Parkolópályán

fotó: DÁVID Anna Júlia

Számtalan kritika, javaslat, elképzelés jelenik meg arról az utóbbi időben, hogy Székelyudvarhely lemaradt, már nem a „székely főváros”, nem működik jól az adminisztráció – vagy épp ellenkezőleg: a sikerpropaganda is elég erőteljesen pörög.

Azon kívül, hogy elvétve megjelent néhány, némi víziót sejtető írás – sajnos nem érzem, hogy egy igazi koncepció, stratégia létezne arra vonatkozóan, hogy merre tart a város és Udvarhelyszék. Felmerülhet a kérdés, hogy miért foglalkozom Udvarhelyszékkel, miközben a „város is olyan, amilyen”, hisz előbb a várost kellene rendbe szedni, majd utána ráér kitekinteni és tovább gondolni bármi mást is. Jogos felvetés, csak rövidtávú gondolkodásra vall.

A szerző vállalkozó, politológus, fejlesztési szakember.

Vannak politikai erők, amelyek Székelyudvarhelyt Székelyföld fővárosának vizionáljak – amihez azt gondolom, a csíkiaknak és a szentgyörgyieknek is lenne néhány szavuk, még akkor is, ha ad absurdum Orbán Viktor hirdetné óriásplakátokon, hogy ez így van.

Ellenben a jelenlegi helyzetben lassan oda jutunk, hogy Udvarhelyszék központja címért is meg kell küzdeni a környező, jól teljesítő falvakkal. Pedig valahol itt van a kulcs: mindenképp Udvarhelyszékben, egy százezres közösségben kell gondolkodni.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy el kell felejteni a várost, hisz Székelyudvarhely kell legyen a mozgatórugó, az iránymutató. Megítélésem szerint tovább kell gondolni a jövőt, mint a következő aszfaltozást (ami kötelező).

Egy következő városvezetésnek a prioritásai egyértelműek kell legyenek:

1. Alapfeladatok (település-menedzsment):

• Normális munkaviszonyokat és munkakörülményeket kell kialakítani a városházán
• Szükséges egy hatékony, a városért dolgozni akaró menedzsment csapat
• Meg kell valósítani a nyertes projekteket, be kell fejezni az elindult beruházásokat
• Működőképes viszonyt kell kialakítani a közszolgáltatókkal (gáz, víz, villany stb.), vállalkozásokkal – a fejlesztések Székelyudvarhelyt kell szolgálják
• Új fejlesztéseket, új pályázatokat kell elindítani
• … és működtetni kell a várost: JÓL.

Ezek elérése nem eredmény kell legyen – ez az alapkövetelmény. Amint ezek az ügyek biztos alapokra helyeződnek és elindulnak, akkor beszélhetünk arról, hogy megvan a kiindulási pont. Mindennek a csírája sem mindig látszik – de remélem, nem kell éveket várni, amíg részeredmények lesznek.

2. Vízió – Udvarhelyszék

Székelyudvarhely önmagában sok és kevés. Úgy tűnik, hogy bizonyos helyzetekben sok ahhoz, hogy „lenyelje” egy politikai erő, és sok ahhoz, hogy „langyos víz” legyen kényelmes evezgetéshez. De kevés már ahhoz, hogy egymagában képes legyen jobbá tenni, megváltoztatni akár az udvarhelyiek életét is.

Alig lehet értelmes, hasznos fejlesztést végrehajtani, ha nem régióban gondolkodunk, hisz egy kerékpárút vagy egy turisztikai fejlesztés, egy terelőút, de akár a kulturális élet megszervezése, a szemétgazdálkodás vagy a hatékony energia-gazdálkodás is akkor működik, ha Varság és Galambfalva, a Homoród mente és Farkaslaka is partner.

Nincs hatékony, érdemi Udvarhelyszék, ha nincs egy közösen fejlődő térségben gondolkodó városvezetés. Székelyudvarhely kell legyen a mozgatórugó, a vezérszerepet a város kell bevállalja, s ehhez

nem elegendő Bethlenfalvától a Budvárig gondolkodni.

Hosszú távon akkor tud a város és a vidék kéz a kézben fejlődni, ha integrált fejlesztés, közös gondolkodás van. Ez feltételezi, hogy a sportklub integrálja a környező települések sporttevékenységeit, és igazából Udvarhelyszék kézilabda, birkózó, asztalitenisz, foci, hoki (stb.) csapatai versengenek.

A Művelődési Ház partnerségben szolgálja a vidéket, a Színház a régió színháza és esetenként „kimegy” így vagy úgy falura, ahogyan a Kórház is a régió kórháza. Sorolhatnánk. Ez a sok apróság jelentheti, hogy egy nagyjából százezres közösség alakítja a saját jövőjét.

Mindez még nem a „nagybetűs politika” – ez csak közpolitikák, fejlesztések összehangolása. Ezeket a város kell, hogy mozgassa a környező településekkel összhangban, mert azt nem várhatjuk el, hogy valamelyik nagyközség az élére áll ennek, és azt sem várhatjuk el, hogy a fejlődő környező városoknak ez lesz a prioritás.

Székelyudvarhely és Udvarhelyszék fejlődéséhez, egy élhető városhoz és régióhoz sok „apróságra” van szükség.

A teljesség igénye nélkül:

• Szükséges érdemi megyei partnerség – nem csak marketing-programokkal és Facebook-vitézkedéssel.
• Szükséges érdemi, hatékony – stratégia és projektek által vezetett – parlamenti képviselet, ami Bukarestben tud ügyeket képviselni, és értékelvű reálpolitizálást folytat.
• Szükségünk van Budapesttel, és a (mindenkori) magyar kormánnyal a jó kapcsolatra.
• Szükséges egy Székelyföldre és Erdélyre kiterjedő értelmes kapcsolatrendszer, a közéleti, kulturális, oktatási kérdésekben a szinergiákat meg kell találni (pl. Sapientia, BBTE, Marosvásárhelyi Orvosi és Színművészeti Egyetem, vagy épp a csíkszeredai hoki és foci-akadémiák)
• Kell a gazdasági fejlesztésekben a vízió: partnerségek kellenek nekünk a helyi erős vállalatokkal, a háromszéki pityókás gazdákkal, kell a brassói vagy vásárhelyi reptér elérése. Székelyudvarhely erős vállalkozói rétege erőforrást és piacot kell, hogy lásson Erdélyben, és ezáltal erősítse a várost, a régiót.
• … és még sok-sok más is szükséges.

A jövő városvezetésének a feladata sokrétű: kötelező körök vannak, hisz jól élhetővé, vonzóvá kell alakítani egy lemaradó, leszakadó várost – ez elsősorban menedzsment feladat.

Vannak erőforrások hozzá, csak jól kell azokat menedzselni. Ugyanakkor többre hivatott Székelyudvarhely: legalább arra, hogy középtávon Udvarhelyszék központjaként „bezzegváros” legyen, de inkább „bezzegrégió” központ. Senki nem mondja, hogy könnyű – de nem lehetetlen ez a feladat.