A koronavírus-járvány miatt meghozott szigorú intézkedések egyike volt a felsőoktatás átköltöztetése az online világba, ezzel fenekestül forgatva fel az egyetemisták életét.

Kíváncsiak voltunk, mit hiányolnak ők az egyetem padsoraiból, hogyan élték meg a változást, hol és miképpen zajlanak az órák, látják-e az online oktatás végét?

A megkérdezett egyetemisták között akadt bölcsész, fogorvostan-, erdőmérnök- és joghallgató, a nemek aránytalan képviseltsége pedig a bátor férfi jelentkezők hiányából fakadt.

A képen balról jobbra: Nagy Bernadett, Lajos Ágnes, Kovács Rebeka, Bálint-Albert Anna

Úgy érzik, elveszítették a számukra legfontosabbat

– A csoporttársak, a bentlakó társak és a tanárok mellett a segítőkész könyvtárosok hiányoznak a leginkább. Hiányoznak a mosolyok, a vállveregetések, az ölelések, amik erőt adnak a mindennapokban és az olyan hétfőkön, amikor 12 órát nyomunk egy huzamban. Tehát egymás fizikai közelsége hiányzik, vagy az is, hogy ha lemaradunk, akkor nem Messengeren zaklatjuk egymást, hogy „bocsi nem értem, mi történt?”, hanem megbököm a másikat, és megvan a válasz. Úgyhogy nekem nagyon hiányoznak a társak, vallja Nagy Bernadett, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának elsőéves mesteris hallgatója.

– A napi rutin is felborult, nincs meg az, hogy felkelek, felöltözök és bemegyek az egyetemre, és hogy ebben a formájában egy kerete lenne a napnak, mondja Kovács Rebeka, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Jogtudományi Karának végzős hallgatója.

Bálint-Albert Annának, a Brassói Transilvania Egyetem Erdőmérnöki és Fakitermelési Kar végzős hallgatójának is a csoporttársakkal együtt töltött idő hiányzik a leginkább.

„Hiányoznak az órák előtti reggeli kávézások, az, hogy együtt bírtuk ki az órákat, biztattuk egymást, hogy együtt dolgoztunk a projekteken. Számomra ez tényleg nagyon nehéz így” – sorolja.

Váratlanul, ám nem felkészületlenül érte őket a változás

Lajos Ágnest, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Fogorvostudományi Karának harmadéves hallgatóját is váratlanul érte az online oktatásra való átváltás márciusban:

„Ma is tisztán emlékszem, informatika órán voltunk, feladatokat oldottunk, és akkor közölték, hogy mostantól online fog folytatódni az oktatás. Igazából senki nem hitte el, szürreálisnak tűnt, olyan volt, mint egy káosz az egész. Hiányoltuk azt, hogy nem voltak megelőző információk ezzel kapcsolatban, de a tanuláshoz szükséges eszközök, így a laptopok, könyvek elérhetőségének tekintetében nem volt hiány, ebből a szempontból nem ért minket felkészületlenül a hír.”

Nyilván nem hittünk abban, hogy az átváltás ténylegesen két hétig fog tartani. Azt gondoltuk, hogy egy hét múlva vissza kell mennünk, ezért aztán nagy vígan mondtuk egymásnak, hogy megyünk haza, és milyen jó lesz, de nem gondoltuk, hogy ez ennyire ki fog nyúlni. Emlékszem, hogy azon a márciusi hétfőn először hazaküldték a kolozsvári, kedden a vásárhelyi egyetemistákat, és mi, brassóiak, szerdán jöttünk haza. Visszagondolva, nagyon fel voltunk háborodva, hogy ez igazságtalanság, a többiek már otthon vannak, és mi még mindig itt, de hát most akármilyen szívesen lennék inkább ott, minthogy itthonról kelljen tanulnom – emlékszik vissza Bálint-Albert Anna, a Brassói Transilvania Egyetem Erdőmérnöki és Fakitermelési Kar végzős hallgatója.

Olyan szempontból viszont felkészületlenek voltunk, hogy mivel nem számítottunk erre a változásra, az egyetemi jegyzeteinket, könyveinket és füzeteinket Kolozsváron hagytuk, a következő állomás meg már május volt, amikor visszamentem és egyáltalán – a korlátozások függvényében – visszamehettem értük a bentlakásba – teszi hozzá Nagy Bernadett.

