Néhány hete úgy döntöttem, lemondok a más kérésére készített konfliktusos anyagokról. Ez az anyag már előrehaladott stádiumban volt akkor, meg volt ígérve, ezért még befejezem. És egy örömhírrel zárom.

Egy hónapja már, hogy megírtuk: kiöntött a cekendi kóla a Termés utcában. Mindenki próbálta minimalizálni az ügy jelentősségét, ahogy szokás mifelénk. A környezetvédelem szerint a kanalizálás hibája volt, és a vizeseket kellett volna értesítenem. Én ezt nem hittem el, le is írtam akkor, hogy miért. Miközben az RMDSZ helyi vezetőjével replikázgattunk arról hogy a polgármester a hibásabb-e vagy ők,

a cekendi kóla ismét kiöntött,

egy sajnálatos baleset során. Meglepő volt, hogy erről még maga az RDE is hírt adott, pedig igazán nem az a cég, amelyik gaztetteivel dicsekedni szokott.

Egyből gyanús volt, hogy valami füllentés van a dologban. Később olvasóink jelezték, hogy tényleg nem csak ennyi történt, hogy kifolyt pár köbméter csurgalék a sáncba, és odafagyott, hanem annál jóval több. Az esetre úgy figyeltek fel, hogy Máréfalván feketés lett a patak vize, büdös volt és habzott. Na, akkor hány száz, hány ezer köbméter csurgalékot kellett belenyomniuk a sáncba, hogy a több kilométerre lévő faluban a patak színe megváltozzon? Mikor az emberek felértek a Cekendre, még folyt a fekete lé a sáncban. Az RDE bevallása szerint belefagyott. A máréfalviak nagyon tehetségesek voltak, mert a fagyott vízből is merítettek egy palackkal.

Az RDE vezetősége megpróbálta a szemtanúkat elhallgattatni. Előbb erőszakosabban próbálkozott, majd könyörgésbe ment át Koszta igazgató, mesélik a helyszínen tartózkodók. Az RDE elkezdte esővízzel mosatni a sáncot és markolóval vájni. Hiába mondták a máréfalviak, hogy ne próbálják eltüntetni a nyomokat, és főleg, hogy ne mossák bele a sáncból az összes csurgalékot a patakba, a depófelelős mondta, hogy kell, és folytatták a folyamatot.

Az RDE facebook-on közzétett közleményében az is nagyon gyanús, hogy áramszünetre hivatkoznak. De ha nem volt áram, akkor mi pumpálta ki a telep hátánál lévő tóból a telep bejáratánál lévő sáncba a löttyöt? A dolog azért is nagyon gyanús, mert évekkel ezelőtt fotókon mutattuk be olvasóinknak, hogy hogyan nyomatták szándékosan a tóból a csurgalékvizet a sáncba motoros pumpával. Az akkor egyértelműen szándékos volt. Ha a mostani is szándékos volt, akkor az elég baj, mert azt jelenti, hogy rendszeresen ezt teszik. Ha nem volt szándékos, és véletlen volt, akkor az még nagyobb baj, mert azt jelenti, hogy abszolút nem biztonságos a rendszer, és bármikor megismétlődhet a jelenség.

Nem tudni, hogy mi történt, mire a környezetvédelmi őrség emberei kiértek a helyszínre, kérdésemre a következőket válaszolták:

Halottra borogatás. Hozták az utóbbi időben megszokott formájukat. Érdekes részletnek tartom, hogy ebben a válaszukban is szerepel ez a „levigat preepurat” kifejezés, és a múltkori, a Termés utcai kóla-megjelenés kapcsán kiadott válaszukban is szerepelt a „preepurat” szó, ami azt hivatott velünk elhitetni, hogy az előtisztított csurgalékvíz folyt ki.

Több hozzáértő olvasónk jelezte, hogy a képen látható fekete lé sokkal inkább tűnik tömény csurgalékvíznek, mint előtisztítottnak. Az előtisztított szennyvíz, melyet az RDE a kanalizálásba engedhet, meg kell, hogy feleljen az NTPA002 normának, ami gyakorlatilag egy olyan minőségű víz, hogy az ember a kertjét tudná locsolni vele, mondja az egyik szakértő olvasónk. Ez a víz pedig, akárhogy is nézzük, nem tűnik olyannak, mint amivel az ember a kertjét lazán locsolgatná. Nyilván, ahhoz, hogy meghatározzuk, hogy megfelel-e vagy sem ez a víz az NTPA002 szabványnak, ki kellene elemeztetni, és a számokat össze kellene hasonlítani a szabványban megadott határértékekkel.

