Két nagyobb háború is zajlik idén Európa környezetében, és bár a fegyverek a hangosabbak, a színfalak mögött is folynak műveletek, a kémkedéstől a merényletekig. Nem is olyan rég pedig Berlin volt a kémek egyik fővárosa, annak minden kellékével.
A berlini Német Kémmúzeum egy magánkezdeményezésből született, és a Potsdamer Platzhoz közel, a Leipziger Platzon található. Ma ez a két tér eleven, zajlik az élet, modern felhőkarcolókat találni és tág teret. A XIX. században pedig a Potsdamert egyenesen Európa legforgalmasabb terének tartották, legalábbis a németek szerint. De a két időszak között, a kémek fénykorában itt húzódott a berlini fal egy szakasza, amelynek egy darabja még ma is ott áll. A fal miatt gyakorlatilag a város szívében a város széle húzódott, a Potsdamer Platz pedig egy nyüzsgő térből egy halálzónává vált. Se élet, se forgalom, de helyette lepusztultság és a halálos Fal.
Potsdamer Platz a Leipziger Platz felől
A nyolcszögű Leipziger tér így elég találó helyszín a Kémmúzeum számára. A múzeum, ellentétben a legtöbb múzeummal, egész este nyolcig nyitva van – ennek felettébb örültem, mivel hat körül értem csak oda. De hadd figyelmeztessem az olvasót, két óra nem ideális időtartam a bejárásra. Valószínűleg nem lehetetlen ugyan, de a részletes megfigyelőnek nem árt, ha még legalább egy fél óra rendelkezésére áll, hogy ne az izgalmasabb részeknél kelljen sietni.
A Berlini falból megmaradt darabok
Az antik és középkori fontosabb kémpillanatok szöveges és részben interaktív áttekintése után modernebb korokhoz érünk. Az első világháborúban már komolyabb felszereléseket kezdtek használni, például az osztrák-magyar BW Poppr a telefonkábelek elektromágneses jelét kihasználva tette lehetővé az ellenség katonai kommunikációjának lehallgatását. A légi fotózás is ekkor kezd szárnyalni, az alábbi osztrák-magyar Lechner kamerát kifejezetten légifotózáshoz fejlesztették ki.
De a kémkedés nem kizárólag technológiai feladat, sőt. Az úgynevezett HUMINT, azaz emberi erővel folytatott információszerzés mai napig meghatározó fontosságú. Az Izraelt ért támadást is többen arra vezetik vissza, hogy az izraeli hírszerzés kezdett túlságosan is a SIGINT-re (azaz rádióelektronikai hírszerzésre) támaszkodni, a HUMINT rovására. Csakhogy a SIGINT nem mutatja a felek szándékait, a papíron és élő szóban folytatott szervezkedéseket sem lehet elektronikai eszközökkel lehallgatni. Az első világháborúban tisztában voltak a HUMINT fontosságával, sőt, mindenhol kémeket vizionáltak egy idő után, így sok plakát maradt fent, amely arra int, hogy érzékeny témákról ne beszélgessenek a katonák, emberek, mert a falnak is füle van.
A propaganda pedig ugyancsak fontos egy háborúban – az igazi cél az ellenség akaratának megtörése, amelynek sokkal olcsóbb módja, ha nem kell eljutni a totális megsemmisülésig. Az alábbi típusú töltet nem robbant, hanem propaganda lapokat szórt.
A kriptográfia (rejtjelezés, az üzenetek titkosításának módszere) egyszerűbb formái majdnem végigkísérik az írott történelmet, de igazán tudományos szintre a második világháborúban emelkedik. Minden bizonnyal hallott már az olvasó a nácik Enigma gépéről, amelyet már a lengyelek kezdtek megfejteni, majd a brit Alan Turing és csapata híresült el a dekódolásról. Közben a németek sem voltak restek, fejlesztették a titkosítást, de a Szövetségesek matematikája erősebbnek bizonyult. Illetve a nácik által ejtett hibák is segítettek: például őrhelyek, amelyek rendszeresen ma se történt semmi jellegű üzeneteket ismételtek, illetve a nácik által követelt, Hitlert dicsérő üzenetek is mind-mind gyengítették a titkosítást.
