Fotók: GÁL ELŐD
Öt év után ült vissza a nemzetközi női kézilabdázás trónjára a győri csapat, a tizedik budapesti négyes döntőn épp tizedszer játszott BL-döntőt és hatodik végső győzelmét aratta vasárnap este, ami a csapat zömének az első sikere volt.
Igen, a csapat annyira kicserélődött az öt éves böjt alatt – 19-ben nyertek utoljára Bajnokok Ligáját – hogy mindössze Kristiansen ünnepelhette a második, Fodor, Broch és Oftedal a harmadik sikerét, a többiek először értek a csúcsra. Ráadásul utóbbi visszavonul az olimpia után, így utolsó klubmeccseit játszotta hétvégén. A döntő vége előtt két perccel időt kért a Győr, majd miután a lányok visszaálltak a pályára, annyira elöntötték az érzelmek a norvég irányítót, hogy zokogva lerohant. Nem is volt kérdés, hogy karrierjének megkoronázásaképpen, mintegy életmű-díjként őt választják a hétvége legértékesebb játékosának.
De térjünk vissza az elejére, hisz Ilyés Ferenc, a Magyar Kézilabda Szövetség székelyudvarhelyi elnöke hiába válaszolt diplomatikusan pénteken, sokan előrehozott döntőnek nevezték
a szombati első meccset.
A BL-ben jól kezdte a szezont a Győr, veretlenül értek el februárig, akkor viszont kikaptak a Bukaresti CSM-től, majd Debrecenben is, ezt követően ikszeltek a Bresttel. Így is első helyen végzett a csapat, kihagyhatták a nyolcaddöntőt. Csak épp kikaptak a magyar kupadöntőben is a Fraditól, így jött az edzőváltás: Kirkely repülhetett haza, a beugró Johanssonnal leiskolázták a címvédő Viperset Norvégiában. Itthon már ki is kaphattak, simán jutottak be a négy közé.
Ezzel szemben az Esbjerg vereséggel nyitott Ljubljanában, de utána veretlenül menetelt februárig, amikor a Vipers és a Metz is visszavágott nekik az őszi vereségért. Az utolsó fordulóban Mioveniben már kötelező volt a győzelem a Rapid ellen, be is húzták, így a negyeddöntőben a Fradinak kellett, hogy visszavágjanak a tavalyi elődöntőért. Meg is tették, így a skandináv csapat sorozatban harmadszor futhatott neki a négyesdöntőnek, ahol eddig nem sikerült meccset sem nyerniük.
A szombati sem az ő napjuk volt, illetve a győri védekezéssel nem tudtak, mit kezdeni. Pedig három-nullával indítottak, de fölébredt a Győr, fordított és hattal is vezetett, ekkor rázta meg magát a világ legjobbjának tartott Henny Reistad. Csodálatos góljaival vészesen közeledtek. Az utolsó öt percben azonban két pillanat is a Győrnek kedvezett: a 26. percben elfogytak támadásban a passzok, Nze Minko kezében ragadt a labda, ő pedig az előtte tornyosuló blokk alatt bebombázta a hosszú felsőbe. Egy perccel később emberhátrányban, lehozott kapussal támadott a Győr, Ryu sokadszor eladta a labdát, az oldalvonalon toporzékolt Toft, de megfeledkeztek róla, viszont Breistol a félpályától az üres kapu lécére emelt.
Ezután Kristiansen adta el a játékszert, de mégsem egyenlített az Esbjerg, mert Deila a győriek dán kapusába, Sandra Toftba lőtte a labdát. Ryu javított, utolsó passzként valahogy oda dugta a labdát Brattsetnek, aki betuszkolta Kristensen lábai között, két gól az előny s 50 másodperc van még hátra.
A dán időkérés után nagyon dadogott a labda, de ziccerbe hozták a balszélsőt, 24-23 s fél perc. Pörögtek a másodpercek, de a legnagyobb hibát követte el per pillanat a svéd edző: időkéréskor Ryu helyett nem küldte be a legtechnikásabb játékosát, De Paulát, labdát tartani, a koreai el is adta 59:56-kor, végig robogtak a skandinávok, Solberg ziccert lőhetett, de a dudaszó pillanatában Toft védett és elődöntőbe jutott a Győr.
A második elődöntő
A Beitigheim ezúttal is erősen kezdte a szezont, öt forduló után veretlenül vezette csoportját, ekkor azonban megtorpantak, négy vereség sorozatban, majd egy svédországi győzelem után újabb három botlás. Így a Debrecen mögé szorulva hatodik helyen jutottak a kieséses szakaszba, ott azonban két dán skalpot is begyűjtöttek és első német csapatként szerepelhettek a négyes döntőben. Három volt ferencvárosi játékossal a keretben joggal számítottak a fradisták támogatására, voltak is szép számban a nekik fenntartott szektorban hazaiak. A negyedik volt FTC-játékos, a holland Snelder is ott tűnt fel pár hónapos babájával az ölében.
Szeptemberben a Metz két vereséget is szenvedett, de utána olyan szinten teljesítettek, hogy már a végső győzelem várományosaként beszéltek róluk a szakemberek.
