Az erdélyi otthon eklektikus, jár hozzá egy román szomszéd és zakuszka

Az Erdélyi Otthon csoport pár évvel ezelőtt alakult, azonban tavaly novemberben, amikor a házigazda Hajnal Csilla, újságíró, és Bardosán Sheila Tímea, marketing szakértő útjára indították az Erdélyi Otthon blogot, a csoport is új életre kelt. Az akkor párszázas csoport ma már szinte ezer tagot számol, és úgy tűnik, aktív, bizalmas közösség van kialakulóban az online térben. A blog ötletgazdáival, Csillával és Sheilával az erdélyi otthonok sajátosságairól, a lakberendezés lélektanáról, és az ideális nappaliba való szőnyegről is beszélgettünk. De szót esett arról is, hogy miért lehet igény egy olyan csoportra a közösségi oldalon, ahol egymás konyháját, olvasósarkát, egyéb kuckóját lessük meg – háborítatlanul.

Fotó: Erdélyi Otthon

Meglepő nyitottság: szívélyes online meghívás az otthoni térbe

„Nem számítottunk rá, de reméltük, hogy sokakat érdekel majd a blog”, vág bele Csilla, aki pár évvel ezelőtt hozta létre a Facebook-csoportot. Csilla bár nem lakberendező, szenvedélyesen érdeklődik a téma iránt, szívesen rendezgeti saját otthonát is, ahol férjével és négy gyermekükkel él. „Az ember mindig kíváncsi a másik életterére, nem is az intimitásra, hanem inkább arra, hogy a másik hogyan él, hogyan rendezi be a lakását, mi zajlik abban a térben. Csakhogy nem nagyon lehet bekukucskálni az ablakokon, mert mindenhol függöny van, ritka az, ahol nincs. A blog és a csoport egy olyan felület, ahol benézhetünk egymás otthonába, anélkül, hogy kukkolnánk, ahol megmutathatjuk egymásnak az otthonunkat.”

Sheila otthonában. Fotó: J A P by Jánosi Ágnes

Sheila, aki évek óta foglalkozik bútorfestéssel és -restaurálással, hozzáteszi: őt meglepte, hogy ennyien hajlandóak megmutatni az otthonukat a közösségben. „Azt hittem az elején, és azt is beszéltük, hogy majd mi keresünk meg személyeket, akik megmutatnák a lakásukat, elkérjük tőlük a fényképeket. Ehelyett organikusan indult az egész, a csoportban elkezdtünk kommunikálni erről a szándékunkról, feltettük a kérdést, hogy ki az, aki esetleg megmutatná az otthonát, és rengetegen jelezték, hogy én is, én is, én is.” 

Beszélgetésünk közvetlen és jó hangulatú, Csilla és Sheila kiválóan tudnak együtt dolgozni, és ez a kémiájukban is meglátszik. Bátran teszem hozzá meglátásaimat, észrevételeimet is, bár a lakberendezés, az otthonteremtés fogalma csak most kezdett el aktuálissá válni a személyes életemben. A fesztelenség, ami beszélgetésünket jellemzi, egyben a csoport sajátja: itt nem kioktatás, megszégyenítés, kéretlen tanácsadás a lényeg, hanem az egymás megismerése, az érdeklődő figyelem, és a belülről fakadó tanulásvágy.

„Nagyon fontos szempont volt, hogy ne egy lakberendezői csoportot hozzunk létre, hanem inkább egy közösséget, ahol az otthon, az ember a térben kerül előtérbe. Nem szeretnénk azt üzenni senkinek, hogy te ezt meg ezt nem csinálod jól, egy beszélgetést akarunk kezdeményezni, létrehozni”, emeli ki Sheila. Bár a csoportban vannak szakemberek, és az ötletgazdák célja is, hogy a szakszerű szempontok is érvényesüljenek, és szakmai kapcsolatok, együttműködések is létrejöhessenek, az alaphangulat a kötetlenség irányába mozdult el a szigorú szabálykövetés helyett. „Nem az van, hogy ezt így kell csinálni, mert az a jó, amit mi csinálunk. Az a lényeg, hogy megmutassuk egymásnak az otthonunkat, és egymástól tudjunk tanulni, inspirálódni. Észre se vesszük amúgy, mert nem egy tudatos dolog, de rengeteget tanulunk a másiktól. Egy idő után már nem véletlen, hogy idehelyezzük a lámpát, vagy odatesszük azt a könyvet, mert tudat alatt az  van, hogy ezt már láttam valahol, és működött, valamiért megfogott”, fejti ki Csilla.