A nácik, akik igazán csúcsra járatták a propagandát, egy olcsó néprádiót, a Volksempfängert dobták piacra, hogy a Führer szavai minél több családot közvetlenül tudjanak mérgezni.
A háború nehézségei és a nácik kezdeti sikerei pedig kreativitásra sarkallták a Szövetségeseket, így születtek az alább látható tárgyak: gyufásskatulyának álcázott kamera (gyufa is volt hozzá, hogy ne bukjon le a viselő, ha tüzet kérnek tőle), kártyának álcázott térkép, borotvának álcázott iránytű, titkos rekesszel ellátott pipa és gyűrű, pengés pénzérme, gyufának álcázott pisztoly, hordozható kémrádió – mind a partizánok, mind a front mögött működő különleges erők hasznát látták ezeknek.
A Sedgley OSS.38 kesztyűbe rejtett pisztoly kiváló merényletre és a Becstelen brigantyk (Inglorious Basterds) filmben is megjelent.
A háború végével a fejlett világ nagyobb részében névileg béke honolt, de világ két részre szakadt. A berlinieknek ez a szakadás sokkal húsbavágóbb volt, mint sokaknak, a város keleti felét 1961-től egy fizikai fal vágta ketté – az addig egy teret képező Potsdamer Platz is hirtelen két külön világban találta magát, de még fontosabb, hogy szomszédok és rokonok évtizedekre szakadtak el úgy, hogy nem tudhatták, hogy valaha is vége lesz-e a rémálomnak. Ebben az időben Berlinben is mindenféle kém és kémfelszerelés jelent meg – a keleti részben a kormány elsőszámú ellensége maga a nép lett. A lehallgatás mindennapos tevékenységgé vált – az alábbi installáció aznap épp nem volt működőképes, de az ötlet kiváló – a lehallgató poloskákat kell megtalálni a szobában.
A felek természetesen egymást is igyekeztek minden létező és nem létező módon lehallgatni. A kábel nélküli megoldások gyengéje, hogy a rádiójeleket lehet érzékelni. Sőt, a korai modellek néha egyenesen interferáltak az egyszerű rádiókkal és más eszközökkel, így néha még véletlenül is lebuktatták magukat. A jobb megoldások így kábelesek voltak, akár az elektromos hálózatra csatlakoztatva. Az ilyen poloskák viszont nem bújhattak el az alábbihoz hasonló röntgenszemek elől, amelyekkel az ügynökök a falakon átlátva keresték a poloskákat. Az alábbi modellt a Stasi használta a késői nyolcvanas években.
De nem csak falba, konnektorba és műtárgyakba lehet poloskát rejteni, az alábbi poloskát egy amerikai diplomata cipőjében fedezték fel.
Messze az okosórák előtt, ebbe az ötvenes évekből származó karórába mikrofont rejtettek el.
Vagy kamerát. De a kamera mehetett kulcstartóba, nyakkendőbe is. A cigarettában pedig egy replika kis tárolóalkalmatosság van üzenetek, mikrofilmek és egyéb hasznosságok kicsempészésére.
Utóbbira bátrabb megoldás a műszemgolyóba rejtett tároló. A golyóstoll- és nadrágszíjmikrofon is kreatív, de a kamerát rejtő szemüveg fájó emlékeztető a modern ember számára, hogy még mindig nem sikerült rendes kamerás-kijelzős szemüveget piacra dobni.
De találkozhatunk olyan eszközzel is, ami része egy olyan felszerelésnek, amely mind a hang, mind a rádióhullámok érzékelését és lehallgatását megelőzi egy okos trükkel: az elektromos vagy akusztikus jelet infravörössé alakítja, a fogadóegység pedig visszaalakítja hallható formába.