Udvarhelyen és a környékén nincs olyan labor, amely egy ilyen jellegű vízvizsgálatot be tudna vállalni. Néhány éve próbálkoztam már laborokkal, nem merték ezt a mocsok levet berakni a gépükbe, hogy nehogy elromoljon az élelmiszeripari vizsgálatokra szánt finomhangolású gép. És higiéniai szempontokra is hivatkoztak, mikor visszautasítottak.

Érdeklődésem nyomán kiderült, a legközelebbi labor, mely képes kivizsgálni ezt a vizet, Vásárhelyen van, de csak úgy vállalják a munkát, hogy az ő emberük megy ki vízmintát venni a helyszínre, az nem elfogadott, hogy az ügyfél veszi a mintát. Csakhogy ezt a rendszert úgy találták ki, hogy főleg előre betervezett időszakos vizsgálatok esetében működik, az nem megy, hogy én szombat éjjel felhívom a céget, hogy azonnal küldjön embert mintát venni, mert épp engedik a Cekenden a sáncba a kólát. Mert, mit ad Isten, a valamiért a Cekenden mindig hétvégén folyik a kóla a sáncban, mikor sem a környezetvédelem, sem a labor nem dolgozik.

A csurgalékvíz kielemzése

azért is jó lenne, mert egy szakember a vízvizsgálat alapján tudná tájékoztatni a lakosságot arról, hogy mivel járhat hosszútávon ennek a víznek az ivóvízbe kerülése. Milyen betegségek veszélyét növeli, vagy egyáltalán veszélyes-e számunkra. Felmerült az is, egy olvasónk javaslatára, hogy egy tőlünk jóval nyugatabbra levő laborban elemeztessük ki a vizet, ahol nem elvárás, hogy ők vegyék a mintát, dolgoznak a kliens anyagából is. Csakhogy ez rengeteg pénz, saját zsebünkből nem tudjuk állni, gyűjtést kellene szervezni. Lehet, hogy ez lesz a megoldás, majd kiderül.

Gondoltam, hátha össze tudjuk hasonlítani az elmúlt évek folyamán a környezetvédelmisek által a cekendi sáncból vett vízminták vizsgálatának eredményeit az NTPA002 határértékeivel. Rövidebb út lenne, mint pénzt gyűjteni, s nyugatra küldeni a vízmintákat. Kikértem az őrségtől ezeket a vízvizsgálatokat.

Azt írtam nekik, hogy: Arra szeretném kérni Önöket, hogy küldjék át azoknak a vízvizsgálatoknak az eredményét, melyek az elmúlt 5 évben a cekendi csurgalékvízből vett mintákból végeztek. Azok is érdekelnének, amelyek a balesetek során a szeméttelep előtti sáncba vagy a Termés utcába kifolyt csurgalék összetételét mutatják, és azok is, amelyek a periodikus vizsgálatok során készültek.

Nem adták ki. Szerintük ezek nem nyilvánosak. Szerintem pedig nyilvánosnak kellene lenniük, főleg a balesetekkor készült elemzéseknek, hisz közpénzből készült vizsgálatok, és közegészségügyi szempontból fontos információkat tartalmaznak. De szerintük nem azok. Ezen a szinten tart nálunk a környezetvédelem, minden egyes adatért meg kell harcolni. Én úgy érzem, hogy egy jogállamban minden egyes környezetvédelmi jegyzőkönyvet, vizsgálatot, büntetést, engedélyt, technikai dokumentációt, bármit azonnal fel kellene tölteni a netre a kiállítás pillanatában, mert ezek közérdekű információk. Csakhogy vannak, akik ezt másképp gondolják.

Hasonló a helyzet az RDE táján is. Már hónapok, évek óta hallom, különböző forrásokból, hogy nem tiszta minden azzal a számlával, amelyen gyűl a pénz a szeméttelep bezárása utáni kezelési költségekre. A cégnek ugyanis kötelessége, hogy minden elhelyezett köbméter vagy tonna szemét után egy elég szép összeget letegyen erre a számlára, melyből majd fedezve lesznek azok a költségek, melyek a telep bezárása után fellépnek, például a monitorizálás, az esetleges balesetek esetén a közbelépés, a környezeti katasztrófák elhárítása, stb.

Ehhez a számlához, úgy hallottam, az RDE-nek csak egyirányú hozzáférése van, csak rakhat bele pénzt, ki nem vehet róla, és a polgármesteri hivatal az, aki ezt a számlát ellenőrzi. Így hallottam. És azt is hallottam, hogy nem nagyon raknak pénzt az utóbbi időben erre a számlára, mióta elkezdték őrülten hordani a szemetet az egész országból a profitdombra. Megkérdeztem a Városháza sajtóosztályát, mit tudnak erről a számláról, van-e most hozzáférése a polgármesteri hivatalnak ehhez a számlához, látják-e, hogy mennyit rak be és hogy? És ha igen a válasz az előző kérdésre, akkor teljesíti-e becsületesen ezirányú kötelezettségeit a cég? Van-e elég pénz a számlán, s jön-e rendszeresen? Utalják-e a megfelelő összeget?

Válaszukat alább közlöm, dőlt betűvel:

Egy szeméttelepen az EU-s normák előírásai szerint épült cella körülbelül 6-8 éven át kellene helyet biztosítson a beszállított szemétnek. A Cekend-tetőn az első cella esetében a tervezett időtartam szerint alakultak a dolgok, azonban a második cellánál a tervezett 8 év helyett mindössze 2 év alatt telítődött a megépült szemétgödör, mert idehoztak az ország legtávolabbi pontjaiból is igen nagy mennyiségű szemetet.

A cellákat telítődést követően be kell zárni (fedni), majd 30 évig monitorizálni kell, hogy ne szennyezzen, a csurgalék legyen elvezetve stb.

A bezáráshoz szükséges anyagi fedezetet azért kell a működés alatt egy erre a célra fenntartott számlán elkülöníteni, mert bevétel csak ebben az időszakban keletkezik, de a kiadások 30 évig folynak. Ezt az alapot még egy esetleges csődeljárás esetén sem szabad másra fordítani a csődbiztosoknak, annyira szigorúan csak a bezárásra lehet fordítani.

A mi értelmezésünk szerint a bezárási alapot mi kellene ellenőrizzük, és tavaly ősszel kértük az adat-ellenőrzésre vonatkozó információkat, de a csatolt pdf-es válaszirat alapján Koszta Attila megtagadta, szerinte ezt más hatóságok ellenőrzik. Maga a Környezetvédelmi Ügynökség is úgy nyilatkozott, hogy ez a mi kompetenciánk lenne, nekik a pénzügyi elkülönített alapok ellenőrzése nem tartozik a hatáskörükbe.

Tehát a kérdésedre a válasz nem, az RDE nem mutatta be azt a számlakivonatot nekünk, amely a bezárási alap helyzetéről, meglétéről tájékoztatna.  

És itt az általuk csatolt PDF is, melyben Koszta megtagadja a számlához való hozzáférést.

Ennyi.

Információk szempontjából itt tartunk, nulla, semmit nem lehet tudni semmiről. A cég titkolózik, a környezetvédelem titkolózik. Hivatkozhatnak bármire, érvelésük jogilag lehet, hogy megállja a helyét, de emberileg semmiképp. Etikailag nézve szemétdomb mind a kettő. És talán nem csak ők, hanem mi is. Így négy év kólázás után a témától való búcsúzás közben felmerül bennem néhány kérdés, melyeket főleg magamnak fogalmazok meg, hogy majd tíz-húsz-harminc év múlva vissza tudjak olvasni:

Hogyan juthattunk oda,

hogy egy ilyen őrült ámokfutás ennyi ideig tartson, hogy éveken keresztül szennyezzenek mindent, egyetlen egy ember morális számlájára? Hogyan gondolja az az egy ember, hogy meg tud úszni következmények nélkül egy ilyen mértékű gazemberséget? És itt főleg nem a jogi következményekre gondolok, hanem a lelkiismeretére tapadt hatalmas mennyiségű szennylerakódás következményeire. Az ember kifele hazudhat akármennyit, de befele hogyan fogja tudni megoldani? És azok az emberek, akik különféle okok miatt támogatták őt, hogyan fognak tudni elszámolni maguknak ezzel? Hogyan fogják tudni ezt maguknak megmagyarázni, mikor esetleg valamelyik szerettük ismeretlen okokból rákos lesz?

Hogy van az, hogy olyan okosak vagyunk, hogy fogalmunk sincs, milyen hatása van ezeknek a kólakieresztéseknek hosszútávon? Vagy milyen matematikai összefüggés van a környezetünk tisztasága és az onkológián kígyózó sorok folyamatos növekedése között?

Vajon csak az az egy ember hibás-e, akire mind mutatunk, és még az a néhány, akik őt érdekből segítették? Vagy mi is, mindnyájan?

