Nyolcvanas éveket idéző rendőrségi iroda. Fotó: mesterséges intelligencia

Annak reményében, azzal az illúzióval tértem vissza néhány éve Kolozsvárra húsz év angliai távollét után, hogy itt már nem néznek vagy szólnak meg, ha az anyanyelveden kommunikálsz a mindennapokban – az utcán, a buszon, a boltban. Ehhez képest a buszon előfordul, hogy különösen az idősebb generáció egyes tagjai mereven rád szegezik a tekintetüket, vagy az előtted ülők hátrafordulnak és jó alaposan megnéznek maguknak, amikor megszólalsz magyarul.

Romániában csak románul

A Covid-időszakban a kolozsvári mentőszolgálatban készítettem interjúkat egy magyar portál számára, négyet románul, egyet magyarul. Amikor a magyar nyelvű beszélgetésre került a sor, a román orvos – akit korábban interjúvoltam – megszakította az interjút és azt kérdezte, miért magyarul készítem, amikor „ez itt Románia”. – Egy magyar portál számára készül a riport – válaszoltam. – Akkor is, ez itt Románia és beszélj románul – így az orvos. Annyira abszurdnak tűnt a jelenet, hogy megkérdeztem, viccel-e. – Nem, nem – válaszolta az orvos – ha nem tetszik, költözz Magyarországra.

Ütlegeléssel fenyegetnek

Egy évvel később, 2022-ben egy boltban vásárolgattam. Ismertem az eladót, így fizetéskor magyarul szóltam hozzá. A sorban mögöttem álló férfi azon nyomban rám szólt: