Lépjünk kissé vissza az orosz-ukrán háború frontjáról, és nézzünk meg néhány olyan tényezőt, amelyek nem látványosak ugyan, jóval többet számítanak, mint egy ukrán vagy orosz falu eleste vagy visszafoglalása. Ejtsünk szót tehát:
- az orosz gazdaság alakulásáról;
- az orosz emberanyag növekvő problémáiról;
- az ukrán dróntámadások hatásairól;
- az orosz politikai stabilitásban mutatkozó újabb repedésről.
Kezdjük a listát hátulról. A kilencvenes évek, hasonlóan a mi térségünkhöz, Oroszországban is elég vad idők voltak. Vlagyimir Putyin egyik jelentős eredménye az volt, hogy eltüntette az utcai lövöldözéseket, a látható bandaháborúkat. Ez most kapott egy pofont, ugyanis ami eddig csak céges vita és érdekes politikai helyezkedésnek indult, az
mostanra halottakkal járó utcai lövöldözéssé fajult.
Miről is van szó? A Wildberries, Oroszország legnagyobb online áruháza, valószínűleg a Kremlin nyomására, vagy legalább annak kegyeit keresve, egy jóval kisebb, de politikailag bekötött céggel akart összeolvadni. Az esetről részletesen magyarul itt lehet olvasni, de röviden a lényeg az, hogy a tulajdonossal, Tatjana Bakalcsukkal nem értett egyet az összeolvadás kapcsán a cégben jóval kisebb részt birtokló férje, Vlagyiszlav Bakalcsuk, aki a csecsen köztársasági vezetőhöz, a katonához, Ramzan Kadirovhoz fordult egy kis morális támogatásért.
Itt felkiálthat az olvasó, hogy hát mi más is lehetett volna akkor a kimenetel, mint a fizikai erőszak. De tudni kell azt is, hogy Kadirov otthon bár erős ember, Moszkvában messze nem ugyanaz a súlya, illetve az összeolvadást maga a Kreml, vagy annak egyik befolyásos embere támogatta. Meg azt is, hogy a Wildberries székház nagyon közel van a Kremlhez – itt lövöldözni nem más, mint kényszeríteni Putyint arra, hogy lecsapjon az elkövetőre, hiszen akarva vagy akaratlan a diktátor autoritását kérdőjelezi meg.
A két ember halálát, és hét sebesülését okozó incidens után szeptember 19-én le is tartóztatták Vlagyiszlavot. Mit is jelent tehát az eset? Putyinnak és az orosz népnek semmi jót, ugyanis arra utal, hogy az erőforrásokért vívott oligarcha harc, ami eddig inkább fizikai erőszakot nélkülöző módon zajlott (pl. üzleti, szabályozási nyomás, vagy a bíróságokkal zajló összejátszás útján), az most erőszakosabbá kezd válni.
Ez nem véletlen, a háború ugyanis rengeteg erőforrást leköt (nem csak pénzt, munkaerőt és nyersanyagot is), amihez nem igazán nyúlhatnak az oligarchák vagy más erős emberek, így lényegében zsugorodik az elérhető zsákmány. Ezzel párhuzamosan az állam is le van kötve a háborúval, így szabadabban garázdálkodhatnak az oligarchák, de idővel a bandák is, főleg ha veteránokkal is feltölthetik soraikat. Újra erőszakos idők jöhetnek el Oroszországban – mint oly sokszor a történelemben.
Orosz olaj és ukrán drónok
Az ukránok stratégiai dróntámadásai folytatódnak az orosz olajfeldolgozók ellen, de a hatásukat egyelőre nehéz mérni. Bár az oroszok erősítik, hogy semmi hatással nem bírtak az incidensek, ez nem teljesen hihető. Másrészt a (részben) akadozó orosz gyártás nem fog elijeszteni sok vásárlót, ugyanis aki orosz olajat vesz, az jellemzően beleszámolja, hogy kockázatos az üzlet, és már eleve olyan árat szorított ki az oroszokból, amiért megérje neki.
