A meleg, nyári időben feltöltődést jelent számomra kiszakadni a fitneszterem falai közül, magam mögött hagyni a futópadot, és helyette a városi atlétikapályán végezni a gyorsító futóedzéseket. A futástól még az ott hemzsegő szúnyogok sem tudják elvenni a kedvem, nem így azok a problémák, amit már a kezdetektől tapasztaltam a pálya állapotával kapcsolatban. Ráadásul a városi salakpálya állapota egyre rosszabb, és gyakori időközönként alkalmatlanná válik a futásra. Amatőr sportolók véleményét megkérdezve, és a pálya ügykezelőjével beszélgetve jártuk körül a pályát és a körülötte kialakult problémákat, a lehetséges megoldásokat keresve.
Nem egy olimpiai futópálya a vágyálom, csupán
hogy olyan felület legyen, ahol lehet futni – értenek egyet a pályát gyakorta használó, megkérdezett futók.
– Amit én látok, az az, hogy nincs gazdája a salakpályának – osztja meg véleményét Soós Róbert kollégám, aki öt éve használja heti rendszerességgel a pályát résztávos vagy gyorsító edzésekre, és nemrég a közösségi oldalon is megosztotta azt, hogy nincs ideális állapotban a futósáv. Nem a világvége, de egy nagyobb esőzés után rendszerint használhatatlanná válik: a pálya sportcsarnok felőli része feltelik vízzel, emiatt lehetetlenné válik a futás, a résztávos edzéseket pedig más lehetőség híján – hiszen a városnak ez az egyetlen futópályája – kénytelen itt végezni.
Fotó: SOÓS Róbert
Nemes Zoltán amatőr triatlonistának is hasonló tapasztalatai vannak a salakpályával: többéves távlatból nézve csak idén tapasztalt minimális változást, mondja.
– Idén tavasszal borzalmas volt a pálya, nagy területen ellepte a víz. Ennyire rossz még soha nem volt. Némi pozitív változás történt csupán a vízelvezetés terén, mondja, miután többször is jelezték a vezetőség felé, hogy egy kiadósabb esőzés után nem lehet használni a pályát, a kinőtt gyomot pedig ki kellene szedni a salakból, mert fenntartja a vizet, emiatt nehezen tud lefolyni. Amikor már a napnak nincs annyi ereje, hogy felszárítsa a pályáról a vizet, akkor kiesnek az ottani edzéseim, van, hogy hetekig nem lehet használni a salakpályát – számol be Zoltán.
A pálya adminisztrálása felől érdeklődve szereztünk tudomást arról, hogy április óta a Városi Sportklub vette ügykezelésbe az atlétikapályát, így Mester Zoltán elnököt kerestük fel kérdéseinkkel.
– Az atlétikapálya valóban egy nagyobb modernizálásra vár – vallja a VSK elnöke, hozzátéve, maga is tapasztalta, hogy a salakpálya „éppen hogy alkalmas a futásra, és amikor nincs víz, csak akkor lehet futni”. A probléma azonban összetett, mondja:
– Mi kezdeményeztük a sportkomplexum átvételét, mert minőségi javulást szeretnénk hozni – hozzáteszi, lehet, hogy az utóbbi kijelentés egy kicsit furcsán hangzik, ha a salakpálya állapotát nézzük, de a fél év alatt már belekezdtek kisebb-nagyobb felújításokba.
– Amikor ügykezelésbe vettük a pályát, nem ismertük a lefolyórendszerét. Majd elkezdtük kiásni a víznyelőket, amik az évek során eltömődtek, és problémát okoztak a vízelvezetésben – mutat a salakpálya sportcsarnok felőli részére, ahol nagyobb árkok tátonganak. A víz- és csatornaszolgáltatóval is felvették a kapcsolatot, hiszen amíg nem oldódik meg a vízelvezetés, addig egy szélmalomharccal kell szembenézniük: „jön egy eső, rögtön feltelik vízzel a pálya, gyakorlatilag egy nagy tócsa lesz rajta, és használhatatlanná válik” – magyarázza az atlétikapálya elsődleges problémáját Mester Zoltán.
A rekortán elmarad, a salak marad?
A vízelvezetés mellett az atlétikapálya felületének egyenetlensége is kellemetlenséget okoz a használatakor: a többi futóval egyetértünk abban, hogy a pálya második kanyarjában van a legtöbb gond, a köves, egyenetlen felülete megnehezíti a gyorsító vagy résztávos edzéseket.
Több nehézséggel is szembesültek, osztja meg Mester Zoltán. „Felfrissítettük új salakkal a futófelületet: felmartuk a salak felső rétegét és elegyengettük, azt viszont tudni kell, hogy innen száll fel a mentőhelikopter, ami olyan tulburenciát okoz, hogy az összes salakot leviszi a pályáról” – magyarázza. A legutóbbi salakfrissítéskor pedig kétszer jött a helikopter Vásárhelyről, és még az irodák is megteltek salakkal. Éppen ezért először a helikopterleszállót kellene átköltözteni. Ezt a folyamatot már elkezdték, és több terület is felmerült az átköltöztetésre. Ehhez azonban engedélyek és egy berepülési tanulmány megrendelése is szükséges, eszerint lehetne átköltöztetni a helikoptert, tudjuk meg ezt Albert Sándor városmenedzsertől.
