Ibolya és Orsolya gyakran sürögnek forognak együtt a konyhában. Orsolya leginkább édesanyja keze alá dolgozik, de a palacsintasütésnek ő a mestere.
fotók: SZÁSZ ZSUZSI
Pál Ibolya már a kezdetektől a Keresztúri tejgyár csapatának tagja, nagyon szereti a munkaközösséget, a munkát, amit végez, a gazdákat, a csarnokosokat – még akkor is, ha olyan is van, akit csak a hangja után ismer. Jelenleg a begyűjtési osztályon van, adatbevitellel foglalkozik, illetve ő tartja a kapcsolatot a csarnokban dolgozókkal és a tejes gazdákkal is. Büszkén meséli, hogy édesanyja és a nagymamája is tejgyárban dolgozott.
„Én valamikor dolgoztam a laborban is, az nem fogott meg, de ezt szeretem csinálni. Emberekkel kell foglalkozni, jó társaság vagyunk az irodában is, jó a közösség. Szeretem az embereket, van türelmem hozzájuk, néha a kollégák is csodálkoznak.”
Főzz és nyerj a Keresztúrival!
Készítsd el kedvenc recepted legalább egy Keresztúri termék felhasználásával. A nyereményeket és határidőket itt találod: kereszturi.com/fozoverseny
Persze, voltak nehezebb idők is, akkoriban még a gyár neve is más volt. Hosszú munkanapokról, felgyülemlett kimutatásokról nosztaligázunk ma már mosolyogva: „Emlékszem, amikor a lányom harmadikos volt, és este sírva hívott, hogy anyukám, mindenhová jött a Mikulás, csak hozzánk nem. Úgy küldtek haza a kollégák. Abban az időben, amikor a nagy kimutatásokat kellett csinálni még este nyolckor ott voltunk. De most már nincsenek ilyenek.”
Persze, most is megesik, hogy a negyedéves jelentéseknél picit összefutnak a szálak, vannak nehézségek, de megoldhatók.
Közben Ibolyáról kiderült, hogy nemcsak az adatokhoz ért, ismeri és foglalkozik a gazdákkal, csarnokosokkal, és az ízekhez is kiváló érzéke van. „Azt tudni kell Ibolyáról, hogy ő az ízlelőbimbó a szövetkezetnél. Bármilyen új termék van, kísérletezés vagy termékminőségi kérdés merül fel, ha Ibolyán nem megy keresztül, akkor abból nem lesz semmi – mosolyog Csaba, a Keresztúri marketingese. Így kérdés sem volt, hogy valamit ki kell sütnie nekünk, Tarka-olvasóknak is.
Jó alapanyagból, jó étel
Ibolyáék négyen vannak, a családnak fontos az egészséges étkezés, boltba alig járnak: zöldséget, gyümölcsöt a kiskertjükből takarítják be, állatokat nevelnek, hogy ne legyen tápos a hús.
Az udvaron kiskert van mindenféle zöldséggel. „Annyi paprikám van, hogy jut mindenféle eltevéshez: zakuszka, savanyúság” – büszkélkedik. Van krumpli, murok, petrezselyem, zöldbab, hagyma, zöldborsó – tette hozzá. „A paprikám nagyon jó fajta, a palántát is mi neveljük, itt a kalorifer alatt indul, az ajtó elé, majd az ablakokba, előszobába kerül és onnan a kertbe. Mi üzletbe alig járunk, hús is van, zöldség is van. Van itthon bárány, édesapáméknál van disznó, volt húscsirkénk is, amit a karantén alatt Orsolya nevelgetett.”
Ibolyának a kis kert a békét és a kikapcsolódást jelenti. „Nekem jól esik kimenni a kertbe, olyankor nem gondolok semmire, a szemem is megpihen.” Jóleső érzés látni a zöldségeket fejlődni, főleg egy jó eső után, mikor hirtelen nagyot nőnek.
Számukra a kert és az állatok gondozása az élet természetes velejárója: „Nagymamámék is megtermelték az ennivalót, állataik voltak, a férjem is szeret az állatokkal foglalkozni. És nem mindegy, hogy mit eszünk. Enni szeretünk.”
Mindig kisül valami
„Sütni szeretek, mert én nagyon édesszájú vagyok. Főzni megfőzök, a férjem kőműves, nehéz munkán van, azért kell az étel hozzá. Nagymamám is nagyon szeretett sütni és dédnagymamámról mesélték, hogy szakácsnéskodott is a faluban, nagyon jól főzött”- vall színt Ibolya.
Amit nem tudtál a Keresztúriról
„Van nekünk egy híres kerek asztalunk a gyárban is. Tíz órakor szoktunk ebédelni, összedobjuk a pénzt, viszünk itthonról zöldséget, disznóvágási időszakban kóstolót, zakuszkát, lekvárt, a gyárból meg kapunk kicsi vajat. S olyan jókat eszünk.”
De megtudjuk, hogy szívesen sütnek itthon lángost, hétvégéken süteményeket: linzereket, pánkókat, krémes süteményeket. Régen inkább Ibolya édesanyja sütött, aztán átvette a stafétát. A kelt tészta mindig könnyen ment Ibolyának, Orsolya palacsintasütésben jeleskedik és a csokis és meggyes muffin sütésében.
Norbinak, Ibolya nagyfiának kedvence a citromtorta, Orsolyáé a joghurttorta, de a csokitorta is. „Szeretjük a darázsfészket, karácsonyi időszakban a bejglit és a mákoskalácsot is”. S miközben készül a csiga, mesélnek és jó tanácsokat is kapunk: „Amikor fánkot sütünk, én soha nem mérem az adagot, csak úgy szemre. Szerintem ezt nem lehet elrontani, be kell tartani az arányokat és kész.”
Vaníliás csiga
Hozzávalók a tésztához:
- 50 dkg liszt
- 3 dkg élesztő
- 3 tojássárgája
- 5 dkg porcukor
- 8 dkg vaj
- 1 csipet só
- 2 dl tej
A töltelékhez:
- 10 dkg porcukor
- 12dkg vaj
Locsolgatni:
- 2 dl langyos tej
- 1 tasak vaníliás cukor
Elkészítés:
Az élesztőt 1 evőkanál cukorral 0,5 dl tejben felfuttatjuk. Majd a lisztet a vajjal összedolgozzuk, beletesszük a felfuttatott élesztőt, a tojássárgáját, a cukrot és a maradék tejet, ebből ruganyos tésztát gyúrunk. Hagyjuk 20 percet kelni.
Ez idő alatt a 12 dkg vajat a 10 dkg porcukorral habosra keverjük. Kinyújtjuk a tésztánkat, két részre osztjuk, és a cukros-vajas krémmel megkenjük, majd szorosan feltekerjük, ezután 2 cm szeles szeleteket vágunk.
Felállítva tepsibe helyezzük 2-3 cm távolságra egymástól, és pihentetjük még 20 percet. Ezután betesszük a 160 Celsius fokra előmelegített sütőbe. Amikor a tészta teteje mar sárgulni kezd (hozzávetőlegesen 20-30 perc múlva), azaz majdnem kész van, kivesszük és meglocsoljuk a vaníliás tejjel es készre sütjük.
Tippek:
A porcukrot a kihűlt süteményre érdemes rá szórni, hogy ne olvadjon el.
A vajas keveréket ízesíthetjük tetszés szerint őrölt dióval, őrölt mandulával, kakaóval, mazsolát is tehetünk bele.
