Az egész úgy kezdődött, hogy nem találtam parkolóhelyet a szokásos helyen, ezért kicsit távolabb, a szemétlerakók közelében kellett hagynom az autót.
Fotó: SIMÓ VERONIKA
Nem volt nagy távolság, mégis ezen múlt minden, mert később, amikor visszamentem a kocsiért – már sötétben – akkor hallottam meg először a sírást. Furcsa hang volt, nehezen beazonosítható. A lerakónál kukázott néhány nagyobb kutya, ezért inkább nem mentem közelebb a hanghoz akkor. Csak fél órával később, erősítéssel tértem vissza.
Először azt hittük, a szelektív tárolóba szorult egy potyázó, a koromsötétben alig vettük észre, hogy a lábunknál mocorog, nem is egy, hanem tizenegy kiskutya. Tizenegy darab kicsi szőrpamacs feküdt, az otthagyott száraz karácsonyfák és egy rafiazsák között az aszfalton. Kidobták őket. Össze voltak bújva, sírtak és remegtek a mínusz valahány fokban, azt hittem, megszakad a szívem.
Valaki alkonyat után pakolhatta ki őket oda, mert délután, amikor levittem a szemetet, még biztosan nem voltak ott.
Beleszámoltuk egy kartondobozba őket, és jobb ötlet híján felvittük a lakásba éjszakára. A szomszédok biztosan nem voltak túl boldogok, mert az éjszaka folyamán többször is hangos sírásba kezdtek, próbáltunk csitítani és etetni őket cumisüveg híján mindenféle módszerrel, bár nehéz volt megállapítani, hogy a kupacban melyik követelőzik a leghangosabban, ki kapjon elsőként a tejből. Közben pedig azon gondolkodtam, hogy vajon egy csecsemőt nehezebb-e megetetni, vagy tizenegy szőrpamacsnak a szájába irányítani valamennyi táplálékot éjjel fél háromkor.
Eddig tartott a szomorú rész.
Másnap az Ebremény Állatvédő Egyesület segítségét kértük, estére készítettek számukra helyet, és befogadták őket. A terv természetesen az, hogy megvizsgálják, beoltják és majd gazdit is keresnek nekik. A tizenegyből hat fiú és öt lány kiskutya, a méreteikből, és abból ítélve, hogy már képesek egyedül enni, 2-3 hetesek lehetnek – mondta el Kodolányi Enikő, az Ebremény munkatársa.
Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a kiskutyák kidobásának komoly jogi következményei is lehetnek, ha előkerül a térfigyelő kamera felvétele, ami a szeméttároló környékét figyeli, és kiderül, hogy ki tette oda őket.
Ha örökbefogadnál egyet a tizenegy cukiság közül, kérünk, hogy az Ebreménnyel vedd fel a kapcsolatot.
A 205/2004-es állatvédelmi törvény szabályozza, hogy az állattartó személyek mit tehetnek meg és mit nem az állataikkal, és milyen kötelességeik vannak, ha a tulajdonukban van egy jószág.
Kötelesek például betartani az állategészségügyi szabályokat, amelyek az állatok lakóhelyére, táplálására, gondozására, szaporodására és védelmére vonatkoznak. Tilos az állatokkal való brutális bánásmód, az alapvető feltételeket mindenképpen biztosítani kell számukra, bármilyen céllal tartják őket, és nem űzhetik el/dobhatják ki/hagyhatják el az állatokat.
Az állattulajdonosok kötelessége továbbá, hogy faji, életkori sajátosságaiknak megfelelően biztosítsanak az állatok számára megfelelő menedéket, elegendő vizet és táplálékot, elegendő mozgásteret, gondozást, figyelmet és orvosi felügyeletet. Tilos az állatokkal szemben kegyetlenséget és rossz bánásmódot tanúsítani.
A törvény azt is részletezi, hogy mit ért rossz bánásmód alatt: bántalmazást, az állatok használatával való visszaélést, fölösleges erőfeszítés kikényszerítését, a nem megfelelő tartást.
Állatkínzásnak minősül a szándékos elpusztításuk, a házi- vagy fogságban tartott vadállatokon a céllövészet gyakorlása, az állatviadalok szervezése, akárcsak az, ha más állatok kiképzésére, vagy agresszivitásuk szabályozására használnunk élő állatokat. Az is kínzásnak számít, ha valaki kiállításokon, előadásokban, reklámokban van filmekben olyan módon használ fel állatokat, hogy azok bármilyen módon sérülést szenvednek emiatt.
Azok a nem egészségügyileg indokolt műtéti beavatkozások, amelyek az állatok külsejét módosítanák, szintén tilosak, akárcsak a versenyeken való doppingolás. Figyelem: az állatok elhanyagolása, elűzése szintén állatkínzásnak minősül, és az is, ha a kicsinyeket nyolc hetes koruk előtt elválasztják az anyjuktól.
A törvény megszegése 3 hónaptól egy évig terjedő börtönnel vagy pénzbírsággal sújtható, és öt évig eltilthatják az állattartástól az elkövetőt.