Noha történtek kisebb, jobbító szándékú javítások, a város csak sereghajtónak számít az atlétikapálya szempontjából más székelyföldi városokkal szemben, ahol gumi vagy műanyag futófelületű pálya áll a sportolni vágyók rendelkezésére.
Nemes Zoltán amatőr triatlonista szerint egy rekortán pályára (rugalmas talajú, aszfalt és gumi keverékéből készült futópálya – szerk. megj.) való beruházás lenne a legoptimálisabb, és hosszútávú megoldást jelentene, amire szerinte a sepsiszentgyörgyi futópálya esete a legjobb példa.
– Én kétezer elején, amikor érettségiztem, a szentgyörgyi rekortán pályán futtam, amit ’98-ban építettek meg. Huszonhárom év után most már vannak hibái a pályának, de a mai napig használható télen-nyáron – említi meg, hozzátéve, Szentgyörgy példájára a funkcionalitás elvét követve kellene elvégezni a helyi sétatéri stadion körüli felújításokat: ott az atlétika pálya felújításával kezdték, és csak néhány évre rá, ahogy az egyes ligába került fel a helyi csapat, újították fel a lelátókat, és végeztek egyéb átalakításokat. Ilyenkor jogosan merül fel a kérdés, mondja Zoltán, hogy „a mi C divíziós futballcsapatunknak miért kell a jelenleginél jobb lelátó?”. Az önkormányzatnál ugyanis olyan információk hangoztak el, miszerint az atlétikapálya felújítása olyannyira komplex feladat, hogy a lelátók lecserélésére és a futballpálya felújítására is szükség lenne, mondja.
– A minél nagyobb tömeg és a hozzám hasonló lelkes amatőr futók megmozgatása nagyobb prioritás – fejti ki véleményét Zoltán, majd így folytatja: szerintem nem kellene probléma legyen egy harmincötezres lakosságú székelyföldi városnak egy rekortán pálya, még akkor sem, ha esetleg a városnak anyagi gondjai vannak.
A futást ráadásul a futballpálya öntözésére használt rendszer is nehezíti, értünk egyet Soós Róberttel: a gumi öntözőcsövek rendszerint a salakpálya hosszában vannak kihúzva, és olyan érzést keltenek, mintha gátfutáson indulnánk.
– Ha úgy jön ki a lépés, hogy át tudsz futni a gumi öntözőcsövek felett, akkor jó, egyébként keringened kell a slagok között, ami egy olyan edzést, amely nagy iramú blokkokból és a köztük tartott pihenőkből épül fel, nagyban nehezít – magyarázza Soós Róbert.
Szerinte az is hasznos lenne, ha elérhetővé válna a futballpályán tartott sportesemények, meccsek programja, hiszen többször előfordult már, hogy elküldték a futókat, mivel nem volt, ahonnan előzetesen tudomást szerezni a futballmeccsekről.
Mikor futnak megoldásért?
Az volna szerencsés az atlétika pálya szempontjából, mondja Mester Zoltán, ha a város megnyerne egy nagyobb projektet, hogy ne saját zsebből kelljen finanszírozni. Hiszen ahhoz, hogy ez a komplexum meg tudjon újulni, millió eurós nagyságrendű beruházásra lenne szükség, teszi hozzá. Ők egyébként a VSK-val is szoktak edzéseket tartani az atlétikapályán, mondja, és a tapasztalat azt mutatja, hogy nem kellően lágy a salakpálya felülete, hanem „olyan, mintha betonon futna az ember”. Éppen ezért szerinte is egy rekortán futópálya lenne az ideális, s amíg ez megtörténik, addig a salakon kell javítani.
– Hosszú távon a rekortán a jobb megoldás, mert kevesebb karbantartást igényel, és még a helikopter is maradhatna. Viszont nagy költség – teszi hozzá.
Az atlétikapálya esetleges felújításával kapcsolatban Albert Sándor városmenedzser elmondta, már 2016-ban elkészült egy előtanulmány a sétatéri stadion felújításáról, amelyben egy rekortán pálya terve is felmerült. Nemrég egyeztettek a tervezőkkel, és költségvetésbe van foglalva egy, a komplexum felújításáról szóló tanulmány, de még nincs kiszerződve, és biztos finanszírozás sincs mögötte, hozzátette, „ez egy régóta húzódó történet”.
– Nekem már az is jó, ha nincs kő, nincs slag, nem vizes a pálya, lehet futni rajta. Ha pedig ez nekem pluszba kerül, mint pályahasználó, akkor hajlandó vagyok fizetni érte – mondja beszélgetésünkkor Soós Róbert kollegám, és ebben a véleményében én is osztozom.
Úgy tudjuk, mintegy 100–200 ezer eurójába „fájna” egy rekortán futópálya megépítése, ez, ha kiszámoljuk, városlakónként 5-6 euróba kerülne. Ha más városok példáját nézzük, az új létesítményt akár évtizedekig is lehetne használni. Nálunk a megépítése tart évtizedekig?
