Fotó: Magyar Máltai Szeretszolgálat Ferencvárosi Jelenlét Pont
Prostitúció, drogok, gyilkosság a múlt. Békés, kényelmes munka, jövedelemforrás, tanácsadás, közösségi terek a jelen.
– Kinéztünk az ablakon, és láttuk, hogy minden nap jön a mentő, a rendőr, folyton kiabálás van és a vér folyik. Úgyhogy ez a ház tényleg borzasztó volt 2017 előtt – beszél a kezdetekről Csiklya Adrienn közfoglalkoztatott táskahajtogatás közben.
Ezúttal Budapesten járunk, a Drégely utca 9. szám alatti közösségi házban, ahol 2017 márciusától a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét-programjának egyik központja található. Azért jöttünk ide, akárcsak Tarnabodra, hogy megnézzük, hogy jutottak el hét év alatt a múltbeli balhés ház hírétől a jelenlegi békés változásig. Hogy megtapasztaljuk, milyen változások érhetők el hátrányos helyzetű közösségekben, milyen jó gyakorlatok vannak, mik lehetnek az elvárásaink egy-egy projekttől, amikor sikerről beszélünk, és mik azok az esetleges kudarcok, amelyeket elkerülhetünk a szűkebb környezetünkben: Székelyföldön és akár Csíksomlyón.
A Drégely utca 9. szám alatti önkormányzati bérház a lakrészek mellett magába foglal egy közösségi teret is, amely különféle programokat, illetve tanácsadást is kínál a házban, illetve a környéken lakó családoknak. A közösségi térben 2021 decembere óta továbbá napi nyolc órában két közfoglalkoztatott – Lakatos Jolán és Csiklya Adrienn – újrahasznosított, laminált papírból készít táskákat.
Csiklya Adrienn, Kállai Rita és Lakatos Jolán. Fotó: Márkos Tamás
Kállai Ritával, a közösségi ház munkatársával, valamint Lakatos Jolánnal és Csiklya Adriennel Márkos Tamás fotóriporter, önkéntes beszélgetett.
Mivel a Máltai működésének fontos eleme, hogy minél több embert segítsenek munkához jutni, az újrahasznosított papírtáskák készítésének is elsősorban a foglalkoztatás a célja – mondja a program céljáról Kállai Rita. Akit tudtak, már felvettek, ketten például takarítanak a házban. Egy harmadikat már nem tudtak volna, viszont a házban lakó Csiklya Adriennek fontos lett volna, hogy munkához jusson. Rita sokat gondolkodott azon, hogy milyen munkát tudnának neki adni, és akkor jött az ötlet, hogy újrahasznosított papírból – főleg Avon-katalógusokból – készítsenek táskákat. De mivel a táskák nagyon esztétikusak, hasznosak és praktikusak, mindenkinek nagyon tetszenek, nem öncélú a tevékenység.
Az élet a papírtáskák előtt és után
Lakatos Jolán: Megismertem több szegényebb embert itt, a környéken, és most már én is tudok adni a családi kasszába – nem sokat, de jobb, mint a semmi. Sokféle embert ismertem meg – ennyit nem ismertem azelőtt, hiába lakok itt már tíz éve. Lettek új barátaim, megismertem olyanokat, akikkel addig nem beszéltem.
Csiklya Adrienn: Én előtte is dolgoztam, vendéglátásban. Aztán 2017-ben megszültem a kislányomat, utána pedig kicsit úgymond beszűkült nekem a világ. Úgyhogy, amikor jött ez a lehetőség, örültem neki. Kiszabadultam picit az otthoni környezetből, és úgymond társaság lett körülöttem. Úgyhogy ezért is örültem ennek a lehetőségnek, illetve anyagilag is kicsit könnyebbítettem odahaza a helyzetünkön.
Így zajlik pontosan
Csiklya Adrienn: A hetünk úgy néz ki, hogy hétfőtől péntekig minden reggel bejövünk nyolc órára, és délután négy óráig a táskákat csináljuk. Viszont ebben az időben benne van takarítás és az ételosztás is, s mikor mit kell segíteni, virágot ültetni, és a többi.
Kállai Rita: Mindig az aktuális feladatok mentén szerveződnek a napok. Ha például van valamilyen rendezvény, akkor abban is segítenek, ha szervezünk közösségi programokat – munkaidőben vagy azon kívül –, akkor azokon részt vesznek, megyünk közösen kiállításra, színházba, templomba. Ételosztáskor az Élelmiszerbankon keresztül a Thaly Kálmán úti Tescoból és Pennyből hozunk élelmiszeradományokat, amiket itt osztunk ki. Innen, a házból, illetve a környékről jönnek kliensek, nekik osztjuk ki ezeket az adományokat.
Ahogy a foglalkozásvezető és ahogy a foglalkoztatott látja a változást
Kállai Rita: Azt látom, hogy jobban barátkoznak, nyitottabbak, rugalmasabbak. Hozzám mindketten sokkal közelebb kerültek, szerintem közelebb kerültünk egymáshoz. Maximálisan együttműködnek, számíthatok rájuk, mindkettőjükkel nagyon jó együtt dolgozni. Van kereseti forrásuk, van munkájuk, tehát van anyagi haszna az egésznek, ugyanakkor ilyen közösségi és személyes, személyiségbeli haszna is van.
Azt gondolom, hogy ennek volt egy érési ideje, de mostanra már nem csak mi kovácsolódtunk össze, hanem szerintem ez az egész közösségre kihat, a működésünkkel hatunk másokra is.
Lakatos Jolán: Van két gyerekem, és sokat voltunk otthon a kisebbik gyermekemmel, a lányommal, aki éppen akkor kezdte az óvodát, amikor Rita leszólított. Azelőtt pedig otthon voltam a fiammal, jóformán nem is dolgoztam még soha sehol, nincs meg az alapiskolám sem, ezért volt jó, hogy Rita felajánlotta ezt a lehetőséget. Ezáltal otthonról is kiszakadhattam kicsit, meg egy kicsit vihettem a családi kasszába is.
Fotó: Magyar Máltai Szeretszolgálat Ferencvárosi Jelenlét Pont
Látják a gyerekek, hogy én is dolgozom, és a jó példát mutatom nekik. Ez szerintem sokat számít. A párom is dolgozik, én is, ők ugye iskolába járnak, és sokat számít, hogy látják, hogy nem elkajlódunk, hanem dolgozunk.
A fiam a telepibe jár, most fog végezni a nyolcadik általánossal. A másik gyerek, aki a páromé, tehát a nevelt fiam, ő középiskolába jár, most lesz másodéves. A kislányom pedig hatéves, és óvodába jár.
Csiklya Adrienn: Nekem két gyerekem van, van egy tízéves kisfiam, aki nem roma iskolába jár, hanem vegyesbe, ahová romák és nem romák is járnak. A kislányom szintén vegyes közösségbe jár. A fiam nagyon jó tanuló, négy éven keresztül okleveles volt, úgyhogy meg vagyok vele elégedve.
Visszatérve a munkához, én is örültem, hogy kiszakadok picit abból a megszokott környezetből. Amíg ilyen kicsik a gyerekek, örülök neki, hogy házon belül vagyok, és nem kell a munka miatt hosszú útvonalat utazzak.
Megszerettem ezt a helyet. Ritát már nagyon régóta ismerem, úgyhogy kialakult ez a bensőséges viszony kettőnk között. Bármi bajom van, mindig hozzá szaladok, kiöntöm neki a lelkemet, és meghallgat mindig, jó tanácsokkal lát el engem. Hálás vagyok neki, hogy segít rajtam és a gyerekeken. Egyébként is olyan típusú vagyok, hogy lelkileg nem vagyok annyira erős, és egy-egy beszélgetés után picit erőt ad belém, bátorít engemet, hogy meg tudom csinálni.