„Mért nem tanultok, ha úgyis otthon ültök egész nap?” 

– idézi fel Kovács Rebeka a gyakran feltett kérdést, majd hozzáteszi:  – Lehet, hogy több időm van, de hogy motivációm semmivel nincsen több, abban biztos vagyok. Az online  oktatás szerintem eléggé negatív hatással van a tanulási ritmusra is. Így, hogy itthon kell lenni egész nap, hajlamos az ember eltölteni az időt mindenféle itthoni teendővel.

Ezáltal annyira nem tudod beosztani az idődet, nem tudsz a tanulásra is úgy odafigyelni, ahogy kellene. Abszolút többet tanultam az offline oktatáson. Az, hogy be tudtam járni az egyetemre, és az órán fizikálisan részt tudtam venni, úgy érzem, hogy sokkal többet adott nekem mindenféleképpen. Most sokkal nehezebb egy laptop képernyőjét nézni, mint adott esetben beülni egy amfiteátrumba. Egyáltalán nem érzem magam időmilliomosnak.

Rebeka tanácsa:

Kitartást, tanuljatok, amennyit tudtok, hisz a ti érdeketek, és ne aggódjatok, lesz meg jó élet, hisz jogotok van hozzá!

Végzős hallgatóként, a szakdolgozatírást és az irányító tanárral való egyeztetést kevésbé befolyásolta ez a covidos helyzet, azonban a témaválasztást annál inkább: a 10 választható szakdolgozattéma közül 7 Covid-os téma volt a jogon.

„Én a kezdettől úgy indultam – kissé erősen fogalmazva –, hogy szinte az sem érdekel, hogy mi a téma, csak ne legyen Covid-os téma. Engem annyira idegesít már ez a koronavírus mizéria, hogy biztosra tudtam, én nem szeretnék ezzel mélyebben foglalkozni” ─ részletezi Rebeka a koronavírus-jelenséggel való kapcsolatát.

Lajos Ágnes is úgy látja, sokkal több idő kell a tanuláshoz, mint amikor jelen voltak fizikailag az egyetemen, ahol sokkal jobban lehetett figyelni.

„Viszont olyan értelemben, hogy magunknak osztjuk be az időnket, előnynek mondhatom az online oktatást. Mert ha van egy órás szünet az órák között, emlékszem, az egyetemről máskor hazamentünk, de itthon, ha jön a következő óra, akkor ki tudom nyitni a könyvet, át tudom olvasni az adott leckét, hogyha éppen egy teszt előtt állok, mert van időm rá, hisz nem a sétálással töltöm el az időmet, hanem az ismétléssel.”

Blackboard, Google Meet, Zoom, BigBlueButton – az egyetemisták új otthona

Nehéz volt megszokni egyet – állítják mindannyian.

„Ha kamerát kell kapcsolnunk, akkor névsor szerint, külön kell kapcsolnunk, különben összeomlik a rendszer. Volt, hogy egy napig nem volt oktatás, mert totálisan leállt a platform. A Gyógyszerészeti Karon videóhívásos vizsga volt, és mindenkit kidobott a rendszer, tehát mindenki újra kellett kapcsolódjon, de nem ment. Nehéz volt megszokni egy platformot, mert rengeteg nehézség adódott, mire megszoktunk volna egyet, átváltott az egyetemünk egy másikra, és mindent újra kellett tanulni, hogy mit hol találunk meg.

Azonban mindenképpen pozitívum, hogy külön instrukciós videók álltak rendelkezésünkre, amik hozzájárultak ahhoz, hogy könnyebben megértsük az adott felületet  – mondta el Lajos Ágnes.

Ugyanez a probléma állt fenn Bálint-Albert Annáéknál, ahol egyedi megoldásokkal próbálták kiküszöbölni a technikai gondokat: – Általában reggel nyolckor és tízkor nagyon le van terhelve a rendszer, mivel nemcsak az erdészetisek használják a BigBlueButton szolgáltatásait, hanem egyszerre akár 20 szak is az egyetemen belül, és mindenki akkor kezd csatlakozni. Ezt a rendszer egyszerűen nem bírja. Emiatt volt olyan intézkedés, hogy felosztották, hogy a mérnökisek, az orvosisok belépnek 15 perccel előbb, 15 perccel később meg a közgázasok és a bölcsészek csatlakoznak az órákra. Ezzel valamelyest megoldódott a probléma.

