Fotó: SZÁSZ Zsuzsi

Megvan a Piramis Ha két életem volna című száma? – ezzel indít Bedő Imre, a Férfiak Klubjának alapítója. A nyolcvanas években nem volt olyan buli, ahol ez nem hangzott volna el, mindig teli torokból üvöltötte, mert nagyon szerette volna, hogy legyen két élete. Biztos volt benne, hogy nem lehetséges, mégis lett, állítja.  

Negyven éves korára már egy teljes életet élt le. 

Fincziski Andrea már említette, utal a felkonferálására, de azért a videó kedvéért elmondja ő is: nagyon keveseknek adatik meg az, hogy 23 évesen már KIszálljanak a politikából, büszkélkedik erősen hangsúlyozva az igekötőt. De ő csak „meg akart mártózni, és ment is tovább”, meséli, később „banki emberként óriási befektetések függtek a munkájától”, 26 éves volt, amikor egy gyár élére került. Később azért jött el, mert saját vállalkozást akart, ki akarta próbálni, hogy milyen „a teremtés”. 

Negyvenéves korára már „szinte mindenen” túl volt: hatalom, presztízs, vezetés, pénz, nagy autó, utazások, bukás, felállás, sorolja. Közben családot alapított, megépítette a házát, de a család nem jött könnyen, az első gyermeke sürgősségi császárral született:

– Egy élettelen testet hoztak ki a műtőből, és szaladtam az orvosok után, éjszaka volt, ők bevitték egy terembe, ahol elhúztak egy függönyt, hogy ne lássam, mi történik, árnyak dolgoztak az én gyermekemen, és hallottam egy hangot, így csinált, hogy t-t-t-t-tttttttt-t-t-tt-ttttt (utánozza a filmekből is jól ismert hangot – szerk. megj.), térden állva imádkoztam – emlékszik vissza. Túlélte a gyereke, azóta már gimnazista, és minden tökéletesen rendben van, ugrik a jelenbe. Majd megint vissza a múltba, a második lánya születése is kalandos volt: három hónappal korábban érkezett, a felesége életét csak egy császármetszés menthette meg.

– 920 grammal startolt a második lányom: egy negyed csecsemőnyi ember, olyan combja volt, mint az ujjam. Hatvan napig álltunk az inkubátor mellett, és ha addig nem tudtam volna imádkozni, ott biztos megtanulok, hihetetlen mód lehetősége volt az embernek arra, hogy elválassza a fontosat a nem fontostól, az értelmest az értelmetlentől, és hirtelen egyételművé vált, hogy vége van valaminek, bejártam egy egész életet. Elkezdődik valami más, el kell kezdeni emberként is, nem csak szakemberként, pénzügyi emberként, férfiként – mesél a fordulópontról. 

Majd hozzátesz egy igencsak merész mondatot: „valljuk be, minden férfi álma volt, amit megéltem előtte”. És egyet, amiben az első negyven évére úgy utal, mint „egy férfi életre”, később viszont azt állítja, a férfi lét értelme közel sem az, amit addig tett. 

De még mielőtt összezavarodnánk, hogy akkor mi is az a férfi élet és férfi lét értelme, gyorsan el is árulja a választ a közönségnek: 

életet kell adni és hagyni.

– Életet hagyni magad után egy nagyon komplex felelősség, ami minden férfi életének a központi eleme kell, hogy legyen. Itt jöttem rá, hogy nekem a férfiakhoz kell szólnom, mert én egy férfi életnek a végére jutottam, és nem azt találtam, amit ott vártam. Fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy nem lesz mindenkinek esélye arra, hogy két életet élhet, hanem nagyjából egyet. Amikor hetven éves korukban visszatekintenek, azt találják, mint én negyven évesen, hogy úristen sehol se tartok, akkor már nem lehet megismételni, párhuzamosan kell csinálni. Ebben az életet adni, hagyni a fő feladat, a munkahely csak eszköz erre – mutatja be a küldetését, amiért többen „hülyének” nézték, összenevettek a háta mögött. Azzal is ugratták, hogy mi az üzleti modell benne, vagy, hogy honnan lesz a pénz. Ő is kételkedett először, még Böjte Csabát is megkérdezte, honnan szerez annyi pénzt a sok gyerekre és házra. Azt hitte, megmondja pontosan, hogyan szerzi, de csak azt mondta, „te csak csináld a dolgod, pénz lesz” – mélyíti el a hangját.

