Tegnap bomba volt a szívedben, megcéloztál valakit és nyomban romba dőlt? Vagy volt rezgés, zsongás, de semmi csend és csalódás? A kör közepén álltál-e? Azt legalább már kezded sejteni, mi kell a bombához, zsongáshoz és a kör közepén álláshoz? 

Újonnan indult minisorozatunkban elkísérjük az Udvarhely Napokat szervező Művelődési Ház és a városháza munkatársait a számukra legkedvesebb pontra a rendezvényen. Ott beszélgetünk érzéseikről, gondolataikról, feladataikról, élményeikről. Az első nap Simon Mária Tímeával és Zörgő Noémivel tettünk egy sétát a helyszínen. 

A második nap során az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) sátrát és a nagyszínpadot látogattuk meg. Az előbbi Toth Tímeának, az UFF elnökének fontos pont, aki a rendezvényen jelenleg az önkéntesek koordinálásáért felel, az utóbbi helyszín pedig Samu Szende szíve csücske, aki közbeszerzéssel, a fellépők elszállásolásával, a backstage rendben tartásával és még vagy egy tucat dologgal foglalkozik, amikről később ő maga mesél. 

Kihelyezett otthon

Az első utunk az UFF sátorához vitt, ahol babzsákok, társasjátékok hevertek, a hűsítő árnyékot pihengető fiatalok élvezték érkezésünkkor. Toth Tímea választása nem volt meglepő: „ez a miénk, ezt mi csináljuk”. Most épp két helyen „laknak”, a chill zone-t, amivel az Udvarhely Napokra készültek, egy kis otthonnak tekintik, ahol ők és a résztvevők is meg tudnak egyet szusszani, kényelmesen elhelyezkedve lehet beszélgetni, társasozni. „Eljönnek az érettségiző UFF-osok is a koncertekre, ilyenkor benéznek hozzánk, régi tagok is  odaköszönnek, van, aki a gyerekét is hozza, ilyenkor babázunk. Úgyhogy ez egy tökéletes találkozási pont”.

„Amikor először kint volt az UFF sátor a városnapokon, akkor én még egyetemista voltam, de hazajöttem annak ellenére, hogy pótszesszió volt meg nyári gyakorlat, inkább úgy szerveztem az egyetemi életet, hogy itt lehessek. Onnantól kezdve gyakorlatilag minden évben itt vagyok, úgyhogy ezt a folytonosságot is jelenti nekem az, hogy kint vagyunk az Udvarhely Napokon. Ha visszagondolok, akkor látom magamon a fejlődést, hogy honnan hová jutottam időközben. 

Számomra az UFF-sátor meg amúgy az UFF, a stabilitás és a biztos pont. Folyamatosan változnak az arcok, az emberek, de az UFF mégis stabilan összeköt. Ettől nagyon szép, meg esetenként érzelmes is tud lenni ez az egész” – valott érzéseiről Tóth Tímea. 

Az emberek két pólusúak, lemerítenek, majd fel töltenek

Timinek az önkéntesek koordinálása a legfőbb feladata, ami azt jelenti, hogy szólnak a szervezők, hogy milyen tevékenységhez, hány emberre lenne szükség. Ő az UFF-sátornál gyülekező fiatalokat szétosztja ezekre a feladatokra, lehetőleg úgy, hogy a munka is jól el legyen végezve, de a diákoknak szórakozni is maradjon idejük. Szerinte egyelőre ezt a rendszert sikerrel működtetik, sőt az egyik este ő is tudott egy kicsit szórakozni, pihenni, mivel az önkéntesek nélküle is meg tudták oldani a dolgokat.  

„A legnehezebb az, hogy emberekkel kell dolgozni, mivel ahány ember, annyi személyiség. Ez nagyon sokszor konfliktusokat is tud szülni, és azt hiszem, és úgy érzem, hogy én vagyok az, aki kell biztosítsa, hogy a lehető legkevesebb ilyenre legyen lehetőség” – vallott feladata nehézségeiről Toth Tímea. De fel is tölti őt a társaság, főleg az UFF-osoké, egy jó társasjáték kíséretében. 

Kell is a feltöltődés, mivel a hét még messze nem ért véget, „a kis színpad backstage-ért is részben mi vagyunk felelősek meg a helyszíni feladatokért is. Próbáljuk levenni a terhet a Művelődési Ház munkatársainak a válláról. Az utószervezés során is azért bőven vannak feladataink: pakolni, összeszedni, rendben hagyni a parkot úgy, ahogy kaptuk. Ezt a munkát kell koordinálni, szemmel kell tartani az önkénteseket, oda kell figyelni arra, hogy időben kapjanak kaját, legyen vizük, kapják meg, amire szükségük van. Tisztában kell lenni azzal is, ha valaki nem elérhető, akkor ne zaklassuk, hogy most azonnal gyere és te kellesz, hanem megtalálni helyette azt a személyt, aki be tud ugrani. A péntek még laza, ezután jön a java”. 

Légy ott mindenhol, tudj mindenről

A park fáinak árnyékából a nagyszínpad elé sétáltunk át, ahol rögtön értelmet nyert a koncertek 22 órai kezdete. Nagyon forrón tűzött a nap, de ettől még a munkának mennie kellett. A színpadon épp a Hooligans koncertjének háttere épült, két órától a zenekar is kipróbálja majd a helyet, úgyhogy szorgosan tett-vett mindenki. S bár Samu Szende a nagyszínpadot nevezte meg kedvenceként, messze nem csak ezzel van dolga, „én felelek az érkező zenekarok szállásaiért, akik mind más helyen szeretnének aludni, mást szeretnének enni, van aki vegán, vega, laktózérzékeny,  gluténérzékeny. Figyelek, hogy a backstaggel minden rendben legyen, ne csússzanak egymásra a hangbeállások, én tartom a kapcsolatot a színpadépítőkkel, a hangosítókkal, beszerző szerepet is töltök be. De igazából mindenki mindennel is foglalkozik, tehát nincs meg konkrétan, hogy te csak ezért vagy azért felelsz, mert be kell osztanunk, hogy mindenki mindenhol ott legyen, mindenki mindenről tudjon.”

Hozzátette, több hónapos munka van amögött, aminek a gyümölcse most beérik, már január-februárban ment az egyeztetés egyes zenekarokról, sőt a tavalyi Udvarhely Napok végén is felvetődtek nevek. 

„A legnehezebb, amikor összegyűlik sok apró elem, amikre folyamatosan figyelni kell: a hangbeállások ne csússzanak egymásra, a különböző helyszínek programjai ne folyjanak össze, ne zavarják egymást. Ha egy dologra tudna az ember koncentrálni, az úgy sokkal könnyebb lenne. Hál’ Istennek, az UFF-osok nagyon sokat segítenek.”

A fürdőszobában megénekelt álmok valóra válnak

A bonyolult helyzet ellenére Samu Szende lelkes, elmondta, neki mindig is az volt az álma, hogy egyszer olyan zenekaroknak a közelében legyen, akiket szeret, akiknek a zenéjét a fürdőszobában énekli. Élvezi, hogy emberek között lehet, hogy a kisebb-nagyobb nehézségek ellenére is azzal foglalkozhat, amit szeret.

„A legjobb azt látni, hogy több ezer ember attól a dologtól érzi jól magát, aminek a megszervezésében részes voltál. A nap végén, mikor a koncertek zajlanak, te már el vagy fáradva, de mindenki végre kikapcsolódik, elengedi magát. Az emberi mosolyok és az elégedett arcok feltöltenek, kárpótolnak a fáradságért.