fotó: Dávid Anna Júlia
Szeretem a március 15-ét, mert harcos ünnep, lázadó ünnep, energikus ünnep, hidegrázós ünnep, fiatalos ünnep. Annak az ünnepe, amikor mindannyian egyet akarunk és egyre vagyunk büszkék, a kivívott szabadságra, és ennek tudatában megyünk ki a térre. Hogy együtt tapasztaljuk meg ezt a forradalmi érzést. Szeretem március 15-ét, bár mióta felnőttként a beszédekre is igyekszem figyelni, nagyon sokszor érzékelem azt, hogy az összetartozást hangoztatva egyre többen használják fel a megosztásra és szavazatszerzésre alkalmas politikai üzenetek célbajuttatására a beszédeiket.
Az idén – nem lévén választási év – kevésbé volt ez az álságos hangulat. Az idén a szabadság iránti vágy maradt el. Elnyomta az óvatosság. A béke van veszélyben, a jóllétünk van veszélyben, és ilyenkor természetes, hogy kicsit megtorpanunk a harcias jelszavak előtt.
fotó: Dávid Anna Júlia
De jöjjenek velem, menjünk ki együtt a térre, és mondják el hozzászólásban önök is, hogy így érezték-e, így gondolták-e, miközben együtt, a színpad előtt álltunk, vagy épp ellenkezőleg. Megfogalmazták a mai követeléseiket — hogy mit kíván ma önök szerint a magyar nemzet — és elteltek-e a szabadság utáni harci vággyal.
Mi a könyvtárnál, Landerer nyomdájában kezdtünk, ahova — mai nevén Szabó Karcsiként — benógatott bennünket a magyar történelem leghíresebb nyomdásza, hogy nyomtassuk ki a 12 pontot, és már azzal menjünk a főtérre.
Fotó: Szilágyi István
Landerer-Szabó Károly egész nap várta a könyvtár épületében, hogy csatlakozzanak a forradalmi nyomtatványt készíteni vágyók. A könyvtárból kilépve csodálkoztunk a megcsappant március 15-ei gyermekrajz kiállításon. Állítólag a Szász Jenő által meghirdetett pályázatra küldték az idén a gyerekek a rajzaikat, s kevesebben a városi könyvtárnak.
Imádjuk az igazságot
A huszártisztelgésre és jelentéstételre térünk vissza a főtérre, ahol felcsendül az Isten áldd meg a magyart, majd a történelmi egyházak képviselői vonulnak a színpadra. Simó Sándor unitárius lelkész a kereszténység megtartó és útmutató erejére hivatkozva János evangéliumát idézi: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”
fotó: Dávid Anna Júlia
A kereszténység, a Szentírás összetart bennünket. A Szentírás azonban nem a szolgaságra, megalkuvásra tanít, hanem arra, hogy minden ember a maga helyén végezze a tevékenységét. Elég a léha szavakból, az önös érdekek közösséget fertőző megnyilvánulásaiból, de többre van szükség gerincességből, egyenes jellemből, szavahihetőségből, és annak lehetőségéből, hogy itthon, Székelyudvarhelyen tudjunk boldogulni, hangzik el.
fotó: Dávid Anna Júlia
Majd a keresztényi szeretetre hív arra kérve, hogy fokozatosan építsük le magunkban ellenségképet, és a mellettünk élőben a testvért, a segíteni szándékozót, a jó, értelmes és magyar és székely embert lássuk. Ezután Márton József római katolikus főesperes a miatyánkot, Soós Tímea Zsuzsánna református lelkipásztor az áldást mondta az ünneplő tömegre.
