Forrás: Defense of Ukraine

Enyhe túlzással azt mondhatjuk, hogy a nagy változás a fronton az, hogy nincs nagy változás: 

• Bár a front nem mozdult sokat, a háttérben az uralkodó hozzáállás minden félnél változik
• Ennek egyik hozadéka lehet, hogy az ukránok engedélyt kapnak a nagy hatótávolságú rakéták orosz terület elleni bevetésére 
• A drónhadviselésben nem állt le az innováció, és elég félelmetesen néz ki
• A magyar kormány olyan lépést jelentette be, amely nem csak a szövetségesek, de Magyarország számára is veszélyes lehet, és nem látni egyelőre, hogy miért döntöttek mellette

Az ukrán védelem nem omlott össze a Donbaszban, Pokrovszknál azután sem, hogy oda koncentrálták az oroszok az erejük nagy részét, és az oroszországi Kurszkból sem tudták kiszorítani az ukránokat. Hozzáállásban viszont változott a helyzet, az oroszok már nem tettetik, hogy érdekelné őket bármiféle tűzszünet, az amerikai adminisztráció pedig egyik képmutatását az ukránok felé lassan levetkőzni készül.

Kurszknál még mindig tart az ukrán művelet. Azaz, nem lehet elégszer ismételni, Putyin háromnapos művelete jelenleg ott tart, hogy egy nem-nukleáris ország megszállás alatt tartja Oroszország egy darabját. Mellesleg ez az egyik olyan régió, ahol a lakók, legalábbis az idősek egy része, még beszél ukránul, habár még ők is úgy állnak hozzá, mintha a tizenkilencedik században lenne a világ, és „hohol akcentusként” hivatkoznak rá, mintha a cári birodalom alatt élnének. A hohol egy orosz csúfnév az ukránokra. Ennek ellenére az ukránok nem tartanak igényt hosszú távon a területre, amint azt Zelenszkij is bejelentette. A kurszki betörés pszichikai hatásain túl mostanra kezd érződni, hogy valóban elvon orosz erőket a Donbaszból. Bár a nyugati média sietett azt fejtegetni még augusztusban, hogy ez nem sikerült, a tanulság újra az, hogy a háború nem egy tévés sorozat, és nem hétről hétre fognak látszani a fontos fejlemények.

Ezzel párhuzamosan lassult is az orosz előretörés a Donbaszban. Sőt, több ukrán ellentámadás is történt. Ez nem jelenti azt, hogy Pokrovszk nem eshet el a jövőben, de az igaz marad, hogy lassú és véres műveletnek ígérkezik, ahol a védőknek továbbra is az a legfontosabb dolga, hogy minél drágábban adják a területet, és nem az, hogy mindenáron megvédjék ezt vagy azt a négyzetmétert. Erről a témáról írt nemrég Phillips O’Brien professzor is angolul, szabadon hozzáférhetően: a közbeszédben szinte minden megtámadott ukrán település nevéhez odateszik, hogy „stratégiai fontosságú”, miközben azért ennél árnyaltabb a kép. 

Hogy pontosan mi történik a harcokban, arról továbbra is Takács Márk cikkeit érdemes olvasni, aki tényleges katonai szakértőként szól hozzá a témához.

Amit szabad Jupiternek…

Az amerikaiak a csata királyának becézték a távolsági precíziós csapásokat, annyira fontosnak tartják. Nem nehéz belátni, hogy miért: