik a keze alá, és egymást érik az eredmények, akkor nehéz visszaszokni a hétköznapokba, mondta.

Az is megfordult a fejében, hogy polgármesternek induljon, a felesége még feltételekkel beleegyezett volna, de a lánya azt mondta: nem. Még elég fiatalnak érzi magát ahhoz, hogy tenni tudjon, ezért most független tanácsosként felajánlaná „a 25 éves tapasztalatát, hozzáállását, tudását, szolgálatát a közösségnek”, s a jelenlegi helyzete ábrázolására, akárcsak néhány éve szokta, most is felsorolt néhány emléket a fiatalkorából: katonaéveiben a kukoricásban törte a csövet, és ha nem állt meg, hogy körülnézzen, hol van, eltévedt. Az elmúlt négy évben körül tudott nézni.

Érdekes módon, indulását főleg a fiatalok támogatják, a gyermekeivel egykorú huszonévesek, akik most térnének haza tanulmányaik után, jegyzi meg.

Nem akar kritizálni senkit, de

Nem akar a kampányba beavatkozni, bárkivel hajlandó és megpróbál együtt dolgozni, akit az udvarhelyiek a legjobbnak tartanak.

– Szívesen segítem a jövőt. Jövősegítő tevékenységet képzeltem el – jelenti ki.

„Az értékrendemet ismerik, sok dolog van, amit az utóbbi időszakban még nem valósítottak meg, és lehet dolgozni rajta”. Felsorolja néhány polgármesteri megvalósítását, majd olyan projektekre tér át, amik még nem lettek meg, és amik már régóta a különböző városvezetések vállalásai között szerepelnek.

Mit látna jónak Udvarhelyen Bunta?

• a forgalom könnyítését a terelőúttal
• jó lenne egy körforgalom a jelenlegi terelőútnál – ő egyébként négy-öt körforgalmat adott át („most attól függ, melyiket minek számítjuk”)
• 200 ifjúsági lakást adtak át az ő idejében, ezeknek a számát még növelni kéne
• „lakásszigetelésről, sok mindenről lehetne beszélni”
• a nyugdíjasoknak idősek otthonát, – szólítja meg a választói célcsoportot ™, államilag eltartott intézményt, mint a környező székely városokban, hogy ne kelljen az itteni időseknek „sorban állniuk”
• sokat romlott az utóbbi időben Udvarhelyen az ivóvíz minősége, újból elsőosztályúvá kellene tenni
• a következő fejlesztési periódusban Románia által lehívható 80 milliárd eurós uniós alapból minél többet a térségbe hozni (25 milliárd dollár államadósság megadásával Ceaușescu évekig tartó nélkülözésre ítélte Romániát – érzékelteti az összeg nagyságát)
• a város súlyát kellene növelni a térségben, az Udvarhellyel szembeni méltánytalanságot csökkenteni: nem jó az, hogy még mindig nem kapunk elég pénzt, – sorolja Bunta, majd jelzi, hogy mindenféle kritikát kihagyhatunk a cikkből, mert nem most van a kritika ideje. Most joviális, mert együtt akar dolgozni, de:

„Elegem van a hazudozásból,

a félretájékoztatásból, a szőnyeg alá seprésből!” – jelenti ki. Nagy előnye a pártfüggetlensége, mondja, ezúttal nem kell a pártutasításoknak megfelelnie, nem kell meghallgatnia más véleményét, csak a lakosságét. – Ahol azt látom, hogy ármánykodás van, hazugság van, ott könyörtelenül fogom az én eszközeimmel a véleményemet a nyilvánosság elé tárni.

A politikusok hajlamosak – a jóakaratuk mellett is – rózsaszínesebben mutatni a valóságot, ismerte be a tanácsosjelölt. A hitelességét arra használná, hogy segítsen eligazodni az embereknek a politikai információk között.

„Teszem mindezt önzetlenül”.

Nem a 3-4 ezer lejes évi tiszteletdíjért. Különösebb célokat nem vetít előre, a jövő elhozza a lehetőségeket. „Ez az ajánlatom, ennyi, amit krédóként két szóban, ami szinte 15 mondat, elmondhattam önöknek”– önironizált a jelölt.

Mialatt ezt mondja, lánya a Fejlődő városunk, Székelyudvarhely című kiadványt szorongatja, ami négy éve nagymamám kávézóasztalának dísze, és amiben a Bunta-korszak fejlesztései össze vannak foglalva, a helyi rendőrségtől a szennyvíztisztításig. Direkt nem a volt polgármester tartja ezt a kezében, tudjuk meg.

Arról, hogy az RMDSZ-től vonhat el szavazatokat

Aztán a politikára térünk át. „Az RMDSZ-szel való viszonyomat befagyasztottam. Úgy bántak el velem, nem a teljes RMDSZ, hanem egy-két vezető, ahogy nem érdemeltem meg, az érdekek mentén cselekedtek, ezt tudom, de nem csak, kívülről jövő utasítás is volt. Én az RMDSZ-re nem haragszom, az RMDSZ-en belül van egy-két személy, akire nem tudok jó szemmel nézni. Az udvarhelyi RMDSZ 120 tagjának 98 százalékával nagyon jó viszonyt ápoltam, szavazatukkal is támogattak, ezért csak a saját szabályzatuk meghágásával tudtak félretenni. Én azt a periódust lezártam” – válaszolt arra a kérdésünkre, hogy hogyan viszonyul a párthoz, ami 4 éve elárulta.

„Lehet, hogy a konokságom miatt is történt az, ami történt”, vallja be.

Titkolta az indulási terveit, ezért sem tudta megkeresni őt az RMDSZ. Számít a régi szavazóbázisára, amely valamelyest egybeesik az RMDSZ-ével, viszont olyanokat mozdíthat ki, akik őt értékelik, de nem tudnak azonosulni a mostani szervezettel. Ilyen értelemben nem a válasza arra a felvetésünkre, hogy leginkább a tulipános szövetségtől vonhat el szavazatokat. Ha kimozdít 1000 embert, amennyi kb. a független tanácsos bejutásához szükséges, akkor ellensúlyozódik a szavazatelvonás szerinte.

Függetlenként, amennyiben a mérleg nyelve lesz, a vitákban az ügyet nézi, nem a pártokat, ígérte meg. „Engem már nem lehet megvenni, befolyásolni, ami előnyöm még van, hogy érzem a dolgokat, hamar átlátom a történéseket, ki az, aki csak dumál, és mikor van a szavak mögött esély és tartalom” – támasztja alá.

Támogatottságáról annyit árul el, hogy az MPP listája csak 5 lájkot kapott, az ő indulásának bejelentése viszont 300-at, amit biztatásként fog fel.

– Jó esélyem lenne polgármesternek indulni,

mondja a jelenlegi közéleti állapotokról. Ha valaki, akkor ő tudja, mit jelent az, hogy népszerűsége csúcsán, 50 százalék fölötti tetszési indexnél elvesznek tőle 15 százalékot. Szerinte ugyanez történik most Gálfi Árpád esetében.

Úgy látja a harc Derzsi és Gálfi között lesz, „az MPP-s Mike Leventének nem adok, és nem is érdemel többet, mint 15 százalékot. Derzsi számomra nem annyira ismert, de szimpatikus. Gálfit ismerem, az utóbbi időben is tudtam vele együtt dolgozni. Mondjuk, nem haladt úgy a projekt, mint szerettem volna az építkezésnél, a bürokrácia miatt”.

Bunta szerint az  RMDSZ, az MPP, és általában a közéletünk az elmúlt időszakban egy tisztulási tendenciát mutatott, ezért is tért többek között vissza. A listák összetételéről az a véleménye, hogy „vannak olyan emberek, akik nem mondanak igazat, akik a saját érdekeiket helyezik előtérbe, a következő időszakban azért is vállaltam szerepet, hogy lehetőleg azokat az embereket segítsem, akik jóravalók, akik elsősorban a közösséget látják, és nem azt, hogy a közéleti szerep meggazdagodást, babérokat jelenthet számukra”.

Hogyan értékelné a két erős szereplő hiányában – Verestóy halála után, illetve Szász esetében a betegsége miatti háttérbe szorulásával a székelyudvarhelyi közéletet? – merül fel a kérdés.

A Verestóy-csoport és Szász súlya visszaesett: „a súlyos emberekből egy pár kihullott, gondjai vannak, az én tapasztalatomra ennél fogva szükség van” – utal válaszában Bunta arra, hogy a korábbi, személyekhez köthető erővonalak, melyeknek bizonyos értelemben áldozatául esett, megváltoztak. „Halottról jót vagy semmit”, mondja Verestóyról, Szász betegségének nem örül, sőt fájlalja, ha a gyerekeire gondol, de a közélet megtisztulását áldásosnak tartja.

„2015-ben az volt a véleményem, hogy akkor lesz jó világ Udvarhelyen, ha Verestóy Attila és Szász Jenő egy kicsit háttérbe vonul, és most, tekintettel a helyzetre, finoman fogalmaztam. Voltak áldásos, és kevésbé áldásos tevékenységeik, az tény, hogy egy időn túl nem nagyon tudtam velük együtt dolgozni. Természetesen nem azért, mert tartok tőlük, de kerülöm a harcot. Szívesebben foglalkozom pozitív dolgokkal. Nem azért, hogy kerüljük a múltról való beszélést, ami eléggé terhes múlt (Cserehát, Mokka, árvízpénzek – sorolja fel gyorsan néhány elemét). Én annak örvendek, hogy rólam ilyet nem mondhat senki, egyetlen ingatlan sem kötődik (bölcsőde? – a szerk.),: nem volt részvényem az AVE-ban, nem hordattam ide a szemetet, hogy fulladjunk bele, inkább nem sorolom. Legutóbbi emlékem, amikor Szász Jenő a reptéren odajött, megdöbbenésemre félórát beszélgettünk. Nem emberileg van bajom, hanem a közéletben egy kicsit elfajultak a dolgok.

Mesélhetnék nagyon sok mindent, hogy ki mire kért meg, és nem teljesítettem, ki miért haragudt rám. Mi volt egyik-másik privatizációval, de erre még lesz időnk…”