A végén belefért egy dániai vereség is, nem forgott veszélyben a csoportgyőzelmük, ráadásul a negyeddöntőben kettős győzelemmel fitogtatták erejüket a bukarestiekkel szemben, s van is erő a csapatban, hisz Bouktit, Valentini és Jörgensen is a gólgyárosok élvonalában szerepel. Van magyar anyanyelvű játékosuk is Emma Jacques személyében, aki nem más, mint Szabó Melinda lánya. Egyelőre nagyon messze jár édesanyja karrierjének szintjétől, viszont 22 éves, 190 centi magas, balkezes lövő és ebben a BL szezonban 14 gólt szerzett.
A francia csapat magához ragadta a kezdeményezést, de nem tudta lerázni a tapadó német együttest, amelyik nem adta fel és a második félidő derekán tíz perc alatt produkált egy 7-1-es rohanást, ezzel végérvényesen megfordította és végül kényelmesen meg is nyerte az elődöntőt. Német csapat 1995 után jutott újra európai kupasorozat döntőjébe, akkor a KEK-döntőben a Lützellinden szenvedett vereséget Dunaújvárostól. Ezúttal is magyar-német párharc következett, csak a Bajnokok Ligája fináléjában. Előtte azonban
megmérettetett a két szombati vesztes.
Mindkét csapat harmadszor vett részt a budapesti kézilabdás hétvégén, a franciák két éve épp az akkor első bálozó Esbjerg ellen aratták első győzelmüket, ami bronzérmet ért akkor. Az egész szezonban fantasztikusan teljesítő Reistad magához képest gyengén szerepelt az elődöntőben, most azonban az első negyedórában csapatából csak ő szerzett akciógólt, és ha ő így játszik, nincs kérdés a győztest illetően! Nora Mörkkel egyetemben 13-13 gólt lőttek, így az Esbjerg is megszerezte első budapesti győzelmét, harmadik nekifutásra nekik is bronzéremre volt ez elég.
A döntő
előtt érdekes volt belefutni egyes ismerősök esélylatolgatásaiba, hisz hiába volt egyértelmű favorit a Győr, a férfi négyes döntőkön most már szinte törvényszerű, hogy a legesélytelenebb, legvékonyabb kerettel rendelkező csapat diadalmaskodik, és ezek rendszerint németek. Itt azonban a nagy átalakulásra váró Győr nem engedhette meg, hogy elengedjen néhány játékost BL-győzelem nélkül, hisz Ana Gros tíz, Schatzl Nadine pedig kilenc év után tért vissza Győrbe, kimondottan azzal a céllal, hogy magasba emelhesse a trófeát (és valljuk be, erre elég csekély esélye van utóbbinak a Budaörssel). A szintén távozó Solberg és Haugsted sem nyert még BL-t, Broch és Oftedal viszont triplázhatott. És elég ciki is lett volna úgy távozni a Rába-partjáról, hogy semmit nem nyernek utolsó évükben, miután a magyar kupát és bajnokságot is a Ferencváros nyerte.
Nem kellett sokáig aggódni, a győriek gyorsan nyomatékosították, hogy ki a főnök! Lukács Vica gyenge szombatja után szárnyalt a jobbszélen, csakúgy, mint Nada és Fodor a balon, így megnyílt a fal is Brattsetnek, Nze Minko pedig szinte dalolva játszott. Kiss Éva súghatott az edzőnek, mert a szombaton fantasztikusan védő Toft helyett Solberget küldte a kapuba, aki meg is hálálta a búcsúztatást, 42 százalékos védési hatékonyságával esélyt sem adott az ellenfélnek.
Ezt a búcsúztatást viszont Szikora Melinda nem kapta meg! A Chambraybe távozó kapus hivatalosan sérülés miatt nem került be a Bietigheim meccskeretébe, így nem tudta az utóbbi hét évben ötödik európai kupadöntőjét játszani. Korábban megnyerte az EHF-kupát és Európa Ligát is, csak ez a serleg hiányzik a gyűjteményéből. Ahogyan Háfra Noémi sem lépett pályára, második BL-döntőjét ülte végig a padon, a szintén Népligetben nevelkedett Faluvégi Dorottya pedig már játszott BL-döntőben a Győr színeiben, akkor is vesztes meccsen.
Mert a Beitigheim vasárnap már nem tudott azon a sebességen pörögni, kapusuk rettentően balszerencsés volt, a Győr pedig lábmunkában messze felülmúlta ellenfelét és fölényesen nyerte a döntőt, az almási amatőr kézilabda csapat legnagyobb örömére, akik már harmadszor kellett kiutazzanak a Final4-ra, hogy kedvenceiket lássák a dobogó legmagasabb fokán.
Idén talán nem találkoztam annyi udvarhelyivel, mint tavaly, ami érthető, de most is jó volt ennyi kézilabda szeretővel összefutni a népligeti csarnokban vagy környékén, és elpoénkodni azon, hogy van olyan volt udvarhelyi kézilabdás, akinek már több négyedöntője van, mint Görbicz Anitának.