 

 

Ha nem jegyzeteltél a TEDx-en:

Darvas Piroska: Ki kell próbálni, csendesedjünk el!

Chris Worman: A szabályokat meg kell szegnünk a jövőnk érdekében

Lukács Csaba: ha nagy a baj, akkor az ember, és nem az állat bújik elő belőlünk

Oana-Maria Rotariu: Túlélte a Colectiv tűzesetet, és felrúgta a szépségről alkotott ideálokat

Hány Burj Khalifát tenne ki egy zetabájtnyi telefon?

Jukka Sinnemäki: Meglátni a gyerekben a láthatalant

Kicsit megint jobb lett itt, mint Csíkban?

A városiasodás áldozatai a férfiak?

A férfivá válás útja a városiasodás során megszűnt, holott előtte a fiúk „családi felelősségvállalásra való mesterséges felkészítése volt”, Bedő szerint ez az egy dolga volt a kultúránknak a férfi ágon, és ez mára teljesen kiesett, helyette „a munkahelyi felelősségvállalásra való felkészítés van”. 

Becslései szerint körülbelül a férfiak nyolcvan százaléka vagy apa nélkül nő fel, vagy nagyon hiányos, esetleg kifejezetten káros apamintát lát otthon, és ez így megy már két-három generáció óta. Éppen ezért azt állítja, hogy a férfiak nyolcvan százaléka nem hibás azért, mert „lyukas a neveltetése a férfi értékrend szempontjából”, de úgy gondolja, hogy most kell észbe kapjon az összes férfi, ezért is állt az ügy élére, hogy el tudja mondani mindenkinek, hogy kell egy első férfi generáció, aki ezeket a hiányosságokat, amik elvesztek az utóbbi két-három generációban, elkezdi pótolni. „Önfejlesztésre és önbeavatásra” van szükség szerinte, mert sürget az idő, “az utolsó ilyen generáció vagyunk, aki képes lesz erre”. 

Szakértői becslésekre hivatkozva azt is elmondja, a boldogtalanság kilencven százaléka nem a pénz és nem a karrier miatt van, hanem a magánéletünk a ludas. Éppen ezért kellenek a megoldások a nőknél is – merthogy „ott is van rendeznivaló, de ezt majd ők megoldják, amikor akarják” – és a férfiaknál is. Véleménye szerint az ideális megoldás az lenne, ha a civilizációs vívmányok maradnának, és így hoznák a férfiak azt a karaktert, amire egy család épülhet, ami életet ad és hagy, ami olyan értékeket tud átadni, amiből egy jobb világ keletkezik, és ami miatt a nő kitart mellettük, és tiszteli őket.

„Neki kell állni még ma!”

Utolsó gondolatként pedig a férfiakhoz, főleg a fiatalokhoz szól: nehogy azt gondolják, hogy a világot úgy is lehet fejleszteni, hogy technológiát fejlesztenek, meg infrastruktúrát építenek, meg a gazdaságot növelik. Nem ezek határozzák meg, hogy milyen lesz a világunk, hanem a gyerekek nevelése. 

– És a fiataloknak is mondom, akik azt mondják, hogy klímaharcosok lesznek – egyre többen mondják azt, hogy másfajta dolgokban fogják majd önmagukat kitölteni –, nagyon fontos minden féle jótékonyság, de (…) akármilyen harcot folytatnak, nem olyan világ lesz, hanem olyan világ lesz, hanem amilyen gyerekeket felnevelünk. És ez a lényeg, a férfitársadalom szükséges ehhez, el kell jönnie az önfejlesztő, önbeavató generációnak, aki magához tudja húzni a fiúkat, aki a lányokkal, nőkkel olyan szövetséget tud kötni, ami teremtő erővel bír. És nincs már időnk, neki kell állnunk még ma – buzdít, majd egy „régi bölcsességgel”, azaz saját idézettel zár: „Végre megjöttek, akire oly régóta várunk, mi vagyunk azok”.