Közös kultúránk leképezése 

A csoport képeit nézegetve egyértelmű, hogy mindenki a saját ízlése, személyisége és lehetőségei szerint rendezi be otthonát. Ami egyiknél működik, a másiknál elkerülendő: van, aki a maximalizmusnak hódol és mindent mindennel kombinál, van, aki az egyszerű, letisztult formák szerelmese, és légies terekben érzi jól magát. Annyi biztos, hogy valamennyien egy kultúrkörben mozgunk, és bár anyagi, ízlésbeli és egyéb lehetőségeink különbözőek, szellemi és akár érzelmi értelemben ugyanazokhoz a tartalmakhoz, impluzusokhoz férünk hozzá. Ez megmutatkozik a tárgyi kultúránkban is.

Csilla otthonában. Fotó: Haáz Samu

Csilla úgy fogalmazta meg, emlékszik vissza Sheila, hogy az erdélyi otthon ugyanolyan, mint a világ bármely táján, csak az különbözteti meg, hogy mindenkinek van egy román szomszédja és van zakuszka a polcán. A rendszerváltás utáni nyitás azt is eredményezte, hogy Romániába és Erdélybe is bejöttek az európai és nemzetközi hatások. Bár tetten érhetők a kommunista és posztkommunista hatások, mutat rá Csilla, nagy különbség nincs a magyarországi és az erdélyi otthonok között, modern dolgok már minden háztartásban vannak. Nagy különbség azonban, például a nyugatibb társadalmakhoz képest, hogy itthon az embereknek nincs nagyon sok pénze, anyagi kerete a lakberendezésre, és sokszor az olcsóbb megoldás mellett döntenek, jegyzi meg Csilla. Ez azt is jelenti, hogy a felújítás vagy egy időtálló és minőségi, de drágább darab helyett az olcsó megoldások, például a laminált bútor mellett döntenek itthon az emberek.

Sheila hozzáteszi, hogy Erdélyben nem arra szocializálódtunk, hogy ötévente lecseréljünk mindent az otthonunkban. Megörökölt darabokkal élünk, ezeket próbáljuk újszerűbben bemutatni. „A legtöbb otthonban jól megfér a nagymama örökölt bútora és egy modern, nagyáruházas, új szekrénysor”, mondja Csilla, Sheila hozzáteszi: „Az erdélyi otthonok eklektikusak.”

Kérdésemre, hogy mennyire látják gyakorinak a népműveszetből átemelt tárgyak és bútorok használatát a városi környezetben, Csilla azt mondja, hogy ma urbánus környezetben inkább a letisztult, skandináv hangulat a menő, nagyobb trend. Vidéki parasztházak vagy hétvégi házak berendezésére jellemző inkább a tulipános láda, a varrottas párna, a zománcozott edények. 

„Valamiféle trendet követünk itthon is, csak nem biztos, hogy az a legújabb trend”, mondja nevetve Csilla. Sheila szerint hozzánk, Erdélybe pár éves késéssel jut el az, ami nemzetközi szinten lakberendezés szempontjából megtörténik. Befolyással van a hazai lakberendezési trendekre az is, hogy népszerűek lettek a nagyáruházak, ahol eleve berendezett terekből lehet inspirálódni, azokat akár teljes egészében rekreálni az otthonunkban. Ez az egységesség a személyes stílus kárára megy, mutat rá Sheila.

Ne szégyellje senki az otthonát

A csoportban sokféle ember sokféle otthonát pillanthatjuk meg, valamennyien más-más erőforrásokkal és lehetőségekkel rendelkeznek.

A cikk az előfizetőink számára folytatódik!

Ne maradj le a végéről! Már havi 15 lejért elolvashatod a cikkeink legjavát. Fektess be te is a szabadságba!