Ilyen vevő például India is, amelynek történelmileg jók a kapcsolatai az oroszokkal, és az orosz fegyverek egyik nagy vásárlójának számít. De ne siessünk azt állítani, hogy ezt feltétel nélküli barátságot vagy jó viszonyt jelentene az oroszokkal – nemrég derült ki, hogy vígan adnak el lőszert európai államoknak. És ne gondoljuk, hogy vakok lennének az indiaiak, nagyon is jól tudják, a jellemzően fegyvereket exportáló európai államoknak miért is kell hirtelen sok-sok lőszer. De ahogy az orosz olaj kapcsán, itt is az üzlet az első, ráadásul kiváló alkalom ez az országnak arra, hogy a gyártósorait fejlessze. Mégiscsak egy egyre agresszívabb Kína mellett fekszik, miközben az eddigi fegyverbeszállítója ettől a Kínától kezd függni, és miközben a beszállító fegyveripara meg is mutatta, hogy a nyugati fegyverekkel szemben jelentősen rosszabbul teljesít a vártnál.
És ha már fegyveripar – a megsérült orosz finomítók egyelőre nem éreztetik a hatásukat az orosz gazdaságban, de a katonaság ellátását valamelyest lassítják.
Egy picit mégis lépjünk vissza a front közelébe: Toropec városhoz közel, Ukrajnától nagyjából 480 kilométerre, északra. Az ukránok egy akkora fegyverraktárat iktattak itt ki, amelynek a robbanásait földrengésjelző szenzorok is megérezték, illetve a hősugárzását a NASA műholdjai is látták. Korábban az orosz hatóságok azzal dicsekedtek, hogy még nukleáris támadástól is megvédené a modern lerakat a lőszert. Úgy tűnik, valaki megint hazatalicskázta a költségvetés egy részét.
Növekvő orosz gazdasági és társadalmi problémák
Szeptember 20-án jelentette be a BBC, hogy becslései szerint az orosz katonai halottak száma elérte a 70 ezret. Ez csak a halottak száma, sebesültek nélkül, amely ennek sokszorosa. A 10 éves afgán háború, amelyet a Szovjetunió Vietnámjának is szoktak titulálni, körülbelül 10-20 ezer emberéletet követelt, és így is mély sebet hagyott a jóval népesebb Szovjetunió társadalmában. A mostani háború eredményei egyelőre nem láthatóak, de biztosra vehetjük, hogy évtizedes sebeket ejt az orosz népben.
Ezzel párhuzamosan fogy is az önkéntesen hadra fogható orosz állampolgárok száma, így egyelőre válaszul az orosz állam jelentőset növelt a feliratkozáskor kapott bónuszon. A britek szerint míg tavaly napi 1.600 új jelentkezőt tudtak felmutatni a hatóságok, ma ez a ráta sokkal inkább 1.000-hez közelíthet, ami egyébként arra elég, hogy pótolják az ugyancsak napi 1.000 körüli veszteségeket (ezek egy része felépül, vagy fogságból hazakerül, ekkor újra a frontra küldik). Emellett Putyin még szeretné növelni a sereg létszámát, főleg, hogy az ukránok, Kurszkban új dilemma elé állították, amihez jelentős számú emberre lenne szüksége.
Bár egyelőre nem akar újabb sorozást Moszkva, de lehet, hogy kénytelen lesz, ha tovább romlanak a számok. Az ukránok kurszki betörése is erős motiváló tényező lehet erre, amire azt gondolhatjuk, hogy stratégiai hiba volt az ukránok részéről – csakhogy számít erre Kijev, ugyanis ők is tisztában vannak azzal, hogy miért akarja kerülni a Kreml az újabb sorozást. A sorozás az orosz társadalom minden elemére rosszul hatna: ez a nem-háború (hivatalosan ugyanis most sem az) már eddig is elszívta a fölös munkaerőt, és már most hiány van, de egy újabb sorozás még egy adag nehézséget helyez a gazdaságra, a rendfenntartó erőkre, de főleg a társadalmi stabilitásra. A múltkori kör is káoszhoz és közel egy millió jól képzett munkaerő külföldre meneküléséhez vezetett.
Ez közben összeadódik azzal is, hogy az eddig jól bevált külföldi munkaerővel szemben jelentősen nőtt a bizalmatlanság az áprilisi merénylet óta. Bár a Kreml egyik nagy kedvence a nyugatot kritizálni a muzulmán bevándorlók miatt, de Moszkva még jobban függ a közép-ázsiai, ugyancsak muzulmán vándormunkásoktól. Különbség, hogy ezek valaha szovjet állampolgárok voltak ugyan (legalábbis az idősebbek), ez nem feltétlen jelent jobb integrációt az oroszok durva rasszizmusa és szegregációja miatt. Így végül kevésbé növekedik a vándormunkások száma (legalábbis egyelőre), s az orosz gazdaság munkás kezek nélkül marad. Ha meg később emelik a bevándorlást, az meg tovább emeli a társadalmi feszültségeket.
A gazdaság kapcsán
pedig a War on the Rocks publikált újra angol nyelven egy eredetileg francia cikket, amely azt vizsgálja, hogy az apadó bevétel és a növekvő kiadások milyen hatásokkal fognak járni, illetve egyáltalán a kozmetikázott számok mögé is benézett.
Kiderül például, hogy az orosz gazdaságban tapasztalt hiány már most 4,8 millió dolgozóra tehető, ez a munkaerő 7 százaléka. Az infláció mintegy 13,8 százalék, miközben a bepumpált pénz mennyisége a hadi költségvetés és a társadalmi kiadások oldaláról csak növekedett. A bevételek fosszilis energiahordozókból származó része 24 százalékkal esett 2022 és 2023 között, ezt nagyrészt plusz adókkal pótolták ki, de a korábban felhalmozott tartalékokhoz is hozzá kellett nyúlni a hiány csökkentésére. Kölcsönökhöz a hazai piacon még hozzáfér az állam, de nemzetközi szinten jóval kevésbé vannak lehetőségei: a Nyugat nem fog adni, Kína és India pedig keresni akar Oroszországon, nem segélyt adni. Így körülbelül 2,9 billió (ezermilliárd, angolul trillion) rubelt, kb. 28 milliárd eurót vehettek ki a tartalékokból.
Hirtelen már nem is hangzik olyan soknak az az eredeti pénzmennyiség, hivatalos nevén az Orosz Nemzeti Jóléti Alap, amely megmaradt a Kremlnek (kb. 300 milliárd euró) a nyugati szankciók után, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy 2023 és 2024-ben ki tudtak vetni olyan különadókat, amelyekre egyre kevésbé lesz pénz a gazdaságban (pl. olaj és gáz – a Gazprom a tavalyi évet veszteséggel zárta).
A tartalékok elégetésében kreatívok az oroszok, amint azt a nem túl régi médiajelentésekben is láthattuk, miszerint minden rendben van az orosz gazdasággal, ami akár növekedik is. Ez addig igaz, amíg felületesen nézzük a számokat, például az Orosz Nemzeti Jóléti Alap papíron 2022-ben 13,565 billió rubelt 2023 január elsején 10,434 billiót, 2024 év elején pedig 11,965 billiót ért – alig mozdult, nem igaz? Sőt, 2024-re még emelkedett is, milyen ügyes az orosz gazdasági vezetés.
Csakhogy a cikk szerzője benézett a számok mögé, és a feltáruló kép kicsit különböző. A likvid részét vizsgálva a rubel mennyisége: 8,432 billió 2022-ben, 6,132 billió 2023-ban és idén 5,011 billió. Azaz 113 milliárd dollárnyi pénz két év alatt 56 milliárdra olvadt. Volt emellett 10 milliárd euró, 310 milliárd jüan, 554 tonna arany. Ebből az összes euró (és más külföldi valuta) nyomtalanul eltűnt, a jüan 227 milliárdra csökkent, az aranyból 358 maradt. Akkor mégis hogy jöttek ki a fentebbi, stabil számok? Nos, egy ügyes trükkel: a korábban kb. 26 százalékot lefedő részvények aránya két év alatt 38 százalékra ugrott, ami nem csak hogy nem likvid, de ráadásul minden bizonnyal messze túlértékelt értékeket fed, hiszen az orosz cégek ma már közel sem érnének annyit a szabad piacon, mint 2022 előtt, senkinek, Kínának sem.
Ennek ellenére nem várható, hogy Oroszország változtasson az irányon: azért is, mert Putyin nem akar váltani, de azért is, mert olyan szinten állt rá az orosz gazdaság a háborúra, hogy ha holnap hirtelen véget érne, a sok leálló gyár gyakorlatilag gazdasági összeomlást jelentene. Ennek fényében higgyük el azt is, amikor az oroszok újra tűzszünetet kezdenek el emlegetni. Az oroszok mindent beleadtak a háromnapos műveletbe, így három év után sem tudnak vagy fognak leállni vele.