Van, ahol a tanárok próbáltak megoldást találni: – Mi, a bölcsészkaron a Zoomot használjuk a legtöbbet – mondja Nagy Bernadett.  – Az egyetem igazából a Microsoft Teams-et írja elő, a tanév elején előfizetett rá, viszont kissé megterheli a gépet, ezért a tanáraink nagyon rendesek voltak, és előfizettek a Zoomra. A Zoom barátságos applikáció véleményem szerint, és úgy látom, kompenzálni tudja az offline csapatmunkát azzal, hogy a tanárnak lehetősége van külön virtuális szobákra osztani a tanulókat.

„Pauza de covid”, fertőtlenítés, lázmérés – gyakorlati órák szigorú biztonsági előírások mellett

Az egyetemistákkal való beszélgetés során kiderült, többen is tartanak attól, hogy az online tanulással – a gyakorlati órák hiányában – később nehézségek adódhatnak a szakmájukban.

Lajos Ágnes fogorvostanhallgató minden nehézség ellenére szerencsésnek tartja a helyzetüket: – Szakmailag tartok a végeredménytől, attól, hogy mennyire leszünk otthon abban, amit tanulunk, a hivatásunkban, hogy a gyakorlat hiánya mennyire fog hátrányt jelenteni.

Ágnes tanácsa:

Próbáljatok kapni az alkalmakon, és nyári gyakorlaton kívül is, amikor tehetitek, gyakorlatozzatok (ami most az egyetemen kissé „hiánycikk” mert nincs on-site oktatás), ezáltal is gyarapítva tudásotokat! Osszátok be kellőképp az időtöket, adjatok teret a sportnak, a hobbitoknak egyaránt!

Hiszen nem mindegy, hogy úgy kezdjük-e majd a fogorvoslást, hogy van némi tapasztalatunk, vagy éppen azzal, hogy be kell hoznunk a gyakorlati részt is. Annyiban viszont szerencsésnek mondhatom magunkat, hogy amikor megkezdődött szeptemberben a tanítás, mi még bejárhattunk a gyakorlati órákra védőfelszerelésekben, és azért ilyen szempontból jó helyzetben vagyunk, hogy ha nem is sok órát, de gyakorlatozhattunk, és szereztünk ilyenfajta tudást. Azonban bízom benne, hogy mielőbb visszatérünk az on-site módozatra, mivel a mi hivatásunk tényleg arról szól, hogy kontaktot létesítsünk orvos és páciens között, az online világban pedig nem lehet elsajátítani azt a tudást, amit az egyetemen, a praktikák alatt szerzünk.  Pozitívumnak tartom viszont, hogy a nyári praktika keretein belül, ami négy hét gyakorlatozást jelent egy fogorvosi rendelőben, pótolni tudtuk a hiányosságokat, vagy voltak olyan tanárok, akik felajánlották, hogy amikor lejár ez az egész vírushelyzet, akkor tartanak gyakorlati különórákat.

„Domnişoara ingineră online”?

Bálint-Albert Anna erdőmérnök hallgató is tart a gyakorlati órák hiányából adódó későbbi nehézségektől: – Tartok attól, hogy az álláskeresésnél nézni fogják majd azt, hogy a tanulmányaim egynegyedét online voltam kénytelen elvégezni. Az egyetemen szokták mondani nekünk, hogy „domnişoara ingineră”, azaz mérnök kisasszony, na és akkor ebből most lesz egy „domnişoara ingineră online”.

Ami a gyakorlati órákat illeti, mivel októberben még hibrid rendszerű oktatás működött, a kurzusokat online tartották, de a gyakorlatokra bejárhattunk. Ezek úgy néztek ki, hogy a tanár csoportokra, majd „félcsoportokra” osztott minket. Egy teremben nyolcan voltunk, attól függően, hogy mekkora volt a terem, és amikor lejárt 50 perc, akkor volt egy „pauză de covid”, amikor mindenki kiment, de persze nem azon a bejáraton, ahol előzőleg bementünk, hanem egy külön ajtón, megkerülve az egyetemet, majd megint be a bejáraton. Ezután jöhetett a fertőtlenítés, lázmérés, és ültünk vissza az órára, mondja Anna.

Tisztára, mint egy börtönben

Mielőtt a számítógépeket használtuk, le kellett fújnunk fertőtlenítőszerrel a gépeket és az asztalt, ahol ültünk. Plexi lappal voltunk elválasztva egymástól, tisztára, mint egy börtönben. Nagyon rosszul éreztük magunkat emiatt, ezt még tetézte, hogy a kötelező maszkviseléstől nagyon hamar elálmosodtunk – folytatja az erdészmérnök-hallgató.

Anna javaslata

Bármilyen nehéz és bizonytalan a mostani helyzet, ne adjátok fel, próbáljátok meg mindenből kihozni a lehető legtöbbet!

Most már teljesen áttértünk az online módra, a gyakorlatokat is online próbáljuk elvégezni, viszont van olyan órám, ahol mérni kéne műszerekkel, és – bár instrukciós videókkal látnak el a tanárok, – közel sem olyan, mintha élőben nyomnám a gombokat a készüléken, vagy mérném az évgyűrűket és vizsgálnám a fa nedvességtartalmát.

Mindezek ellenére is szerencsés helyzetben vagyok, hiszen utolsó évre váltottunk át online oktatásra, így mindenképpen el tudtam sajátítani egy biztos alapot, viszont akik most kezdték az egyetemet, azoknak biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz, és nehezebb lesz elmélyíteniük az alapismereteket.

A tanároknak sem könnyű, ez biztos

– jelentik ki egyhangúlag a megkérdezett egyetemisták. Nincs ez másképp a bölcsészkar tanáraival sem, tanúsítja Nagy Bernadett, majd egy határozott igennel válaszol arra a kérdésre, hogy elnézőbbek-e a tanárok náluk.

Szerintem teljesen elnézőek, megpróbálnak segíteni, meg egy picit a mi elvárásainkhoz is igazodni, tehát, ha nincs meg egy szakirodalom, vagy éppen nehezen hozzáférhető, akkor alternatív megoldásokat keresnek, újat ajánlanak fel, vagy elérhetővé teszik online.

Bernadett túlélő tippje:

Próbáljátok meg felfedezni az online tér és online könyvtárak adta lehetőségeket! Fogjátok fel úgy, mint lehetőséget, amely előttetek áll, hogy felderítsétek, ki tudja hány más diáknak segíthettek vele! Merjetek segítséget kérni, mert a tanárok, könyvtárosok és társaik mindenikében egy-egy földre szállt angyal rejtőzik, akik arra várnak, hogy kinyithassák szárnyaikat!

A segítőkész könyvtárosokat is meg kell említenem, akik elküldték több év irodalomtudomány, nyelvészeti és néprajz témájú szakdolgozat címét, hogy azok irodalomjegyzékéből inspirálódjunk. Az Arcanum Digitális Tudománytárhoz és a Szaktárs adatbázishoz is hozzáférést engedtek nekünk otthonról, hogy bátran könyvtározhassunk, megkönnyítve ezzel az online tanulást.

„Az óra végére mindenki sírt már egymás hiányától, a bizonytalanságtól”

Egyik online óra alkalmával nagyon hallgatag volt a csoport. A tanárnőnk, látva ezt, beszélgetést kezdeményezett velünk a jelenlegi helyzetről, és elmesélte, hogy neki is nagyon nehéz lelkileg, hogy az online világban láthat minket, hogy ilyen formában kell együtt dolgoznia a diákokkal. Biztatott, hogy támogassuk egymást, mondjuk el tapasztalatainkat.

Erre már mindenkinél eltörött a mécses, és sorra visszhangzott el, hogy „én is sokat sírok, én is sírok itthon”, és azokon, akiknek be volt kapcsolva volt a kamerája, látszott, hogy elérzékenyültek. Nehéz így, azt gondolom, mindenkinek nehéz, foglalja össze Bernadett.