Legszívesebben hazavinném az összes terméket – mondja nevetve Jakab Judit, a Bíbelődő tulajdonosa, miközben én titokban már egy robot kulcstartóval szemezek.

Fotók: HODGYAI-LŐRINCZ Eszter

Az a típus vagyok, aki szeret ajándékozni. Igaz, főleg saját magamat szoktam. De csak azért, mert így biztos a siker. Többnyire el is találom a saját ízlésem. Szinte lehetetlen melléfogni. A Bíbebelődőben sikerült már többször is meglepnem magam.

Már a kirakatüvegen is átsüt a boltban összegyűlt kreatív energia és szívmelengető cukiság. Az igazi kihívás az, hogy ne vegyél magadnak egy harmadik, kézzel készített finom tapintású pénztárcát vagy egy tízedik baglyos bögrét. Esetleg valaki másnak.

– 2020-ban nyitottunk, ezzel a drága Covid-dal egyidőben, és először a Kossuth utcai kis pincében volt a bolt. Akkor azt gondoltam, hogy a Kossuth az udvarhelyi Váci utca. De nagyon kevesen jártak arra. Csak azok jöttek oda, akik tudatosan a boltot keresték. Így egy év után léptem egy merészet és az új helyre költöztem – vág bele Jakab Judit a hároméves Bíbelődő történetébe.

És sokkal jobb lett. A költözés után egyből megtriplázódott a forgalom. Ő sem gondolta, hogy milyen sokan járnak erre. Ez egy tölcsér utca. Mivel autóval is aránylag lassan – lépésben – lehet haladni, ezért sokszor állnak az autók, és a benne ülők bámészkodnak.

–  Itt egyből ismert lett a hely, anélkül, hogy bármi nagyot csináltunk volna – jegyzi meg Judit – bár azért a költözés elég nagy dolog. Ez egy olyan utca, hogy aki nem a központba lakik – és a város lakóinak nagy része nem központban lakik – az itt megy el, és a nagy számok törvénye alapján elég sokan beszotyognak. De mint viccesen megjegyzi

itt is ritkán van tömegnyomor.

Amikor egy újságírónak nincs semmi ötlete, hogy mivel kezdjen egy beszélgetést, akkor azt szokta kérdezni, hogy honnan jött az ötlet. De ebben az esetben talán több értelme van annak a kérdésnek, hogy honnan jött a bátorság. Hiszen elég sok embernek eszébe jut, hogy de jó lenne egy ilyen cuki kézműves boltot működtetni, de kevesen elég bátrak ahhoz, hogy bele is vágjanak.

Judit elmondta, hogy a Bíbelődő sikerén felbátorodva szinte gombamód nyíltak körülöttük az ajándékboltok, ami szerinte nagyon vagány dolog, mert így egyre motiváltabbak a kézművesek is, akik már nem csak a vásárokban és a közösségi oldalakon, webshopokban árulhatják a portékáikat, hanem van más lehetőség is.

A szükséges bátorsághoz az is hozzájárult, hogy azelőtt már sok mindent kipróbált, a munkavállalás poklának a legmélyebb bugyraiban is járt, és miután megszületett a gyereke, nem akart visszamenni másokat szolgálni.

Először ő is csak kicsiben gondolkozott, úgy képzelte, hogy amíg otthon lesz anyukaként, addig alkot, hiszen ő is kézműveskedett valamikor, majd valahova beadja a munkákat, s abból nagyszerűen megél.

De nem volt hova beadni.

Egyrészt nagyon-nagyon le akarták szakítani, és olyan áron akarták eladni a termékeit, amennyiért senki nem veszi meg. Pár kör után úgy döntött, hogy nem fog senkinek kuncsorogni, összeszorítja a fogát, és nyit egy olyan boltot, ahová maga is szívesen beadná a termékeit.

A szempont az volt, hogy úgy árazza be a termékeket, hogy a vásárló se érezze, hogy le akarják húzni, a kézművesek se, hogy ingyen dolgoznak, és a Bíbelődő is tudja kifizetni a béreket meg a számlákat.

Az üzlet megnyitását megelőzte egy kis kutatómunka, Judit listázta azokat a kézműveseket, akiknek a termékeit szívesen árulta volna a boltjában, majd írt körülbelül ötven emailt, arra gondolva, hogy ha abból tíz kézműves partner bejön, az már nagyon jó, azzal már el lehet indulni. Maga is meglepődött, mikor kiderült, hogy mind az ötven pozitívan reagált a megkeresésre.

Idővel egyre több partnere lett, és ma már több, mint száz kézműves termékei kaphatók a Bíbeblődőben. Judit büszke, hogy olyan kézművesekkel dolgozhat együtt, akik nagyon kreatívak, folyton megújulnak, folyamatosan figyelik a trendeket és a piacot, és mindent megtesznek azért, hogy olyan termékeket gyártsanak, amivel örömet tudnak belopni a hétköznapjainkba.

Végtelenül hálás is az udvarhelyieknek. Az elején úgy gondolta, hogy a turisták fogják letörni a kilincset, és lökdösni egymást a boltban. De nem így lett. Alig esett be néhány turista az elmúlt három évben, azokat is az udvarhelyiek hozták el magukkal. Sőt, a legtöbb esetben ők is vásároltak a vendégeiknek ajándékot a Bíbeblődőben.

Amivel nem lehet melléfogni

Judittól azt is megkérdeztük, hogy melyek a slágertermékek, mit vásárolnak a leginkább az udvarhelyiek.