II. Rákóczi Ferenc elfogatása a nagysárosi várban (1869)
Március 16-án, szombat délelőtt 11 órakor nyitják a Haáz Rezső Múzeum Benczúr Gyula emlékkiállítását a Haberstumpf villában (Bethlenfalvi út 2-6.). A tárlat a nyíregyházi Jósa András Múzeum műtárgyállományára alapozva, de kiegészülve Magyar Nemzeti Galéria ritkán látott Benczúr-alkotásaival, első alkalommal mutatkozik be Székelyföldön, áll a múzeum közleményében.
Az ünnepélyes megnyitón Ölvedi Zsolt alpolgármester Székelyudvarhely polgármesteri hivatala nevében a vendégeket köszönti, Tóth László főkonzul Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa nevében ünnepi beszédet mond, és köszöntőt mond dr. Rémiás Tibor, a Jósa András Múzeum igazgatója, valamint dr. Szücs György, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze is. A kiállítást Madár Ximena művészettörténész nyitja meg, az esemény házigazdája dr. Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója lesz. Közreműködik Faluvégi Chripkó Krisztina szoprán énekes, akit zongorán kísér Lokodi András.
A kiállítás június 30-ig látogatható hétfő kivételével hétköznapokon naponta 9–18 óra között, szombat-vasárnap pedig 10 és 18 óra között. Csoportos tárlatvezetésre a 0266-218375-ös telefonszámon lehet jelentkezni.
Benczúr Gyula Nyíregyházán született 1844-ben, az evangélikus elemi, illetve a premonteri gimnázium elvégzése után a Kassai reáliskola növendéke volt, ahol festőtanára Klimkovits Béla. 1860 és 1861 között a Klimkovits fivérek művészeti magániskolájába járt. 1861–1864 között a müncheni Képzőművészeti Akadémia növendéke volt, ahol Johann Georg Hiltensperger, Hermann Anschütz voltak a tanárai. Az akadémia elvégzése után eleget tehetett első portrémegrendelésének is, Fiedler Károly kassai bankigazgató arcképét 1864-ben készítette. Ezt követően Szinyei Merse Pállal és Salamon Gézával közös műteremben alkot, majd 1869-ig Carl von Piloty osztályának a növendéke. Osztálytársai Hans Makart, Franz Défregger, Szinyei Merse Pál, Wágner Sándor. Ekkoriban festette a Hunyadi László búcsúját (1866) és a II. Rákóczi Ferenc elfogatását (1869).
Münchenből párizsi tanulmányútra megy, Vajk megkeresztelése című vázlatával megnyerte az állami történeti festménypályázatot. 1873-ban házasodott, feleségül vette festőbarátja, Gabriel Max húgát, Karolina Maxot, házasságukból négy gyermeke született (Elza, Olga, Ida és Gyula). 1874–75 között II. Lajos megbízásából Franciaországba utazott, majd egy itáliai tanulmányútat követően 1876–1883 között a müncheni akadémia tanára volt. Közben az 1878-as Párizsi világkiállításon, Vajk megkeresztelése című képével aranyérmet nyert, majd megkapta érte a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Bacchánsnő (1881) című képével elnyerte a Képzőművészeti Társulat nagydíját. 1883-ban Budapestre költözött, ahol az akkor alapított festészeti mesteriskola igazgatójává nevezték ki. Az előkelő világ arcképfestőjévé vált, portrét festett a királyról, a királynéról, Andrássy Gyuláról, Tisza Kálmánról, Trefort Ágostonról, hercegekről, grófokról, vagyonosabb polgárokról (összesen mintegy 150 arcképe ismert). Számos nemzetközi elismerésben részesült, hetvenedik születésnapja alkalmából az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat örökös tiszteletbeli tagjává választották. 1910-től haláláig, 1920-ig Dolányban, a mai Benczúrfalván élt.
Benczúr Gyula, noha nem tartozott a magyar festészetet megújítani vágyó alkotók közé, festészetének kvalitásai a mai napig ámulatba ejtik a szemlélőket. Méltatói kiemelik fejlett kompozíciós készségét, harmonikus színhasználatát, természethű ábrázolásmódját, valamint azt, ahogy az anyagszerűséget megjeleníti.