Hogy itt ne elteljen az élet, hanem tobzódjunk, dőzsöljünk a város által biztosított élettérben.
Amortizálták azt a reményt, hogy a kívülről jövők makulátlan neve, összefogása, anyagi érdek nélküli hozzáállása érdemi változást tud elérni a hétköznapokban. Ez a baj és nem a pár millió.
Én a városi RMDSZ-ben nem azt a jobbággyártást szeretném látni, amit a szenátori előd képviselt.
Ha előre tudjuk, hogy ez lesz az „ára” a védekezésünknek, akkor bevállaltuk volna az elmúlt két év őrültek házát? Ezt egyáltalán mérlegre lehet tenni? És ha igen, akkor merre billen?