Születnek kapcsolódások
Kállai Rita: Fontos, hogy az itt lakók nem csak hozzájuk hasonlóan hátrányos helyzetben élőkkel, hanem mindenféle rétegből találkozhatnak emberekkel. Vannak előadássorozatok, amelyeknek a szervezésében is részt vesznek, kerületen belül pedig különféle szervezetek vezetőivel is találkozhattak, beszélgethettek különböző szociális témákról. Sokféle szervezettel és sokféle emberrel vagyunk kapcsolatban. Ez nem csak azért jó, mert nekünk is bővül a kapcsolati tőkénk, hanem olyan szempontból is, hogy ez a ház régen nagyon rosszhírű volt.
Fotó: Magyar Máltai Szeretszolgálat Ferencvárosi Jelenlét Pont
Ide nem mertek bejönni még a környékről sem. Amikor én itt kezdtem, a szomszédban lévő, hasonló státuszú házakból sem engedtek be ide gyerekeket. Most már bárki be mer jönni, biztonságosnak érzi a házat, használni meri a teret.
Megváltozott a légkör
Csiklya Adrienn: Az utcában ez volt a legrosszabb ház, és most az ellentétét mondhatjuk, mert ez lett a legjobb. Én itt lakok a szemben lévő házban, és elmondhatom, hogy drogozás is ment, prostitúció, meg minden. Gyilkosság is volt például. Kinéztünk az ablakon, és láttuk, hogy minden nap jön a mentő, a rendőr, folyton kiabálás van és a vér folyik. Úgyhogy ez a ház tényleg borzasztó volt 2017 előtt.
Lakatos Jolán: Mi 2015-ben költöztünk ide, és hát nem volt valami jóhírű a ház. Elég sok veszekedést hallottunk, a földszinten például volt egy család, ahol minden nap bömbölt a zene, hangoskodás volt folyamatosan.
Kállai Rita: Ma már hál’ Istennek nem jár ide a rendőr egyáltalán, a mentő is csak akkor jön, ha az idős szomszédunk beteg. Én nem ismertem korábban a házat. Az biztos, hogy most már nyugodt, békés, az itt lakók pedig maximálisan együttműködnek velünk, jó viszonyban vagyunk mindenkivel. Az biztos, hogy most nincsenek balhék. Korábban nagyon sok volt az illegális lakásfoglaló is, most már ilyen sincs a házban. Ide ma már bárki bejöhet, nincs elküldve, nincs kizavarva, nincs bántva.
Hogy jobb irányba változzon öt-tíz év múlva akkor is, ha nem lenne már a program
Lakatos Jolán: Ha a jövőmet nézem, mindössze nyolc osztályom van, úgyhogy szeretnék elsősorban egy tanfolyamot elvégezni takarítás vagy műkörmös területen. Örülnék, ha ez a munkalehetőség folytatódna a jövőben is. Ha arról lesz szó, hogy vége ennek a munkának, akkor szeretnék dolgozni máshol.
Csiklya Adrienn: Ha nem lesz vége ennek a programnak, akkor itt maradok, ameddig lehet, mert ez a legjobb. Itt van az utcában, lejövök, ha baj van, itt vagyok a közelben, tudnak hívni. Jó lenne, ha még sokáig így lenne, de ezt majd a jövő eldönti.
Ha viszont ennek a programnak vége lesz, akkor keresek magamnak valami nem nehéz munkát. Könnyebb takarítást, mondjuk, mert csak oda vesznek fel így, hogy még az általános sincs meg, hét osztályom van.
Abban is segített Rita, hogy befejezzem, csak nem mentem, mert munka után otthon is sok a tennivaló, ott vannak a gyerekek is, s mosni, főzni, takarítani kell. De dolgozni szeretnék a továbbiakban is és az iskolát is jó lenne majd befejezni. Jó lenne most már előre menni, nem hátra, és nem leragadni.
Ez az anyag az Independent Content Production (EPIC) projekt keretében, a Központ a Független Újságírásért (CJI) koordinálásával, az Internews támogatásával készült. Az anyagban kifejtett vélemények kizárólag az UH.RO álláspontját tükrözik, és a fent említett partnerek nem vonhatók felelősségre az itt található információk bármilyen felhasználásáért.