Vajon azok az átlagemberek, akik a kóla nyomvonalán laknak, Máréfalva-Fenyéd-Udvarhely-Segesvár útvonalon, és tudták, hogy folyik a méreg a vizükbe, megtettek-e mindent, hogy ez megszűnjön? Vajon a teljes hallgatás mögött kiben milyen kérdések merültek fel? És ki hogyan tudta megmagyarázni magának, hogy jobb, ha mégis csendben marad és issza a mérget? Hogyan jutottunk oda a történelem során mi székelyek, hogy félelemből hallgassunk, és hagyjuk magunkat mérgezni?

Vajon mi, magunkat környezettudatosnak tartó civilek, megtettünk-e mindent, hogy ez az eset, és a hasonló következők ne fordulhassanak elő? Vajon, ez a híres vidék, amelyik civil szervezetek szempontjából az ország legerősebbike, miről lesz híres évek múlva, az adók 2 százalékénak maximális megmentésén kívül? Vajon mi értelme van annak a sok megnyert pályázatnak, lehívott európai pénznek, drágán megtartott környezettudatosságot fokozó programnak, ha egy környezeti katasztrófa esetén mindenki hallgat, és teszi magát, hogy hull a hó, de nem mer szólni semmit, hogy nehogy hátránya származzon majd belőle?

Vajon, mi újságírók mindent megtettünk-e? Vajon, én személyesen mindent megtettem-e? Hányszor volt, hogy kimehettem volna a Cekendre körülnézni, hogy mi történik, de nem tettem, kényelmi okokból? Vagy, mert sajnáltam a pénzt a saját zsebből vásárolt üzemanyagra? Vagy, mert szégyelltem már magam, hogy mit fognak mondani a kollégák és az olvasók, hogy ezen a héten már harmadszor téma a cekendi kóla?

Vajon a környezetvédelem mindent megtett-e? Annak érdekében, hogy minél jobban eltitkolja a dolgokat. Vajon, van-e létjogosultsága egy olyan környezetvédelmi őrségnek, amelyik a szennyező cégnek hisz és nem a saját szemének vagy a feljelentőnek? Aki kioktatja a természeti katasztrófa bejelentőjét, és megvédi a szennyező céget. Aki elhiszi, és le is írja, hogy a csúszásgátlásra kiszórt hamuból keletkezett a több száz köbméter fekete lé, ami szerinte nem csurgalékvíz, vagy hogy a városban feltörő csurgalékvíz-szökőkút a kanalizálás hibája, nem a szeméttelepé. Aki leírja, hogy a természetbe kifolyt mérgező csurgalékvíz összetétele nem közérdekű információ.

Nagy kérdés számomra: vajon, van-e jogom elvárni, hogy a környezetvédelemnél olyan emberek legyenek, akik szívvel-lélekkel végezzék ezt a munkát, a természet védelmének legyenek a megszállottai, és ne csak pénzért végezzenek egy munkát, a fizetést adó ember utasításai alapján? Ez a kérdésem érvényes a civil környezetvédőkre is. Vajon, van-e jogom elvárni, hogy egy Greenpeace vagy egy WWF, vagy a sok helyi kicsi szervezet legalább annyi figyelmet fordítson a természetvédelmi témának, mint a befolyó pénzeknek? Nagyon el vagyok-e szállva, ha a huszonegyedik században örülni tudok annak, ha találkozok valakivel, aki hisz is a munkájában, nem csak pénzért végzi azt?

Vajon, túl fanatikus vagyok-e, ha fáj nekem, hogy egyesek tudatosan mérgezik a természetet? És minket. Vajon, ez a fanatizmus többet árt-e ennek a világnak, mint a szennyezés? Vajon, nem az a világ megírt sorsa, hogy teljesen tönkretegyük, és ezáltal tanuljunk? Vajon, nem dolgozok én a sors ellen, azokkal együtt, akik hozzám hasonlóan éreznek és cselekednek? Vajon, nem dolgozunk mi a tanulás esélye ellen?

Vége. Töltsünk egy pohár Costa-Colát és igyunk! Igyunk, hogy felejtsünk!

U.I. Az anyag leadása előtt kevéssel érkezett a hír, céghez közel álló forrásokból, hogy új vezérigazgatója van a helyi RDE-nek. A polgármesteri hivatal munkatársai megerősítették az információt, tudomásuk szerint ma délután 6 órától mutatkozik be a Gondűzőben a cég új igazgatója, Körösfőy Sándor. Drukkolunk neki.