A kémek másik fontos eszköze az úgynevezett dead drop. Nem, nem az Udvarhelyen is ismert falba épített USB-re gondolunk, de az a projekt is a fizikai eszközből kölcsönözte a nevét. Ennek lényege az, hogy az ügynökök egymástól teljesen elválasztva kommunikáljanak. Például a padon „felejtett” újságban van az a bizonyos nagyon fontos információ, amelyet később felvesz a másik ügynök. Valójában ez a filmes példa nem túl jó, túl hamar kerülhet illetéktelen kézbe egy szem előtt hagyott újság. A jó dead drop lényege az, hogy a két ügynök ne pusztán elkerülje a találkozást, de ne is legyenek helyszínen hasonló időben – akár többnapos távolság is lehet a „feladó” és a „címzett” között. Így a két fél még nem is ismeri egymást (tehát beköpni sem tudja egyik a másikat, ha elfogják), de nem is lehet őket tetten érni és letartóztatni. Ehhez való kreatív megoldások láthatók alább: dezodor és borotválkozás utáni por tartók. Nincs kép róla, de földbe szúrt, nagyobb szeg alakú, és farönkbe rejtett tárolók kiválóan működhettek parkokban, erdőkben.
A kémkedésben a nők szerepe is kiemelten fontos a kezdetektől, így az alábbi melltartóba rejtett kamera, vagy a női cipő sarkába rejtett tároló is fontos eszközök. A nyolcvanas évekre megjelenik a Walkman, így abba is rejtettek kamerát, miért ne.
Kinek mi jut eszébe a rúzsról? A szovjeteknek a pisztoly, úgy tűnik.
de kamera is.
De mind a cigi, mind a gyújtó is kiválók a kamerák elrejtésére.
Mint említettük, a poloskákat rá lehet kapcsolni a hálózatra is – csakhogy fizikai szükségszerűség, hogy jelet muszáj leadniuk továbbra is, így az alábbi lehallgató-lehallgató gép, a KGB-s Orchidea-2 a szokottól eltérő jelingadozásokat keresett, amelyek elárulják a poloska jelenlétét.
A ma is híres Sennheiser és Shure hangtechnikagyártóknak a hidegháború alatt volt egy szokatlanabb szerepük is, a kémeknek is készítettek különleges mikrofonokat.
De a célpontok megfigyelése nem csak beltéren zajlott. Az alábbi Trabant-modell a szokottnál jóval drágább volt: ugyanis az utas felőli ajtó az alább láthatóvá tett infravörös kamerákat rejtette. Ezek felvillanása az emberi szem számára láthatatlan volt, de a célpontokat felfedte a megfigyelő számára.
Természetesen a kémek hídja, azaz a Glienicker-híd is szerepet kap a kiállításban, egy makett mutatja be a két fél közötti egyik kémcserét. A híd Nyugat-Berlin és Potsdam között húzódik, a hidegháborúban lezárták, hiszen a határ rajta futott át, és félreeső helyszíne miatt itt több kémcsere is zajlott.
És persze nem csak kamerát meg mikrofont lehet rejteni: alább halálos fegyverek, sokkoló, és sima aktatáskának álcázott golyóálló pajzs sorakoznak.
És ki nem maradhat a hírhedt bolgár ernyő, a Állambiztonság (DS) kreatív gyilkos eszköze, amely diszkréten képes ricint fecskendezni vékony tűn keresztül a célpont testébe, például 1978-ban a disszidens bolgár író, Georgi Markov meggyilkolására. Alább a replika fölött a működést bemutató videóból láthatók részletek.
Cigarettába pisztolyt talán nehéz lenne rejteni, de a káros gázt kibocsátó rudacskák megihlették a KGB-t: füst helyett mérges ciángázt lehetett elővarázsolni az alábbi dobozból.
A múzeumban található egy, a fiktív kémeknek szentelt rész, meg a modernebb kihívásokat taglaló rész is, de részben időhiány, részben az absztraktabb tálalás miatt is a szerző nem készített fotókat.
Ha az olvasó teheti, látogasson el a múzeumba. Pár órára mindenki James Bondnak érezheti magát, a gyerekeknek pedig interaktív eszközök is lekötik a figyelmüket, addig sem kell a melltartót és a gépfegyvert magyarázni.
