Fotók: MAGYARI Tímea

Ma van az első sztrájkmentes nap, az időjárás látszólag a diákok kedvéért eléggé szomorkásra váltott, talán így könnyebb nekik visszaülni az iskolapadba. Reggel nyolc előtt megmozdult a város, ellepték a színes hátizsákos diákok, egy óra közeledtével ismét előkerültek a gyerkekeiket váró szülők az iskolák előtt, a felsőbb éves tanulók csoportokba verődve igyekeztek kávé…, akarom mondani haza tanulni. 

A déli forgalmat és az eső szemerkéléssé szelidűlését kihasználva mi is kimentünk a Patkóba, hogy megkérdezzük a diákokat, mi volt az első gondolatuk tegnap, amikor kiderült, hogy iskolába kell menni, milyen volt ma a suliban, mi a terv a hétre, pénteken vége lesz-e a tanévnek. 

A végzősök nem paráznak

Tekintve, hogy nem ütötte el az egyet az óra, csak nyolcadikos diákok jártak-keltek az utcán, épp véget ért a napi felkészítő dózis. Farkas Jocó és Vidor Balázs is onnan került elő, elmondták, eddig is voltak felkészítők és még lesznek is a héten, őket nem érinti ilyen szempontból, hogy véget ért sztrájk. 

Hasonlókról vallanak a tizenkettedikesek is, a kicsengetések óta felkészítőre járnak. 

„Csak azért jössz be iskolába, hogy a motivációd egy kicsit legyen meg és bekerülj ebbe a közegbe, mostmár nagyon kérdésünk sincsen, inkább csak egymással elbeszéljük a dolgokat” – magyarázta Pop Anett. 

Osztálytársával, Szélyes Zsanettel, nem tudták megmondani mi a helyzet az alsóbb évfolyamokon, amit biztosan állítottak, hogy „pénteken nekünk bankettünk van, buli van, azután már letudtuk teljes mértékben a sulit. Mostmár úgy elengedtük az iskolát, hogy tanulni sem tudunk, megvolt a kicsengetés meg minden, érzelmileg lezártuk.”

Mi nem tehetünk róla, hogy sztrájkoltak

Egy óra öt percre kezdtek el kiözönleni a diákok az iskolákból, a fényképezőgépet látva néhányan sietősre fogták és messzire kikerültek. Voltak, akik bár horogra akadtak, a nyilatkozás kiváltságát a mögöttük érkező osztálytársaikra hagyták. Így kezdtünk el beszélgetni Szatmári Katinkával, Fülöp Mónikával, László Petrával, Arany Dórival és Sándor Barbarával. Mind az öten 11. oszályosak és amikor megkérdeztük mi volt tegnap az első gondolatuk amikor kiderült, hogy kezdődik a suli, egyként vágták rá, hogy „jaj ne”,  „ne már”.

Aztán Katinka vette át a szót, elmondta, hogy „többnyire lezártak, úgyhogy nem történt semmi különös ma. Mateken nagyon gyúrtak, vettük a leckét, utolsó óráig fogunk is venni. A tanár azt mondta nem is a suliban fog lezárni, hogy tudjuk felvenni az anyagot, hanem majd iskolán kívül.” 

A lányok nem osztálytársak, ezért nem épp egyforma a helyzetük, mivel a másik osztályban nem csak a matektanár elégedetlen ezzel a befejezéssel. 

„Nálunk volt egy-egy tanár, aki most jött rá, hogy nincs elég jegyünk és azt szerették volna, hogy pótoljuk be pár nap alatt, de nem éreztük fernek ezt, hogy mi nem tehetünk róla, hogy sztrájkoltak” – magyarázzák, hozzáteszik, ettől függetlenül még meg kell írják a felmérőket, de legalább pénteken már évzáró. 

Hegy alatt abrakolunk

Ekkor néhány fiú verődik hozzánk, köztük az idei diákpolgármester is, Balázs Lacika, akit elég megviselt az, hogy ma iskolába kellett jönni. Tegnap „teljes megsemmisülés. Agyilag összeomlás. Az élet értelmének keresése. És ezek váltakozása” járt a fejében. A mai napja is elég kaotikusan indult, mivel elaludt és szinte elkésett, aztán elmondása szerint mostanáig a  nap értelmét próbálta keresni, de nem találta, „csináljuk amire köteleznek” – vágta rá. 

Mi a helyzet az iskolában? – tettük fel neki a kérdést, „hegy alatt abrakolunk jól megszokottan, semmi összetett terv nincs, ahogy látom, le akarnak zárni minél egyértelműbben, nem keresik a komplikációkat ez legalább tisztelendő. Nem akarnak feleltetni, csak megpróbálnak gyorsan túl lenni ezen az éven, ahogy mi is. Nincs is kötött program a hétre szerintem, követjük az órarendet de az iskola most inkább egy játszóháznak tűnik nekem.”

Lacika után két 9. osztályos fiú, Zsolt és Tamás is elég csüggedtnek tűntek, elárulták, tegnap az járt a fejükben, hogy meg fognak bukni és még a leckét is be kell pótolni. Végül nem lett olyan vészes a nap, sem megbukni, sem pótolni nem kellett. S bár jegyet fognak kapni, nem lesznek felmérők, nem is lenne mikor írjanak, mivel holnap délig mindenki le kell legyen zárva, magyarázzák. 

Egy kisfiú kíváncsian tekintgetett felénk, bátran jelentkezett megszólalónak, sőt, az egyik osztálytársát is megpróbálta beszervezni. A negyedik osztályos Lőrincz Lórándnak tegnap rosszul esett a hír, „mert akartam még játszani”, mondja csüggedten. Azzal sem tudjuk megvigasztalni, hogy jövő héten kezdődik a nyári szünet, ő még egyelőre úgy tudja, „lehet, hogy be kell pótolni” a lemaradást. 

Ma még tanultak és a héten még fognak is, de tudomása szerint csütörtökön nekik is véget ér a tanév.