A rajt pillanata, fotók: Bukovina Ultra Rocks, illetve a VSK futóinak archívuma

A Bukovina Ultra Rocks nevű hegyifutóverseny második kiadását rendezték július utolsó hétvégéjén, ahol a Városi Sportklub futói is nagy számban képviseltették magukat. Hat távon lehetett indulni: a 15 kilométeres versenytől, egészen a bestiának nevezett 180 kilométeres távig, amelyre Bartha Bálint is nevezett.

„Ez magába foglalta a Ráró-csúcs kétszeri, ezután át a Besztercei-havasok Pietrosz-csúcsának, majd a vulkanikus eredetű Kelemen-havasok főgerince egy részének megmászását. (…) A Kelemen egy mellékgerincén visszafordultunk Vatra Dornei fele, onnan meg a Gyamaló gyephavas csúcsát érintve értünk vissza a célba, Moldvahosszúmezőre” – írja beszámolójában Bartha Bálint az útvonalról. Ő sokáig a hetedik helyen szaladt a saját tempójában, és ez jó döntésnek bizonyult, kiderült, hogy

az őt megelőző 6 versenyző „nagyon elfutotta az elejét.”

A Ráró másodszori mászásakor már csak Nicu Macarie maradt Bálinttal, akiről tudta, hogy az ereszkedőkön lassabb, így hiába is ért fel 4 perccel korábban a csúcsra, az udvarhelyi futó beérte és meg is előzte a lejtmenetben. A következő csúcsra „együtt haladtunk Nicuval, de itt már nem volt olyan voiNicu, nem harcolt ki 3-4 perces előnyt, sőt a végére kezdett lemaradozni” – emlékszik vissza Bálint, akinek az ereszkedő végén már 8 perc előnye volt. A következő 50 kilométeres részen kevés szintkülönbség volt, jól is haladt Bálint és sötétedésre majdnem felért a Kelemen gerincére.

Ilyen kilátás fogadta

Utána egy nehezebb szakasz következett, borókafenyővel, kövekkel, fűbuckákkal, alig járt és nehezen található ösvénnyel, és ugyan csak hét kilométeren át, Bálintnak ez éjszaka végtelenségnek tűnt, pláne, hogy a sötétség és a fáradtság nagyon összezavarta. „Végül telefonon az OsmAnd applikációval kiderítettem, hogy hol vagyok és merre kell menjek” – írja beszámolójában, és azt is, hogy végre elérkezett egy frissítőhöz. „Adtak vizet, kólát, mandulát, a zacskó mazsolájukat is elkértem. Nem ültem többet 10 percnél, de 2.000 méteren éjjel széldzseki nélkül, izzadtan hamar elkezdtem dideregni. Ahogy elindultam már nem volt gond, nevéhez hű, köves meredek következett a Pietros-ra”.

Amikor a könnyű sem könnyű már

A már könnyebbnek számító visszafele út a sötét és fáradtság miatt egyáltalán nem tűnt annak. A lábait és kezeit „körcölő” boróka, és az ösvényben található andezit darabok sem könnyítették meg a dolgát. Ezt követően egy 21 kilométeren keresztül földút, füves részek, harmatos dombok, lombhullató erdők váltották egymást, főleg ereszkedni kellett, de a harmattól átázott lábán levő vízhólyagok miatt ez sem volt már könnyű.

Vatra Dornei-ba 23 óra után ért el, innen már csak 35 „kilométerecske” maradt. A frissítéskor Bálint megtudta, hogy Nicunak nagy a hátránya, így már nem sietett. „Röpke három és fél óra alatt” futott fel a Gyamalóra, ez még 20 kilométer és 1.000 méteres szintkülönbséget jelentett. „A csúcson elfogyott a vizem, de valahogy kiszédelegtem. „A lefele nem esett jól. Idén se” – számol be, annyira égtek a lábai, hogy azt hitte, meg fognak gyúlni. A verseny utolsó szakaszán az egyik szervező kísérte, és biztatta, a célban pedig mindenki várta, aki éppen nem volt a pályán.

Nem talált legyőzőre Bartha Bálint

„Ez volt a Romániában szervezett eddigi legnehezebb ultramaraton: a hossza, a terep kihívásai és a meleg miatt, de sikerült megnyernem hivatalosan 29 óra 39 perc és 13 másodperces idővel. Hihetetlen! Köszönöm szépen a segítséget, a szurkolást, a verseny utáni istápolást” – zárja beszámolóját. A versenyszám nehézségét az is mutatja, hogy a közel 50 nevezőből mindössze kilencen fejezték be a versenyt, a többiek vagy feladták vagy nem jutottak el időben valamelyik időmérő pontig.

A VSK többi futója

a rövidebb távokra nevezett. Gábos Szilárd a 110 kilométert kevesebb mint 21 óra alatt teljesítve lett tizenharmadik, de sok-sok dobogós helyet is szereztek az udvarhelyi futók. Nagy Csaba korkategóriájában második, Ilyés Lóránd harmadik lett a 48 kilométeres távon.

A bal oldalon Nagy Csaba

A 33 kilométeres versenyen Sinka Zsolt második, Hollósy Zita és Dénes Boglárka harmadik lett korcsoportjában, míg Nagy Elemér és Kiss Gabriella 15 kilométeren szedett össze egy második helyet, Nedelcu Claudia egy harmadikat.

Ugyan nem értek el dobogós helyezést, a 48 kilométeres távon induló Gothárd József és Kerekes Zoltán is befejezték a versenyt, míg a 33 kilométeren Máthé Ildikó, Nagy Sándor, Mózes Tamás, és Gönczi Dezső is.