Két ország ölelkezése
Wagner Áron színművész Petőfi Sándor Két ország ölelkezése című versét szavalta, majd Gálfi Árpád polgármester emelte ki ugyanazt, amit a költő: az erdélyi és magyarországi magyarság közti elszakíthatatlan összetartozást. A megmaradás, összetartás, egyetértés, egység szavakat hallhattuk, ez a cél, mondta a polgármester. És kicsit megtorpantunk, hogy még mindig csak ez lenne a cél?
fotó: Dávid Anna Júlia
Aztán Tőkés László, az EMNT elnöke, volt református püspök és EP-képviselő, maga is szabadságharcos szólalt fel, miután hosszú évek óta nem jött Udvarhelyre politikusként megnyilvánulni. Az általa létrehozott EMNT-EMNP kegyvesztése után megszólal bennünk a kicsi ördög, hogy a két, a hatalmi erők előtt kegyvesztett politikus, Gálfi Árpád és Tőkés László egyazon politikai erőt képvisel-e, és ha igen, mi mellett, vagy kinek ellenében.
Tőkés László mint volt egyházi főméltóság a magyarok Istenéről beszélt, amire esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk. Majd a történelmi eseményeket sorolta, és a korabeli államférfiak, például gróf Széchenyi István örvendező reakcióját azokra.
fotó: Dávid Anna Júlia
„Az Európán végigsöprő „népek tavasza” kedvező geopolitikai körülményeket kínált a hatékony magyar érdekérvényesítésre. Ilyen kedvező feltételeknek manapság nem örvendünk, jegyzem meg zárójelben – mondta, és kitért Székelyudvarhely tavaszára is, ahol „március 26-án tájékozódhatott a város népe a magyarországi eseményekről, és zárkózott fel a forradalmi programhoz. Az április elsején, a piactéren tartott tömeggyűlésen a bukott Metternich kancellár képét elégették, és az unió mellett foglalt állást a város és a szék fellelkesült népe”.
A szabadságharcunk soha nem ér véget
Aztán a három, magyarokat és erdélyi magyarokat érintő szabadságharc között vont párhuzamot, és kijelentette: mind a három befejezetlen maradt.
„1848 és 1956 dicső forradalmai igazi és gyökeres rendszerváltozást ígértek. Az időszerűség jegyében 1989 is ebbe a sorba kívánkozik. Mindkettő befejezetlen maradt. Közös tanulságuk az, hogy szabadságharcunk soha nem ér véget, azt mindenkor folytatnunk kell” – jelentette ki a romániai rendszerváltó forradalom ikonikus alakja.
fotó: Dávid Anna Júlia
Tőkés szerint a pesti proklamáció megőrizte időszerűségét, kettő, különösen fontos pontját említette: “magyar függetlenséget nem kívánunk – de követeljük nemzeti önrendelkezésünk biztosítását, ennek részeképpen pedig az autonóm népképviseletet, valamint területi autonómiát Székelyföldnek és különleges jogi státuszt Partiumnak. Politikai, polgári jogegyenlőséget követelünk – etnikai diszkrimináció helyett. Kisebbségi közösségi jogaink törvény általi biztosítását követeljük és a társadalmi élet minden területére kiterjedő, teljes értékű és önálló magyar intézményrendszert”.
Majd egy áldással és nemzeti jelmondatainkkal zárta beszédét: „Legyen béke, szabadság és egyetértés” országunkban és a jobb sorsra érdemes Erdélyországban! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! „Áldjon vagy verjen sors keze: / Itt élned, halnod kell.”
fotó: Dávid Anna Júlia
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üzenetét a csíkszeredai konzulátus munkatársa olvasta fel.
Az ünnepet az Oroszhegyi Fúvószenekar, a Balázs Ferenc vegyeskar, a Stereoface Music Project és a Benedek Elek Pedagógiai Líceum XI. A osztálya, az egyesített kórus, a Székely Dalegylet Férfikara és az Alla Breve Kórus zenés-dalos előadása, valamint Czerják Izabella, Orosz-Pál Levente, Toró Árpád, Koszta Ignácz szólóénekesek, Illyés Hunor-István hegedű, Kibédi Levente és Toró Árpád gitár, Ilyés-Benczédi Zsolt zongora, Hadnagy Attila bőgő és Biró Endre dobjátéka tette teljesebbé.
